Harangszó, 1923

1923-03-18 / 12. szám

RARANGS2Ó.

1923. március IS.

90

meg bennetek az evangélikus szív és segítsetek!

Az Úr pedig így szól Aggeus pró ■ féta által, mondván : »Ideje-e néktek, hogy ti mennyezetes házakban lakozzatok, holott ez a ház romban áll?< (Aggeus 1, 3—4.)

Adományaitokat küldjétek az Evangélikus Lelkészi Hivatal, Tokaj, <júmre.

Egyházunk Ura áldjon meg Benneteket 1

Toka], 1922. advent II. vasárnapján

A tokaji ág. hitv. ev. egyházközség és a tokaji Luther Szövetség nevében: dr. Honétzy Géza felügyelő, Roth- fuchs Jánosáé a Luther-Szövetség elnöke, Marcsek János lelkész. 598/922. szám.

A nagy történelmi múlttal biró, de a viszontagságos idők folyamán lélekszámban s anyagi erőben megfogyatkozott, templomszerző tokaji missziói evang. egyházközségünket evang. egyházközségeink s azok híveinek jóitevő áldozatkész szeretetébe ajánlom.

Sátoraljaújhelyben, 1922. évi december hó 27-én.

Dómján Elek ti3zavidéki esperes.

1783—1922. szám.

> Egymás terhét hordozzátok s így * töltsétek be a Krisztus törvényét«, az írás eme szavaival hívom fel az evangélikus hittestvérek figyelmét a lelkiszolgálatban hűséges, de anyagilag szegény, fényes múltjában Is sok megpróbáltatásra tekintő tokaji evangélikus anyaegyházk£zségünk kérő szózatára. Legyen áldott a szív, mely

áldozathozatalra serkent s nyugodjék Isten áldó kegyelme a hittestvérek nemes áldozatán.

Nyíregyháza, 1922. évi december hó 31-én.

Geduly Henrik

a tiszai ág. hitv. ev. egyházkerület püspöke.

Petőfi az eklézsiában.

Irta: Payr Sándor.

3. A gyermekévek Kecskeméten és Szabadszálláson.

Petrovics a félegyházi iskolával elégedetlen lévén, szívesen vette Hrűz Mihály kecskeméti jómódú gazdálkodónak, felesége közeli rokonának ajánlatát, ki a gyermeket magához Kecskemétre hívta, hogy az itteni jóhírnevü népiskolát látogassa. Ide is a Felvidékről származtak Hrúz mészáros ivadékai s nevüket itt a kiejtésnek megfelelően Rhúznak írták.

Édesanyja a még csak alig hat éves gyenge fiúcskát igen féltette és nehezen adta ki a házból. De megbízott a jó rokonban, akinek szintén voltak gyermekei. A régi kecskeméti iskola, a gyülekezet mai kétemeletes bérházának a helyén, nem messze volt Rhúzék házától. Az akkori eVang tanító a német nevű, de jő magyar érzelmű Schifferdecker Dániel volt. Rendszerető, szigorú férfiú, ki az iskoláról latin nyelven már akkor pontos anyakönyvet vezetett. Ezek ma is megvannak. Ezekben fordul

elő a kis Petrovics neve háromszor is (1828—30-ig) a három tanévben.

S mellette a Sántha, Lazányi, Hering, Blajsza sat. fiuk és leányok nevei, akiknek családjából több kiyáló egyházi emberünk később Dunántúlra is átköltözött. Schifferdecker a rossz magaviseletü tanulók neve mellé jegyzeteket is szokott irni. De Petőfi neve mellett ninc3 ilyen.

Ez a tanító fiatalkorában nagyon is szigorú volt. A testi fenyítés miatt jegyzőkönyvileg is megrótták ismételten. De később mint fegyelmet j tartó jó tanítót mégis megszerették. Midőn betegsége miatt 1831. lemondott, éppen Rhúz Mihály főkurátor marasztalta legjobban s az eklézsia érdekében és a növendékgyermekék körül 14 esztendőkig nagy szorgalommal teljesített hasznos fáradozásáért« ünnepélyesen jegyzőkönyvileg is köszönetét mondtak. (Sárkány B. szíves J közi.).

Schifferdecker tanítványai beszélték Laukó Károly lelkésznek, hogy mes- ] terük rendkívül szigorú, de rendsze- rető, egyenes lelkű magyar ember \ volt. Szabályos szép kézírását hasonmásban közli a Petőfi-Könyvtár és már Kéry Gyula méltán vette észre benne a Petőfi Írásához való nagy hasonlóságot. A tanító módszere ugyanis a szépírásban az volt, hogy az első sort mindig maga irta be az irásfüzetbe s a gyermekek ezt a többi sorban híven utánozták. Petőfi később is meglepő ügyességgel tudtamások kézírását utánozni. Barátai szinte veszedelmesnek mondták ezt a tudományát.

Mikor...

Mikor súlyát érzem a földi életnek,

Én Uram, Jézusom tégedet kereslek; Panaszom, sóhajom tudom, hogy meghallod, Búbánatos lelkem Te megvigasztalod.

— Amikor ott reszket lelkemben a kétség, S közéig rámborulni a gyilkos sötétség, Elcsüggedett lelkem menedéket áhit :

A te fényességed utamra világit.

— Mikor sírnom kellett — napról éjszakára — És űzött az élet fel a golgotára;

Ahogy roskadoztam — hogy már-már elestem : Segitéd Jézusom vinni a keresztem.

— S ha élet-utamon olykor-olykor végre Zaklatott telkembe beszállt egy kis béke;

— Amikor vész-vihar nem zúgott felettem: Akkor is éreztem, hogy olt vagy mellettem.

Keservben-örömben — mindenha—én tudom, Téged kell keresnem — drága jó Jézusom.

— Örökkön-örökké csak Téged, csak Téged: Te vagy az Igazság és Te vagy az Életi...

Tóthné Munkácsy Eleonóra.

A törökvilágból.

Elbeszélés. Irta: Gyurátz Ferenc.

(Folytatás.)

Nemsokára a háború tüze új erővel lobogott fel. Murad szultán halála után fia, III. Mohamed elhatározta, hogy személyesen vezeti összegyűjtött nagy seregét Magyarországba, elfoglalja összes, még meglevő várait, újra meghódoltatja Erdélyt, megbünteti a tőle Rudolf királyhoz pártolt Báthory Zsigmond erdélyi fejedelmet, ki oláh földön Gergovhtnél, az eddig diadalmas nagyvezért megverte. Gazdagon felszerelt hadával lassan, de biztosan haladt az országban fölfelé. A szultán jövetelének hírére a külföldről újabb segítség érkezett pénzben, csapatokban. Megjött Báthory Zsigmond fejedelem is erdélyi hadával. A királyi sereg Miksa főherceggel az élén 60.000 embert számlált.

Azonban a fővezér habozása, késedelmeskedése miatt nem tudta meg- * akadályozni a szultán által körülvett Eger várának bevételét. A szultán ezt elfoglalván Miksa főherceg ellen fordult s Mezőkeresztesnél találkoztak. A török előhad a közbe eső mocsáron áthatolva megtámadta a királyi sereget, de véres fővel veretett vissza. Másnap is többször megújította a rohamot, de mindannyiszor vereséggel kellett meghátrálnia. A csata harmadik napján még nagyobb hévvel támadott, de ezúttal is sikertelen. Most a királyi csapatok egy I része a mocsáron át a már ingadozó török hadsorokra rohant s győztesen táboráig hatolt. Itt azonban végzetes fordulat következett be. A katonák — legfőkép a zsoldosok nagy része a gazdag társzekerek láttára eszit vesz- \ tette. Nem gondolt kötelességre, nem hallgatott a tisztek szavára, csak a zsákmányt látta s ujjongva kezdett