Harangszó, 1923

1923-03-11 / 11. szám

84 HARANQSZÖ. 1923. március 11. Protestáns estély Szombathelyen. Dr. Ravasz László ref. püspök előadása. A Szombathelyi Protestáns Kör, élén Jánossy Gábor elnökkel, a Kúl- turház nagytermében márc. 1-én Protestáns estélyt rendezett. Erre az estélyre a Kör az előadás tartására megnyerte dr. Ravasz Lászlót, a dunamelléki ref. egyházkerület neves püspökét, ki napjainkban a magyar szónoklás egyik legkiválóbb képvise­lője, akinek írói, aesthetikai érteke­zései a magyar irodalom remekei között foglalnak helyet. Ami Ravasz előadásait, Írásait szemünkben különösen értékessé te­szi, az a megfeszített és feltámadott Krisztus Jézusról szóló személyes bizonyságtétel az egész vonalon. Krisztus bennüak él, — Írja egy helyütt — ez azt jelenti, hogy aka­ratunk Isten akaratával, életünk Isten életével egybefolyt. Bennünk elérte célját. Isten is gyönyörködik diadal­mában... Életünk annyira lett széppé — mondja ismét másut — amennyi jézusi elem épen az élet sötét olda­laiban fér el... Ami a fának a gyümölcs, a sasnak a szárnyalás, a szellemnek a szabadság, az asszony­nak az anyaság, a művésznek az alkotás: az az emberi életnek a Jézus életében való elhelyezkedés — vagyis megteljesedés, kivirágzás, rendelteté­seinek megtalálása és boldog betöl­tése. .. Azért Krisztusra építeni any- nyit tesz, mint rajta keresztül függeni össze a világgal és az Istennel — kiált fel Ravasz munkáiban. Szombathelyi előadásában is lel­kének élő hitével fejtegette az ember­nek, mint egyednek a világgal vívott küzdelmét; mutatott rá az emberi fejlődés hármas lépcsőfokára s tárta hallgatóság elé azt az utat, amely elvezet a boldog Nagymagyarország- hoz, ahol is úgy itt a csonkaország' ban mint a megszállva tartott része­ken, hogy ismét csak Ravasz püspök szavaival éljünk: »magyarnak lenni ma annyit jelent, mint bűnt bánni, megtérni, kiengesztelődni és mindenek- felett hinni !a Ravasz püspök előadását, Bakó László a Nemzeti Színház örökös tagja által imádságos áhítattal elő­adott Hyranu3z vezette be, ki ezután több Petőfi költeményt is előadott. A műsor többi pontjait Palotay Árpád az Operaház művészének gyönyörű énekei és Bakó László könnyekre fakasztó szavalatai töltötték ki. A szombathelyi Protestáns kör — írja az egyik helyi lap — hivatása magaslatán áll és mindenképen mél­tóan szolgálja azt a magasztos célt, melyet maga elé tűzött. Mi első nyilvános szereplése al­kalmából melegen üdvözöljük és to­vábbi müködéséré Isten gazdag ál­dását kérjük. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az elmúlt évek során húshagyó­kedd napjával pontot tettek a far­sangi mulatságok sorozatának végére; hamvazó szerdán pedig megjelent a szigorú ukáz, hogy a nagyböjt tar­tama alatt semmiféle mulatozások nem tarthatók, illetve ilyenekre en­gedélyt nem ad az illetékes hatóság. És a nagyböjt napjai, mint ahogyan illik is — a magunkbaszállás, a bűn­bánat hangulatában peregtek le. Rövid volt ezidén a farsang s a bálok úgyszólván egymást hajtotíák, sőt volt nap, amikor öt hat helyen is ropták a táncokat. Mindazonáltal úgylátszik az emberek mégsem mulat­ták ki teljesen magukat, legalábbis erre enged következtetni az a körül­mény, hogy most a böjti időben még mindig tartanak táncmulatságokat; mégpedig eléggé zajos táncmulatsá­gokat. .. És mintha ezen táncmulatságok rendezésében lenne valamilyen árnya­lata a célzatosságnak is Mert hiszen ez a böjti táncmulatság járvány szinte országszerte dúl Az illetékes ható­ságok azonban mégis helyesen csele­kednének, ha az ilyen böjti mulat­ságok megtartására irányuló enge­dély kérelmeket elutasítanák. Lelkészértekezlet. A győregyházmegyei lelkészegylet Né­meth Károly elnöklésével február hó 27 én tartotta gyónással és úrvacsorával egybe­kötött böjti konferenciát Győrben. Kiss S. Ap. csel. 20., 28. alapján mélyen szántó, komoly vizsgálatra indító irásmagyarázatot tartott; ő szolgáltatta ki az úrvacsorát is. Kovács Zsigmond Szimonidesz Lajos „Jé­zus élete" című munkáját ismertette és bí­rálta. Az értekezlet a Harangszót s álta­lában egyházi sajtónk ügyét a gyülekezetek támogatásába a legmelegebben ajánlja, mert abban egyházunknak egyik hatalmas fegy­verét látja. A zsinat dolgában kéri, hogy a zsinat alkosson törvényt arra vonatko­zólag, hogy a lelkészeknek készpénzben megállapított összes illetményei (tiszti fize­tés, teimény- és munkaváltság, stóladijak) a valutáris viszonyoknak megfelelően álla­píttassanak meg, tekintette! arra, hogy sok lelkészi állás javadalma a pénz elértékte­lenedése következtében nagyon leapadt s a békés egyézség útja nem mindenütt ve­zet célhoz. Komolyan megfontolandónak tartja, hogy egyházi közigazgatásunk nehéz­kességének, lassúságának és költségessé­gének megorvosiása céljából nem lenne-e szükséges a prezbitériális rendszernek az egyházközség fokán már meglevő elemeit valamennyi fóruma kiépíteni, a konzisztori- ális és episzkopális rendszer felé közeledni s a ma gyakorlatban levő közgyűléseket a magasabb fórumokon nem évenként, ha­nem nagyobb időközökben; két, illetőleg három évenként tartani. Az egyházmegyei belmissziói egyesületek szövetsége Harang­szó fenntartására 2000 koronát szavazott meg. A konferencia felterjesztést tesz a kerülethez, hogy a missziói gyülekezetek fenntartása egyházi közérdeknek nyilvání- tassék ki, a fenntartásukra szükséges ösz- szeg, amennyiben más forrásból elő nem teremthető, vettessék ki a gyülekezetekre. Ajánlja, hogy a leikészek a heti egy órai vallástanításnál a Vasárnapi Iskolai Szö­vetség textusait vegyék anyagul, amelyek a Szövetség lapjában („A Fecske“, Budapest I., Bertalan u. 24. IV. em. 6.) találhatók. A konferencián vendégként megjelent Föld- váry Valéria Öméltósága is, aki a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének szövő­szék akcióját ismertette, amivel őszinte há­lára kötelezte a konferencia részvevőit. Szeretetvendégség. Az ostffyasszonyfai gyülekezet asszonyai és leányai februárban 2 szeretetvendégséget tartottak. Állott pedig a szeretetvendégség abból, hogy este 6 órára jó melegre fütött 2 nagy, teremnek is beülő szobában pus- pánggal díszített fehér asztalok mellé tele­pedett a személyválogatás nélkül meghívott vendégsereg, (első alkalommal 94-en, a 1 másodikon 140-er.) kezükben az énekes­könyvvel és együtt dicsérve az Istent ének­kel és imádsággal, biblia magyarázatokon épültek, zenében, karénekekben, evangéíi- omi szellemű költeményekben gyönyörköd­tek. Hogy pedig még barátságosabb, még melegebb legyen az együtliét és a meg­szentelt örömben is Isten dicsértessék, a pihenőre szánt negyedóra alatt csöndes beszélgetés közben fogyasztatott cl a köz­adakozás ingyen teája és süteménye. Azután újból felzendül a közének: „Jövel Szent­lélek Úristen" és az Igének meg az Evan- géliomtól megszentelt emberi beszédeknek léleképitő szava szólott. így tö'tve el közel 3 órát, minden vendég boldogan, lelki örömben távozott otthonába, egy felejthe­tetlenül „szép* estének emlékével. (Azóta a templom padjai is jobban megtelnek.) Kedves dolog volt, hogy a vendégek sorá­ban ott tisztelhettük dr. Ostffy Lajos ny. főispánt és Károlyi Endre kér. gyámintézeti elnököt családjukkal együtt. Mindketten szólották és beszédjükkel evangelizáló mun­kát végeztek. Bioúainagyarázatot tartott a helyi lelkészen kívül Tarján István répeze- laki lelkész; szavaltak: Fehér Irma, Fehér Margit, Szakács Ida; énekeltek: Nagy Lina és Róza, Takács Ilona, Gersei Juliska, Lipi Mariska, Bagics Ida, Erőss Kálmán, Kocsis István, Horváth Imre és János; zongorán játszott Szabó Dezső c&öngei tanító, szólót énekeit Rózsa János ostffy- asszooyfai tanító. Szeretetadomány kész­pénzben és természetben 30.000 korona. ■

Next

/
Thumbnails
Contents