Harangszó, 1923
1923-03-18 / 12. szám
1923. március !Ő. 12. szám. XIV. évfolyam. m - ■ ■ ■■ ■■ ■ ■ — Alapította K A P I BÉLA lölO-ben. Ltptulajdonoa: i Dunántúli Lntüer-Szövetséo. >. As Onií(to. Luthcr-Ssövei- •ég liiTStato« lapja. r Kéziratok, előfizetési dijak éa reklamációk a f! HARANGSZO szerkesztőkiadóhivatalának 6 Bzentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogsd minden evang. lelkész és tanító. S Hegjelenli minden vasárnap. HARANGSZO SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KAROLY, CZIPOTT GÉZA. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. A „HAHANG8ZO“ előfizetési ára: negyedévre 150 korona. Lather-Szövetégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldre előfizetési Ara egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 80 korona. A .Harangszó* terjesztésire befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. __ Felhívás s a „Dunántúli evang. egyházkerület története“ ügyében. Nagy örömmel olvastam a keme- ii nesaljai és győri egyházmegye lel- i készi karának, valamint Qörög Ernő t lelkész és László Lajos jegyző urak- i nak fent jelzett munkámra vonatkozó ü szíves és lekötelező nyilatkozatait. Jól tudtam, hogy az egyházkerü let, amelynek megbízásából Írtam 3 művemet, a mai nehéz időkben an- 9 nak kiadására nem vállalkozhatik. ] Ebben már meg is nyugodtam. Sőt 4 a megjelent buzdító felhívások után e sem bíztam a kiadás lehetőségében. Kishitűségem azonban megszégye i ntilt. Egyházunknak egy hitbuzgó 4 áldozatkész tagja, akinek nevét el i nem árulhatom, önként ajánlkozott, V hogy a kiadás költségeit előlegezi s i a vele járó kockázatot is, ha kellő t számú előfizető nem jelentkezik, r vállalja. Félmilliót nyomban rendel- i kezésemre bocsátott, a papirost meg- t vásárosuk s a jövő héten megkezdik s a nyomást. A szerződés szerint a műit nek szeptember végére e) kell készülni. Az egyházmegyék és egyesek szí- r vés érdeklődését hálásan köszönöm. I S amit eddig nem tettem, most ma- 4 gam is kérem egyházunk hitbuzgó 1 tagjait, elsősorban a lelkész, tanító y és felügyelő urakat, hogy a műre elő- ' fizetői és előfizetőket gyűjteni szívesi kedjenek. Sokat várok különösen az » esperes uraktól, amint erre a kemeii nesaljai és győri egyházmegyék példája feljogosít Szép volna ugyanis, ha a n nagylelkűen felajánlott aldozatkész- e séget nem kellene felettébb nagy b mértékben igénybe venni. A nyomást a »Székely és Társa« soproni jóhirnevü cég vállalta fámén- J tes jó papiroson, szép kiállításban, l Sopron egyháztörténetéhez hasonló formában, de képek nélkül s kissé keskenyebb margóval. Egyelőre csak a mű első fele jelenik meg mintegy 800 oldalra terjedő vastag kötetben. Eredetileg csak 600 oldalra terveztük, de a mű szerkezete és arányos beosztása még 200 oldalt követel. Előfizetési ára a munkabérek emelkedésére való tekintettel csak feltételesen állapítható meg 3000 koronában. A megrendeléseket méltóztassék alulírottal minél előbb közölni, mert a papiros drágaságára való tekintettel csak korlátolt számú példányokban fogjuk a művet kinyomatni. Az előfizetési összeget a mű megjelenése előtt csak feltételesen fogadhatjuk el, de arra törekszünk, hogy a végleges ár se haladja tűi a 3000 koronát, mert vállalatunk nem számít anyagi nyereségre. Kiváló tisztelettel Sopron, 1923. március 10. Payr Sándor theol. akad. tanár. A tokaji egyház segélykiáltása. Kedves Hittestvérek! A reformáció legelső éveiben fogékony szívekre talált magyar hazánk e világhírű pontján a lutheri hitújítás. A nagy pátrónus, Drágffy Qáspár védelme alatt olyan erőteljes fejlődésnek indult, hogy 1542-ben az énekköltő s lutheri énekeket fordító Batizi Andrást mondhatta papjának. Azután a megoszlás és a heves ellenreformáció elzavarta a pásztorokat, elfog lalta a templomokat, iskolákat, a híveket üldözte. Volt olyan szomorú idő, mikor egész Zemplén vármegyében egyetlen lelkész, csupán egyetlen helyen tarthatott istentiszteletet: az artikuláris Pazdicson. Elpusztult ezalatt a tokaji egyház; még emlékei se maradtak. Akkor látjuk ismét az élet és élni akarás jelét, mikor 1782- ben összeírták a helybeli és széles környéki híveket s aláírásukkal és áldozatkész felajánlásaikkal bizonyították, hogy tudnak templomot, iskolát építeni, lelkészt és tanítót tartani. Az engedély megjött, 1783-ban lelkészt választottak, példás áldozatkészséggel házat vettek és abban imatermet rendeztek be. Kevesen voltak, de a buzgóságuk nagy volt. Természeti csapások és nehéz gazdasági viszonyok a kevés számot is megapasztották. Az egykor jómódú egyház hazai és külföldi hittestvérek kegyes adományaiból éldegélt. 1890-ben felépítette kis imaházát, melyet kis számú hívei sok szeretettel gondoztak, mig 1919-ben, amikor a román — vörös harcok idején az egyház épületét három telitalálat érte, ezek körül kettő az imaházat alapjaiban rendítette meg; orgonáját, felszerelését szétrombolta. Azóta a hajléktalan egyház a felsőbb hatóságok tudtával és beleegyezésével az itteni, évtizedek óta elhagyottan, elhanyagoltan, csaknem romokban álló görögkeleti görög templomot rendezte be istentiszteleti célra. Ez az ideiglenes megoldás nem fejleszti a gyülekezeti életet, melynek otthon kell lennie az Isten hajlékában, amely az övé. Otthont akar a tokaji kis gyülekezet, hajlékot az Egyház Urának! Fénylenie kell itt a mi hitünk világosságának, hiszen hatalmas körzetben, 36 községet gondozva, missziót teljesít a mi kicsiny, 106 lelket számláló anyaegyházunk. Halljátok meg segély kiáltásunkat Evangélikus Testvéreink, mert ha visszhang nélkül marad, vészkiáltásunkká válik. Engeditek-e, hogy elnémuljon egy ősi harang és csak szomorú romjai maradjanak a mi itteni »erős várunknak?« Dobbanjon Olvassuk és terjesszük a Harangszót. I^sz
