Harangszó, 1924

1924-04-13 / 16. szám

124 korképek. Karcolatok a hétről. A budapesti főkapitányságon egy nő ült, akinek a betörővilágban nagy neve van. Aiig 26 éves, hétszer volt lopásért büntetve és néhány hőnap­pal ezelőtt szabadult ki Márianosz- tráről, ahol két évet ült. Polecsek Anna Máriának hívják, uricsaíád gyermeke. Már egész fiatalkorában csavargó hajlamai voltak, megszö­kött hazulról, a tolvajtanyákra vető­dött és a bűnüzők hálójába került A regényeshajlamu leány szeretője lett Huszár János hírhedt betörőnek. A kancsalszemü féliábu tolvaj gyak­ran szállt szembe a detektfvekkel és ez imponált a beteghajlamu leány­nak. Segítőtársa lett barátjának és a betöréseknél mindig mellette volt. Amikor néhány hónappal ezelőtt visszanyerte szabadságát, besurranó tolvaj lett. Álkulcsokat szerzett és feszftővasakkal dolgozott. Bevallotta, hogy néhány hét alatt több mint 30 helyen surrant be a különböző laká­sokba és 40 millió koronát keresett a lopott holmikon, ami több mint húszszor annyit ért. Kihallgatásánál semmiféle megbánást nem mutatott, sőt nagyra volt tetteivel és amikor egyik-másik ügyesebb betörésről volt sző, kétkedve jegyezte meg : »csinálja ezt utánam valamely férfi tolvaj.« „Az Úr alászállt, hogy közöttünk le­gyen! Csöndesüljön el előtte minden és az egész föl népe járuljon eléje zengedezéssel, hálaadással, így akarja és kívánja ezt az Úr. Ha körülnézünk, mit látunk vájjon ? Hol vannak a megszentelt vasárnapok, hol az Ót imádó tömeg ? Hol maradtak az első keresztyének által tapasztalt áldások, hol a csodák, hol a szeretet ? Népünk már nem tudja, hogy mit tesz, elcsöndesedni Ő előtte, a nagy Isten előtt, nem tudja mit tesz há­lát adni, mit tesz dicsérni Isten nagy ne­vét. S minél kevésbé használja ezen kegyelmi eszközöket, annál távolabb marad tökünk az Úr, s már ritkábban érezzük, hogy: az Úr pedig az ő szentséges templomában vagyon!“ egyröl-mAsról. A mindennapi életből. A jövedelem- és a vagyonadó bevallása. Bár még a kölcsőnjavas- latot nem tárgyalták le, a pénzügy­miniszter máris rendeletileg intézke­dett annak egyes részeinek végre­hajtásáról. Ai erre vonatkozó ren­delet szerint az 500 aranykoronát meg nem haiadő vagyon adómentes. «ARANOSZO A jövedelemadó tétele a két család­tagnál nagyobb háztartásu adózó ré­szére 1 százalék, a legmagasabb té­tel 200.000 aranykoronánál 40 szá­zalék. A rendelet intézkedései szerint a pénzügyigazgatóság a szokásos módon feihivja az adóköteleseket, hogy adóbevallásukat legkésőbb áp rilis 20 ig adják be. Az olyan ma­gánalkalmazott, akinek 1923 ban szol­gálati járandóságán kívül 500 arany­koronát meghaladó jövedelme nem volt, a jövedelemadóra nézve csak akkor tartozik valldmást adni, ha 1923-ban mindennemű szolgálaii já­randósága 1500 aranykoronát, vagyis 15,250.000 papirkoronát meghaladott. A bevallás céljaira szolgáló hiva­talos nyomtatványt hivatalból senki nek sem kézbesítik ki. hanem azt az adókötelesnek kell 600 korona költ­ség megtérítése ellenében az elöljá­róságnál beszerezni. Aki vallomását a megállapított határidő alatt be nem adja, a kivetési eljárás során meg­állapított adó 10, ha pedig a pénz- ügyigazgatóság külön felszólítására sem adja be, a jövedelemadó 100 és a vagyonadó 50 százalékát fizeti pót­lék fejeben Minden munkaadó köte­les azokról az alkalmazottakról, akik nek illetményei 1923 ban az 1500 aranykoronát (15,250 000 papirkoro­nát) meghaladták, névjegyzéket és illetményjegyzéket szerkeszteni és az illetékes községi elöljáróságnak be­terjeszteni. OLVASSUK A BIBLIÁT! Ápr. 13. ján. XII 12—15 Ma virágvasár­napja van. Az élet legalább egyszer min­denkire hozott virágvasárnapját. Rád is. Feléd is hajladozott rózsa. Mosolygott szem rád is Hintettek pálmalevelet már a te lá­bad elé is és a te uíadra is leterítették köntöseiket azok, kik vártak, reméltek tő­led. A te sikeredtől földi boldogságukat. Mert hisz kinek ne lettek volna sikerei ? Voltak neked is. És te a magad virágva­sárnapján mit csináltál ? Diadalaid idején felültél a magaslóra. Nem alázkodlál meg alázattal vemhes szamár hátán tevén meg diadalmi utadat, mint ahogyan tette a te Királyod, nem alázkodtá! meg sikerednek idején. Ápr. 14 II. Sám. XII. 1—7. Dávid a ki­rályi lantos zsoltáraiból kicsendül a maga esendő voltának tudata. Mikor egyszer azonban már mégis nagyon nem királyhoz illően viselkedett, Náthán próféta felkereste a gazdag emberről szóló mesével. A gaz­dag ember elharácsolía a szegénységnek még az utolsó bárányát is, hogy vendéges- kedhessék belőle. — Halálra való az az ember, — mondta ki haraggal az ítéletet a király. — Te vagy az az ember! — tette rá a pontot a próféta. Te vagy az az em­ber 1 Ápr. 15, Ezekiel XXXIII, 11. Te vagy, aki 1924. április 13 nem nézed, hogy honnan kerül az aszta­lodra a pecsenye. Te vagy, aki, ha azt hi­szed, hogy a más bűnéről van szó, halált kiáltasz a magad bűnére. De te vagy-e az, aki még a királynak is a szemébe mered mondani, hogy te vagy az az ember ? Még a magad legzsarnokibb királyának, saját magadnak is ? Meg mered-e mondani nyíl­tan az út közepén? Van-e bátorságod meg­tenni ezt az első lépést a megtérés utján ? Ha van bátorságod erre, akkor ezután nem­csak, hogy négyszeres árával teszed jóvá, amit vétettél, hanem ettől a bátorságtól megszégyenülten hágy el a merészséged. Az a merészség, amellyel készen állnál megismételni a gaztettedet. Ne kívánd a bűnös halálát még akkor sem, ha a magad bűnéről lenne is szó. Időért könyörögj, hogy élhess, mig jóvá nem teszed a bát­ran bevallott bűnödet. Ez a megtérés Csak ez. Nem több. Ennyit csak megér a békés álmod, a lelked nyugodalma Vagy te na­gyobbra becsülöd a szemérmetlen merész­séget a bátorságnál ? Ápr. 16. Márk XIV. 72. Téged is — már volt — aki megtagadott, pedig szeretted. Ne fájjon. Mégcsak meg se lepődj. Halált se kiálts rá. Ne ítéld el, amiért nem olyan tökéletes a hűségben, mint amilyennek te tartod magadat. Amannak talán más jó ol­dalai vannak Ne átkozd. Hagyj időt neki. Eljön mindenkire a maga kakasszója, ami­kor majd a fal felé fordul és sir. Sirat té­ged és siratja maga magat, hogy nem tu­dott különb lenhi Jeruzsálem lányinál; si­ratja magát, hogy megtudott feledkezni a neki hozott áldozatokról, a te szereteted- röl. Nem a lelkesedés szava ez a kakas szó, hanem a kitartásé, melytől Péter apos­tollal együtt visszatér Rómába, az, aki meg­tagadott, hogy meghaljon, ha kell, a te emlékezetedért a rád való emlékezésben. Akiért meghalnak, az te vagy, akinek meg kell halnia másért, az is te vagy. Te vagy az az ember. Ápr, 17. Luk.'XXII. 4. Téged is árult már el, akit szerettél. Ne lepődj meg. Ne átkozc).. Ne mondj rá Ítéletet, Bízzad az Urra. Övé az Ítélet. Imádkozz, hogy olyan szörnyű ne legyen, mint amilyen Judásra esett. Akit elárultak, az te vagy és az áruló, az is te vagy. Te vagy az az ember. Az ember. Ápr. 18, Mát. XXVII. 46 Az Atyának tudta nélkül nem görbül meg egy hajad szála sem. És Jézus példája, szava azt ta­nítja, hogy legnehezebb óráidban elhágy. A keresztfán te is felsóhajtasz 1 Uram 1 miért hagvtál el engemet? Ne tudnád, hogy miért? Te, az édesanyja öléből lerugda- lodzkodó gyerekecske? Neked a szabad akarattal bíró embernek kell a nagy kereszt­fákon megválasztanod, hogy merre mégy 1 Azt az életet választod e, amely a halál, vagy az életre vezető halált? A te nagy­pénteked a te vizsgái örömünneped. Az Atya azt akarja, hogy a diadalnak te légy a kivivója. Elhágy az Isten és mikor a te szabad lelked az ő akaratát követte és el­végezted azt és ecettel itatott ajkaidról fel­száll a jelentés : Elvégeztetett, megadja né­ked a diadalnak pálmáját a te példaadó Jézusod érdeméből. Ápr. 19. Luk. XXIV. 5—6. És akkor, ha jönnek azt a te sírodat nézni, vagy magad nézel abba amelybe vagy testedet, vagy lelkednek reményeit, vágyait, szivednek egy-egy darabját vagy egész szivedet te­mették vagy temetted magad felujjong on­nan alulról az angyal szava: miért kere­sitek az élőt a holtak között. Feltámad re-

Next

/
Thumbnails
Contents