Harangszó, 1924
1924-04-20 / 17. szám
XV. évfolyam. 1924. április 20. 17. szám. Alapította K A P1 BÉLA 1910-ben. Laptulajdono*: a Dunántúli LDtúBr-Szflvetsec. Ax OrsxégOM I.uther-Szöret séf? hlfatales lapja. Kéziratok, előfizetési díjak éa reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztó- kiadóhivataiáuak 8zentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. M «ojBlenir minden vasárnap. Én vagyok a feltámadás és ax élet; aki én bennem hiszen, ha meghal is él. Baarkaaató-Madóhlratal : szentootthArd. Vasvártnegye. A „HARAJföHZO“ előflxetéil ára: a második negyedivra 10.000 korona. KQlfOldre a kétszerese. Lnther-Hzdretégl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 1000 kor. A .Harangsző* terjesztésére befolyt adományokból szórványban laké híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Mi néked a husvét? Irta: Magassy Sándor. Fehérruhás leányok, ünneplőbe öltözött férfiak, megrokkant aggok s ősz hajú, főkötős matrónák csoportjai hullámzanak végig az utcákon. Arcukról mintha lehullott volna a hétköznapi szürkeség fátyla, szemükben mintha valami csodás világ megtört napsugara vilióznék. Egy részük halkan suhan a templom felé s tűnik el a nyitott templomajtóban. Mások gondtalan lélekkel rójjálc áz utcát az oly régen áhított tavaszi langy áramlatában, ismét mások pedig a kaszinó falai között, avagy a korcsmái ivók asztala mellett kívánnak egymásnak boldog ünnepeket. Tekintetem végig kíséri mindegyiket. Aztán a tájat szemlélem s úgy érzem, mintha az egész természeti világ, haragos-zöld erdőivel, csobogó patakjaival, madárdalos levegőjével, ünneplőbe öltözött falvai- val és városaival egy hatalmas, nagy épület lenne: az Isten temploma. Benne millió és millió ember jár, kel azzal a gondolattal, hogy ma ünnep van, ma husvét van. A nagyszombati éjbe beletemetkeztek a tegnap gondjai, fáradalmai ; legördült a homlokokról a munkaverejték nehéz gyöngye, elsimultak a gondredők, nyugalom ült ki az arcokra, ünneplőbe öltözött a testtel együtt a lélek is, — mert ma ünnep van, ma husvét van. Az Isten templomában pedig megszólal egy titkos hang: — Mi néked a husvét? — Megzörgeti az örök ember lelkiismeretét. Az orgona zúgásában, a húsvéti prédikációban megérinti az áhítatba merült szívet, hogy felszólítsa arra a bizonyságtételre: Az én husvétom nemcsak egy puszta ünnepnap. A husvét nékem az élet és lélek husvétja. Midőn tegnap levetettem hétköznapi ruhámat azzal az elhatározással tettem, hogy így akarom levetkőzni hibáimat, rossz szenvedélyeimet, a képinutalást, az önzést és hogy felöltözzem mától kezdve azt az új embert, aki átéli a lelke mélyén, hogy a Krisztus érette is szenvedett, érette is volt néki egy Nagypéntekje, Golgothája és érette is feltámadott. — — — Nem azért jöttem a templomba, hogy lelkemet kiragadjam egy órára a mindennapi élet hideg ködéből és fürdessem az örök élet igéjének dicső fényében. Nem a társadalmi élet berendezése kényszerűéit, hogy elmenjek az Ur házába s ott látogatást tegyek Istennél, mint ama példázatbeli farizeus és hogy egyszer nekem is legyen egy isten- tiszteletes ünnepnapom.!... Ez nem húsvéti ünnepszentelés! Nekem nem egy kis ünnepi felmelegedés kell, nem egy kis templomi áhitat, nem egy kis kenetes ünnepnap, hanem az élet vize és kenyere, a jobb Én feltámadása. Azért jöttem a templomba, mert érzem, hogy ez élet- szükségletem és nem csupán egy múló epizód az életemben. Nekem tehát a husvét nem csak egy ünnepnap, hanem egy olyan életforrás, amely reménységeimet táplálja, hitemet növeli, erőmet acélozza s életfájdalmalmat balzsamként enyhíti. Vájjon gondoltál-e minderre ott a templom padjában? De mit felelsz majd, ha e kérdés felkeres ott is, ahol a lelked vidám barátok körében hajszol búfeledést, gondűzést és szórakozást ? Érzed-e, hogy a húsvéti öröm más, mint az élvezetek csapongó mámora ? A kérdés: Mi neked a husvét? — kell, hogy felkeltse az emberben a szabadság és felelősség kettős érzetét. Szabadságommal élek, amikor elviszem magammal a husvét hangulatát s szomszédok, barátok, ismerősök közé. De jaj nékem, ha ez a szabadság csak illúzióimat csillogtatja; jaj nékem, ha az én ünnepszentelésem csak egy üres hangulat-fitogtatás, ha lelkem- ből hiányzik a krisztusi élet s az emberszeretet reám rótt felelőssége. Húsvéti ünnepnapom csak egy kívülről való ünneplés, csak egy csillogó, üres edény, melyben meghalt szépségek temetőjét hordozom, de nem az Isten Lelkének, az Élet diadalmának kiragyogtatását. — Mi néked a husvét? — Nézd, ez a kérdés elkísér otthonodba is. Vigyázz magadra, vigyázz családod tagjaira! Ne feledd, hogy egy szent arc tekint reád: a feltámadott Krisztus szelíd, kérdő arca. Mi a te husvétod ? Csak egy nap a többi között? Van-e ott béke, imádság, szeretet, tisztalelkü- ség? Úgy tekint reád a te családod, mint aki erős hitével egyengeti övéi előtt a boldogulás útját, szeretetével pedig bevilágít az élet sötétségébe. Óh, ha átéreznéd, hogy mennyi példaadás válik le rólad a templomban, társas életedben és családod körében! . . . Ha átéreznéd, hogy mily nehéz keresztyénnek lenni életed igazi valóságában!... Mit jelent Istennek és az embereknek áldozatot hozni a feltámadás emlékünnepén, . . . óh, akkor a te husvétod nemcsak egy ünnepi mezbe öltözött munkanélküli nap lenne, hanem életednek legdrágább virága, mely gyökereit a szív mélyébe ereszti, szirmaival az örökkévalóságba nyúl, illatával pedig A sajtóra is áll: Egymás terhét hordozzátokl
