Harangszó, 1923
1923-03-11 / 11. szám
XIV. évfolyam 1923. március II. II. szám. A lepi! ott* KAPI BÉLA 1910 ben. Lap tulaj ionos: a CODáBlfill Lfltbsr Szöveíséo Áz Országon I.uthor-S/őtít- ncR Irt ratal#» lapja. Kéziratok, előfizetési díjak és reklamációk a HAKANGSZO szerkesztő- kiadóhivatalán ak Bzentgotthárdra íVaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad műiden evang. lelkész és tanító. Haglslealk »loden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. i „HARAN6SZ0“ előfizetést fin: negyedévre 150 korona. Luther-Sxöretégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egjee szám in 80 koroaa. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. A .Harangszó1 terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéld fin jókat küldünk. fl tudás fegyvere. Közel Öt évi vérontás után Trianonban aláírattak velünk egy terjedelmes füzetet, amelyet azután békeszerződésnek kereszteltek el azok, akik a füzet tartalmát írták. Azután kimondották, hogy immáron béke van és azok, akik még utolsó leheletükig képesek ragaszkodni a teljesen független, Kossuth Lajos Magyarországának minden rögéhez, akkor érezték meg valójában, hogy részünkre c;«ak ezután kezdődik az igazi háború. Háború, amelyet nem gyilkoló fegyverekkel, hanem a tudás, az önzetlen munka és a haza, valamint az egymás iránti szeretet fegyverével kell megvívnunk s győzelemre juttatnunk. Körülöttünk az önző élet vad lármája zsong, mely olyan, mint egy szennyes áradat: irgalmatlanul első dórja ait, aki beléje kerül. Pokoli démonok feslett karjaiban habzsolják az emberek az élvezetek gyilkoló mérgét és a mámor hörgő hangjáu szilajkodik az ajkakról: »szakasszátok le minden órának a virágát 1« Isten, vallás, haza, óh mennyire másodrendű fogalmak ezek a mai ember életében, amidőn a sziveken úrrá lett a pénz, a gazdagság utáni őrület, amely az elvakultság fátylát borítja a szemekre. Nem látják meg az ingoványt, amely már-már elnyeléssel fenyeget, nem látják meg a szenvedő embertársaik nyomorát é3 nem látják meg azt a szörnyű pusztulást, ami körülöttük immár mind nagyobb méreteket ölt. Vessünk csak egyetlen mélységes pillantást a mai életbe s ott látjuk önmagunkat: szülő, testvér, rokon ős szomszéd gyűlölködik, acsarkodik egymás ellen, a sárga irigység füti a szíveiket. Felebaráti szerétéiről úgyszólván szó sem lehet... És ilyen körülmények között akarjuk megérni, hogy Magyarország ismét nagy éő boldog legyen ? Nem! így nem lehet felvenni a harcot I Nagyflffagyarország fundamentumát a falvak képezik; a falvak népének és ezek vezetőinek oda kell törekedni, hogy ez az alap olyan anyagból épüljön, amely szilárdan tartja majd a ráépített hatalmas épületet: a független Nagymagyarországot A falu népének tehát tanulnia kell, mert a tudás az egyetlen fegyver a kezünkben, amelyet semmiféle hatalom el nem ragadhat s amely egyúttal magában foglalja azt az anyagot is, amiből Nagymagyarország szilárd fundamentumát megépíthetjük. Meg kell tanulnia a falvak népének a többtermelés módozatait, gazdaságának igazi, szakszerű kezelését; szellemi tudáskörét bővítenie kell, hogy fel legyen vértezve mindenféle csalók, spekulánsok próbálkozásai ellen. Mindezt azonban csak úgy lehet elérni, ha a falu népe összeforr a felebaráti szeretetben $s egyakaraton kezdi meg az építést.- \ A lelkészek és tanítói? ne csak a gyermekeket oktassák, Bauern rendezzenek oktató tanfolyamaiét téli időben és vasárnapokon a felnőttek számára. A felnőttek pedig ne restelkedjenek beülni az iskola padokba, mert ne feledjék el, hogy a tudás kimeríthetetlen kutforrás. Alakítsanak olvasó köröket, amelyeket koronánkint összeadott pénzből szereljenek fel jó könyvekkel, keresztyén-szellemű hirlapok- kat; hiszen ezek mind, mind csak tanítanak bennünket. Áll a nagy harc a hazáért és a Krisztus evangéliomáért. Ebben a harcban a fent leirt eszközökkel mindnyájunknak résit keli venni és én azt szeretném, hogy — miként a vasárnap délelőtti barangszó as Isten házába, úgy hívja egybe Írásom a falu népét a tudás templomába. És akkor megnyerjük a nagy csatát... Zólyomi Tibor. Petőfi az eklézsiában. Irta: Payr Sándor. 2. A gyermek dajkája s első tanítói Kiskőrösön és Félegyházán. Szülőhelyén, Kiskőrösön csak csecsemőkorát töltötte a költő. Gyenge gyermek volt. Maga az anya beszélte Kovácsayné komaasszonyának Kecskeméten, hogy a fia mikor született, ökölnyi csöppség volt, szalvétába kötötték, megmérték és igen könnyűnek találták Már az életéről is lemondtak. Anyja beteg lévén, nem tudta a gyermeket szoptatni s az apa Kurucz Zsuzsannát (később Kecskeméti Mi- hályné) fogadta meg dajkának, aki a nagy árvíz idejéig (1838) Petőfiéknél maradt. A gyermek nagyon ragaszkodott dajkájához, aki jdl értette a vele való bánást és különösen a játékot. Eleinte tótul is beszélt vele. »Poczem Olvassuk és terjesszük a Harangszót.
