Harangszó, 1924
1924-04-20 / 17. szám
132 HARÁNQSZÖ. „Nagy Sándor császártól kérdezte egyszer egy grófnő, hogy kinek tartja ö Jézust ? Mire Nagy Sándor röviden csak ezt válaszolta: „A napnak“. A grófnő meglepődve nézett a császárra, mint aki tréfál. De Nagy Sándor mosolyogva nézett a grófnőre s igy szólt: Nap nélkül nincsen fejlődése sem embernek, sem állatnak; semminek e földön. Jézus nélkül sincs élet. Nekem ö a napom! Olvasóm, nagy embereknek, bölcseknek nézete ez, hát te mit tartasz Jézusról, neked is életed 6?“ Az eisenachi evangélikus világkonferenciáról. Irta: Dr. Pröhle Károly egyetemi tanár. Mikor azon az utolsó nyilvános összejövetelen, melyet a világkonferencia a záró istentisztelet után ugyancsak a Szentgyörgy-templomban tartott azért, hogy az eisenachi gyülekezet is értesüljön a konferencia legfontosabb eredményeiről és résit- vehessen annak áldásaiban, az énekkar ajkán felhangzott az a vigasztaló ének, mely nem verses magyar fordításban*) körülbelül így hangzik: »Várjad, én lelkem, várjad az Urat I Bizd reá magad, Ő szives segíted. Ha minden törik-szakad, Isten nem hagy el; az ínség nem nagyobb, mint a segítő. Minden Ínségben, minden viharban oltalmad Ő, hűséges Istened*, — ekkor mindenki a német nép nagy nyomorúságára gondolt s az egész gyülekezeten leírhatatlan megindultság vett erőt. Igen, az Úr legjobb menedékünk minden szükségünkben. Igaz, hogy a német nyomor azóta még hallatlan mértékben fokozódott. Ez a nemrég még oly gazdag és hatalmas nép ma szinte élet-halál- harcot vív az ínséggel. Mégis kell, hogy ma is igaz legyen a hit szava: Az Ínség nem nagyobb, mint a Segítő. De amikor a hit szavában keresünk megnyugvást, ne feledjük, hogy Isten általunk is akar segíteni a nyomorultakon. És különösen mi magyar evangélikusok ne feledjük azt, hogy a reformáció áldásai és a hitrokoni szeretet adományai négy századon keresztül milyen bőven áradtak át hozzánk a reformáció hazájából. Most mutassuk meg, hogy nem vagyunk hálátlanok. Wartburg várának bástyatornyáról hatalmas aranyozott kereszt nyúlik ég felé. A kereszten villanyos lámpák *) Eredetije: Harre meine Seele, harre des Herrn, alles ihm befehle, hilft er doch so gern. Wenn alles bricht, Gott verlässt uns nicht, grosser als der Helferist die Not ja nicht, ln allen Stürmen, in aller Not wird Er dich beschirmen, der treue Gott. vannak megerősítve úgy, hogy az egész keresztet meg lehet velük világítani Söderblom érsek áldozatkész gondoskodása folytán utolsó előtti nap este egyszer csak kigyulladtak a vártorony felett a villanyos lámpák és az egész kereszt majdnem fél óra hosszat ragyogott az esti homályban. Szép látvány volt és teljesen hozzá illett azokhoz a gondolatokhoz, melyek az evangélikusok világkonferenciáján uralkodtak. A tiszta evangéliumi hitnek igazi jelvénye a kereszt. Az összes keresztyén egyházak között egy sem fogja fel a golgotái kereszt jelentőségét annyira teljes mélységében és nagyságában, mint Luther nyomán az evangélikus egyház és ha manapság szinte az egész emberiségre reásúlyosodik a szenvedés keresztje, ebben méltán látunk isteni jeladást az evangéliomi hit és az evangélikus hitvallás egyetemes jelentőségének a felismerésére. Sajnálni lehetett, hogy a waríburgi kereszt fényét épen az nap este nagy mértékben tompították a teli hold gazdagon áradó ezüstös sugarai. A golgotái kereszt isteni fénye erősebb e világ minden világos ságdnál és minden sötétségénél. An nak a golgotái keresztnek a fényében ragyogott fel a megváltó kegyelem, a szabaduiás, az üdvösség napja zsidóknak és pogányoknak, görögöknek és barbarusoknak, németeknek és magyaroknak, az egész emberi nemzetnek. Hogy hazafelé uíaztomban, aug. 26 án, Koburg várát is meglátogattam, melyhez szintén kegyeletei Lut- her-emlékek fűződnek (itt tartózkodott Luther Márton annak az 1530 iki augsburgi birodalmi gyűlésnek az idején, melyen az »ágostai hitvallást* felolvasták), azt épen csak megemlítem. Koburg várának legérdekesebb régiségeként egy finoman csiszolt üvegseríeget mutogatnak, mely, úgy hallottam, hitelt érdemlő hagyomány szerint valamikor árpádházi Szent Erzsébet tulajdona volt, ODnan eisenachi szerzetes barátok kezébe, ezektől ajándékképen Luther birtokába került, aki aztán 1530-ban magával vitte Koburg várába és emlékül ott hagyta. így kapcsolódott számomra Koburg várában az érdekes üvegserleg révén újra ugyanaz a kát név, melyhez Wartburg és Eisenach legszebb és legbecsesebb történelmi emlékei fűződnek Ezen emiékezésemeti is hadd zárjam le egy wartburgi élményem megemlítésével. A világkonferencia utolsó napján kora hajnalban keltem fel és magánvosan még egyszer felvándoroltara Wartburg várába. Némi várakozás után bebocsátottak a nyugat és dél felé nyílt várudvarba, ahol aztán csendes szemlélődésbe és elmélkedésbe merülten töltöttem el a kedves, áldott órát. A várból lejövet más utat választottam és ekkor a hegy lejtőjén, közvetlenül a vár alatt egy vendéglőt pillantottam meg, melynek bejárata felett az a címfelirat ötlött szemembe: »Gasthaus für fröhliche Leut«, magyarul: Vendéglő vidám emberek számára. Először Siinte megütköztem rajta: hogyan illik az ilyesmi a Wartburg nagy emlékeihez és a kereszthez ott a bástyatorony felett? Hangulatomhoz tényleg nem illett. De némi tűnődés után — ha nem tértem is be — kibékültem a dologgal abban a gondolatban, hogy hiszen tényleg úgy van: az igazi evangéliomi keresztyénség hozza meg az emb'er számára a valódi életörömöt és életkedvet azzal, hogy az embert Isten boldog gyermekévé avatja. Valódi életkedve c-ak annak az embernek lehet, aki szívvel-iélekkel tudja vallani még a bánat és szenvedés idején is: Vaa Istenem, van Megváltóm ! De az ilyen ember aztán nem is csak éivezni akarja az életet, hanem abban ismeri fel legfőbb hivatását, hogy Istennek és embertársainak szolgálatában teljes odaadással és fáradhatatlan hűseggel teljesítse kötelességét. Ilyen a hitbői fakadó élet- és munkakedvtől áthatott keresztyénség volt Luther keresztyén- sége. Ilyen keresztyénségre van szükségünk nekünk is. De i yen keresztyénségre csak úgy teszünk szert, ha az evangéüom sza ára hittel figyelve az élő Krisztussal összetalálkozunk és őt szívünkbe fogadjuk. — Vége. — 1924 április 20 Aki konkolyt vet, nem arat búzát, és az árpamag nem termel rozsot. Minden ami van, magához hasonlót hozhat csak létre. És ez ne vonatkozzon a lelki életre is? Te szülő, ha nem az igazság, a tisztaság, a józanság, kegyesség magvát veted el gyermeked szivében, varhatod, hogy a fiad, leányod becsületes legyen ? Amit elvetsz, azt aratod bennük. Ha nem te vagy az élő becsület, jaj néked gyermekedben, mert az a te példát után indul. Sok szülő panaszkodik gyermekeire. Van-e ok reá ? Soknak szeretném mondani: Fiad és lányod méltó hozzád; bennük a te bűneid boszulják meg magukat: aratod, amit vetettél !“ Falusi lelkész keres főzni tudó mindenes leányt vagy magányos asszonyt. Fizetése 50 kg. búza napi ára. Cím a kiadóban. 1—3
