Harangszó, 1924

1924-04-06 / 15. szám

XV. évfolyam. 1924. április 6. 15. szám. Alapított* K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Dunántúli Lntlier-Szövelsec ki ürN/flKOs l.nther-SzÖTCt- ség hivatalos lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéss és tanító. MeaJeleoU mindéi] vasárnap íjaerkeaztó kiadóhivatal : »ZENTOOTTHÄRD. Vasvármegye. & „BABANHSZO“ előfizetési ára: a második negyedévre 10.000 korona. KQlfSldra a kétszerest. Lather-Sztfvetégl tagoknak 10°/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve előlire kési ára egész évre 1 dollár. Egyes ezám ára 1000 kor. Aki velem nincsen, ellenem vagyon, és aki velem nem takar, télioxol a«. A .Harangaző* terjeszté­sére befolyt adományokból szórványban lakó híveink nek Ingyenpéldányokat küldünk. Harangszó. A keresztyén ember lelke sokat hall meg, sokat olvas ki a harang­szóból. Valahányszor megkondul a völgy harangja, valahányszor csen­des hajnalon, fényes délben, estéli homályban általhatja a vidéket a harangok szózatja, lelkünk, mint érzékeny rezonátor felveszi magába a harang szavát, mely bennünk tovább rezeg mint édes, fájó áhi­tat, mint öröm avagy fájdalom ér­zelme, mint jó barát és hű kísérő vigasza, mint igehirdető szó, mint vészjósló avagy nyugalomra intő szózat, mint reményt nyújtó Ígéret. Ó hány nemes érzelemnek s gondolatnak, hány nemes elhatá­rozásnak és cselekedetnek volt már okozója a harang szava! Mily so­kat és sokfélét tud az mondani, mennyi eseményről, érzelemről, dicsőségről, örömről és fájdalomról tud az zengeni! Égiekről, földiek­ről, föld felettiekről s föld alattiak­ról, mulandókról és örökkévalókról ó mi sokat lúd hirdetni a harang érc nyelve! Égi zene a harangszó, mely összeköti a földieket az égiek- kel, harmóniába hozza a végest a végetlennel, megihleti a lelkeket; a költőkét és a prózai emberekét egyaránt. Csuda-e hát, hogy a harangszó oly kedves a lelkűnknek ? Nem érthető-e hát, hogy bizony nagy áldozat volt a világpuszlító hábo­rúban az, midőn harangjainktól, mint drága kincseinktől, szívfájda­lommal vállunk meg, csak azért, hogy azután már más nyelven s más formában hirdessék a vészt, a veszedelmet s — a reményt, a hitet s hogy tüzes szilánkokká robbanva, halált osztogatva menny­dörögjék ellenségeink felé: „Ne bántsd a magyart!“ S lelkünk most a világpusztulás után visszavágyódik a harangszóra. Csendüljön uj harangszó, Istenhez szálló, mennyekbe hangzó! Kon- duljon lágy harangszó, földnek múló szenvedését örök élettel biz­tató ! És zúgjon fel a harangszó, bűn szavát felülmúló, a világ meg­váltását hirdető! S van nekünk egy másik ha­rangszónk is: a Harangszó. Hét­ről hétre, minden vasárnap hűsé­gesen megjelenik s bekopogtat evang. családjainkhoz. Ahol szere­tettel fogadják, ott csak áldást hint maga köré. Kedves kötelességet teljesítek, amikor felhívom a szíves figyel­met, érdeklődést és áldozatkészsé­get a Harangszóra. Hamar Gyula. Felhívás a dunántúli Egyházkerület összes Gyámintézeteihez. \ dunántúli ev Egyházkerület Gyámintézetének 1923. évi közgyűlése alkalomnak, a tárgynak és egyházunk magasztos hivatásának megfelelő emelkedett hangulatban folyt le. A gyűlésen részt vett minden lélekben megfogamzott és olt mindjárt hango san megnyilatkozott elhatározás, hogy a jövőben mindannyian fokozottabb munkával szolgáljuk evangéliumi gyámintézetünk egyházfcntartó céljait. Ai a »jövő« elérkezett, itt van, minden nappal közelebb jutunk az 1924. évi gyámintézeti közgyűléshez, amelyen pásztornak és nyájnak, ki­csinek és nagynak számot kell adni egy évi sáfárkodásáról. A mai nehéz idők mindenkitől teljes munkát kíván­nak. Elő szervezetként egyházunk is csak úgy juthat át a reménybeli nyugodtabb, boldogabb időkbe, ha minden tagja fokozott buzgősággal hordozza egymás terhét. Ev. gyámintézetünk szabályai elő­li ják, hogy minden lelkész tartson gyülekezetében legalább egy gyám - intézeti istentiszteletet évenkint. Ne legyen ez csak kötelességmunka, egy tartozás szükségszerű lerovása, ha­nem avassák a lelkész urak ezen napot gyülekezeteik kiemelkedő ünne­pévé. Ebben szíves segítőtársuk lesz tanító, tanuló, nőegylet, dalárda. Idő, mód és kivitel, részlet dolga, mi csak utalni akarunk a keretekre. De van egy kérésünk az egyházmegyei gyám­intézetek elnökségeihez, kiváltképen a világi élnök urakhoz. Ha egy-egy gyülekezet meghívná őket gyáminté­zeti ünnepélyére, kérjük, hogy ne uta­sítsák vissza a meghívást, hanem kövessék azt, használják fel az al­kalmat és bocsássák közre azokat a talentumokat, melyekkel az Ige ere­jénél fogva megáldottá őket a Min­denható ! Higyjék el, hogy ez által nagyban hozzájárulnak az ev. társa­dalmi élet kialakulásához. Gondol­kozzanak e fölött és — cselekedje­nek. Érdemes. Minden hívünk pedig olvassa el újra a »Harangszó« 1923. december 25 iki számából a »Kará­csonyi üdvözlet«-et és az 1924. már­cius 9. számából a »Levél« felirásu sorokat. Olvassa úgy, hogy a szíve és a lelke befogadja azokat. Végül felkérjük a lelkész urakat, hogy a házankénti s iskolai gyűjté­sekből, továbbá a konfirmandusoktól, a gyámintézeti perselyekből s egyéb önkéntes ajándékokból befolyó ado­mányoknak a helyi esperességi gyám­intézetet megillető részét helyezzék’el azonnal értékálló alakban, az egy­házkerületi s egyetemes Gyámintéze­tet illető részét pedig küldjék be le­hetőleg azonaal Czipott Géza lelkész, egyházkerületi gyámint. pénztáros úr­hoz Szentgotlhárdra, ugyanezen cól­A sajtóra is áli: Egymás terhét hordozzátok!

Next

/
Thumbnails
Contents