Harangszó, 1924

1924-03-30 / 14. szám

HARANQSZO. 1924. mai eins 30 mindnyájuk egyetértésével. — Látod te nagy pap, — S2Ólt az öreg — te nagyon megokosítottál most bennünket. Mindig éreztük mi azt — magunk közt nagy, titkos vi­tákba merülvén a mi Istenünk felett, — hogy nem elégít ki bennünket ez a mi Buddhista hitünk. Kerestünk valami mást, ami különb, mint a mi szemlélődő istenimádásunk. És most, hogy megismerkedtünk a te ragyogó beszédedből az élő, a cselekvő Jézus hitével, érezzük, hogy ez az, ami után mi vágyódunk: a cselekvő szeretet vallása, a kereszténységé De mi meg­értettünk mást is, hiszen láthattad a mi fejünknek mozgatásából. Te ak­kor, amikor megfáradtál, elfordulsz a te Jézusodtól és megfeledkeztél arról, amire a megfáradtakat tanítja — amint te mondtad — jöjjetek hoz­zám, akik megfáradtatok. Elfordulsz tőle, amikor a legtöbb szükséged lenne rá és nyughatatlan szellemmel haj­szolsz valamit, amiről magad sem tudod, hogy mi. Eredj C3ak vissza a te Istenedhez és ti mindannyian, kik úgy érzitek, hogy ráuntatok, nyissá­tok csak meg a ti saját magatok ál­tal agyonhajszolt lelketeket az ő hí­vására : jöjjetek hozzám, akik meg fáradtatok és megtöröttettek! Vissza­megyünk mi is a Mienkhez. Nagyon köszönjük neked, hogy raegvilágosí- tottál bennünket: nem tanácsos az embernek az ő Istenére raunni és unalomból más isteneket hajszolni. Béke veled! ________________— h. —s. „S zenvedés nélkül olyan az élet, mint a virág illat nélkül! Ha Istened sújt s bánattal keres fel, ha terveidet keresztezi és segélykiáltásodat azt hiszed nem hallja: áldás lehet számodra. Tudod-e, hogy Ö azt szereti legjobban, akinek a legnehezebb terhet adja ? Azért ne csüggedj el, bízzál ö benne s meglásd, ha meghajolsz előtte, áldás fakad belőle s életed olyan lesz, mint a tiszta kristályvize, melyből életet, egészséget merit mindaz, aki vele érintkezésbe jut.“ , könnyű kard. Köröskörül tűz és füst. A maroknyi nép! Rohan! Férfi és nö vegyest! — Ej! Majd 1... Többet nem szólt. Egész teste félelme­tesen megvonaglott, minden izma össze- rándult, mint hogyha villanyos áram ütötte volna. A kard reszketett markában. Arca ijesztően eltorzult. Szeme még mindig Zrínyi alakját szúrta. Szája tágra nyilt, hogy szabad-utja legyen lélekzetviharának. Nekilendült és egy hatalmasat vágott. Meg­rendült bele az egész szoba. Az acél csöngve-bongva, két darabban hullott visz- sza. Utána a padlás-gerendából pár szál forgács. Sírásra finforodott arca. Fölvette a két acéldarabot. Összeillesztette. Fölpillantott Zrínyi kardjára. Aztán lesütötte szemét törött magáéra. Egy kövér könnycseppet pottyantott rája. _______ A rózsák lehullnak... A rózsák lehullnak ha elvirulnak, Porba hullsz te Is, ha Időd lejár; Úgy élj, hogy vissza tekinthess múltadra, Ha fejed fölött elsuhan a nyár! Tanuld meg, hogy csak ajándék az élted, Időd drága!... Ne légy hát soha rest; A lármás világ vegyes tárházában, Mindig a szépet s nemeset keresd ! Örülj, ha egy-egy könnyet letörülhetsz Az árvák, a szenvedők arcáról; Őrülj, ha egy-egy tévelygőt kimenthetsz A bűnök tátongó mocsarából! Vigyázz, a látszatok meg ne tévesszenek! Ne fuss ócska hamisgyöngyök után! Az élet nagy tengernyi mélységéből Az igazgyöngyöt emeld fel csupán! És ha látod nagy léha embereknek A fájdalomtól félre vert szívét; Gyógyító balzsamként öntsed lelkűkre A benned élő Jézusnak hitéi! — Bátran lehullhatsz rózsákkal a porba, Ha így éltél, ne félj!... Nem maradsz alant!... Ha megtörik majd szemed szelíd fénye, Ha sírba tesznek,... ha beföd a hanti... GYÖRIK GYÖRGY. Á győri evang. egyházmegye fel­ügyelőjének és a bágyogi plébános­nak sajtópöre, Egy fővárosi lapból közöljük az alanti hiradást: »Még 1923 nyarára megy vissza annak a sajtópernek az indító oka, amelyben a napokban hozott ítéletet a győri királyi törvényszék. A sajtóper egyik vádlottja dr. Fischer Gyula a győri evangélikus egyházmegye fel­ügyelője, a másik pedig Nagy Gyula bágyogi katolikus plébános. A becsti- Ietsértesi per előzményei a követ­kezők : A múlt év június 4 én közgyűlést tartott a győri evangélikus egyház­megye, amelyen dr. Fischer Gyulát választották meg az egyházmegye felügyelőjévé. A gyűlés után két nap­pal Fischer Gyula egy olyanféle kijelentést tett, hogy a katolikus alsó- papság durván izgat a protestáns felekezetek ellen, míg a hercegprímás és a püspökök részéről szép kijelen­tések hangzanak el. Erre a kijelentésre Nagy Gyula plébános 21 cikkből álló cikksorozatot tett közzé a Dunántúli Hírlapban. A cikkekben Összehasonlítást tesz a protestantizmus és a katolicizmus között. Cikkeit különböző statisztikai adatokkal támogatta, amelyekre az utolsó cikk megjelenése után felelt 107 dr. Fischer Gyula. Feletetében a kö­vetkezőket mondja: »Eddig nem cáfoltam, mert meg akartam várni a cikksorozat végét, hogy ország-világ lássa, mennyire megy a fanatizmus, a vallástürelmet- lenség és a felekezeti béke megbon­tására irányuló szándék « Erre Nagy Gyula a következőket mondotta: »Fischer Gyula lecsúszott a jog út­járól.« Eme kijelentések alapján dr. Fischer Gyula becsületsértés miatt megindította a bűnvádi eljárást Nagy ellen, aki viszontvádat emelt dr. Fi­scher Gyula nyilatkozata miatt. A napokban volt ennek az ügynek a főtárgyalása a győri királyi törvény­széken. A bíróság elnöke dr. Schlott Vilmos ki akarta békíteni a feleket és hivatkozott Krisztus azon mondá­sára, hogy szeresd felebarátodat, mint tenmagadat és aki megdob téged kővel, dobd vissza kenyérrel. Hiába volt azonban minden békí­tési kísérlet, a felek mereven elzár­kóztak minden közvetítéstől A tár­gyalás megnyitása után Fischer Gyula elmondotta, hogy ők egyszer már békülni akartak, azonban Nagy oly módon »békült«, hogy egy levelet irt neki, amelyben hosszas lekicsinylő fejtegetés után sajnálkozásának ad kifejezést. Nagy Gyula előadja, hogy cikk­sorozatát és nyilatkozatát vallása iránti lelkesültségből irta és hogy sohasem volt az az állandó érzése, amit nyilatkozatában mondott. Igen sajnálja, hogy Fischer Gyulát erre a helyre juttatta és fáj neki, hogy két férfin saját egyházuk miatti lelkesedésből került szembe egymás­sal, majd a vádlottak padjára. A tá­madás — mondja Nagy Gyula — az evangélikus egyházmegye közgyűlé­séről indult el. Az ő cikkei csak elméleti fejtegetések, .hogy melyik vallás értéke nagyobb. Öt érte először a támadás, mert a katolikus alsó­papságot vádolták fanatizmussal, bé­kebontással, izgatással és hazaelle- nességgel. Azt mondották, hogy hamis adatokkal dolgozik. Amikor ez a beszéd nyilvánosságra . jutott, a győri káptalan tagjai tanács­kozásra gyűltek össze. Ha ezt a kijelentést nem az evangélikus egy­házmegye magas funkcionáriusa tette volna, abban az esetben néni is méltatta volna feleletre. Az inkriminált kifejezéseket jogos felháborodásában használta, cikksorozatát idealizmusból és vallása iránti lelkesédésból irta. Fischer Gyula nézete szerint az ő nyilatkozatában nincsen becsületsér­

Next

/
Thumbnails
Contents