Harangszó, 1923
1923-03-11 / 11. szám
82 HARANGSZÓ. Í923. március 11. Zsuzskó« — szokta mondani a gyér' mek is. De az apa megparancsolta, hogy csak magyarul szabad a gyermekkel beszélni. Jókai Mór és Halasi Aladár azt mondja, hogy Petőfi beszédén fiatal korában észrevehető volt a tót dialektus. De Orlai Petries kijelenti, hogy ez tévedés, mert mindig tősgyökeres magyar volt a kiejtése. És ez érthető is, mert hiszen magyar községekben nevelkedett fel. Dajkájától bizonyára már magyar dalokat hallott, miként később emlékezik róla: Ez a város születésem helye, Mintha dajkám dalával vón tele; Most is hallom e dalt, elhangzott bár: „Cserebogár, sárga cserebogár.“ És a szép költemény végén mondja ismét: Haza megyek, ölébe vesz dajkám, Az altató nóta hangzik ajkán. A dajka, aki 1897-ben 89 éves korában halt el Kiskőrösön, édekes dolgokat beszélt el Kéry Qyulának. Ftiltanuja volt később, mikor az apa és anya asztal felett hevesen összekaptak fiuk miatt s a haragos Petro- vics kiutasította fiát a házból. Az anya húst és pogácsát gyűrt egy kis batyuba, a kapuba kísérte és zokogva -borult a fiára. A hű cseléd is köny- nyezve állt ott. Petőfi vele is kezet fogott: >Isten vele, Zsuzsi, vigyázzon az édesanyámra.« Petőfi a leveleiben mindig megemlékezett a dajkájáról is. (P. kvtár I. 18.) A gyermek csak 22 hónapos volt, mikor vele a szülei Nagykőrösről elAlmok országa. „Testvérke“ naplójából. Március. Kinyílt a hóvirág. Ma kisétáltunk barátnőmmel az erdőbe s ujjongó örömmel pillantottuk meg ezt a, tavasz előhírnökéin mutatkozó legelső bájos kis virágot a rozsdabarnás avar között, amint fehérszirmu fejecskéjét szendén meghajtva — édesen szívta magába a lágyan simogató napsugár csókját — amely felébresztette őt, téli álmából... Mi lehajoltunk hozzá s mielőtt szinte sajnálattal leszakítottuk, beszélgettünk vele a lélek szavával, ami azt hiszem, minden virág szivéhez, utat talál. A hóvirág nyílása, álmokat ébreszt. Én is álmodozom. Hiszen álmodni mindenkinek szabad: még azoknak is, akiknek ennél egyebet űgysem juttatott az Élet. A fehér álmok — az érző költöztek. De a jő Martiny papákkal a barátságot továbbra is fenntartották. A gyermek többszőr hosszabb időre is ellátogatott hozzájok* A kiskőrösi papiakban tanult először olvasni, írni és rajzolni. Zselló Lajos a kiskőrösi evang. tanító volt az első oktatója. Alig volt még több négy évesnél. Zselló szerint a rajzban tehetséget mutatott. Aszódon később Koren tanárt, majd Arany Jánost és Bem apót is könnyen lerajzolta. írása is a költőnek igen szép volt mindenkor. Kiskőrös dicsőségét később vitássá tették. Még Gyulai Pál is úgy írta, hogy Petőfi nem itt, hanem Félegyházán született. De Sárkány János kiskőrösi lelkész 1857-ben erélyesen felszólalt s bemutatta az anyakönyvet. Gyulai még ennek sem hitt s Blázy Lajos kiskőrösi lelkész kénytelen volt még 1867. is egy cikket írni, melyben Homeros példáját idézve akiért 7 város versengett, kiskőrösi élő személyeket nevezett meg, kik jelenvoltak Petőfi keresztelői lakomáján. A lutheránus papoknak kellett Petőfit Kiskőrös számára megmenteni. Petőfiák Makovinyi borbély házában laktak az evang. és róm. kath. templom közötti szűk utcában. Ivánka Imre képviselő 1862-ben emléktáblát készíttetett reá. Ugyanekkor a kiskőrösiek magas talapzaton szép mellszobrot is állítottak a költőnek az evang. népiskola épülete előtt. Petőfi szülőházát a nemzeti kegyelet 1880. akkori tulajdonosától meg is vásárolta. Már ekkor felmerült a budapesti Petőfi-ház terve is. női lelkek éltető eleme, fehérségében is szindűs sugára. Egy év előtt, épp így gyönyörködtem a kis fehér virág üdeségében s akkor kaptam tőle, az első levelet... Egy kincsekkel teli Lélek szólt belőle hozzám s szelíden simogató szavai — mint harangvirág csilin- gelése — visszhangzott szívemben. Gyönyörű álomba ringatván lelkemet. Attól fogva tart az álmom. Nem látom öt — csak lelkem találkozik az ő leikével és így járjuk együtt a csillagsugaras álomországot. Ha soká marad el egy egy levele, szivárványos egemre felleg borul, megremeg fájdalmában a lelkem. Csak akkor derül ismét napsugaras örömre, amikor az ő hangja, messze távolokon keresztül, újra lelkemben zeng... Nyílik a hóvirág. Álmodom... Félegyházán, mely a Kiskunság legnépesebb városa, Petöfiék 1824-től 1830-ig laktak. A r kath. templom mögött Bánhidy Gáspár rozzant nád- fedeles házában kaptak lakást. A már sokat tudó fiúcska csak itt lett igazán ] tanköteles. Az evang. iskolában Sal- I lay Lajos, a későbbi sebészmester volt a tanítója, ki Petőfit eleven, gyors felfogású gyermeknek modta. Jellemző az apára nézve, hogy a leendő bi- I rurgus tanításával nem elégedett meg, hanem mellesleg a r. kath. népiskolába is bejáratta fiát. Még így sem volt jó, hanem az alig hat éves gyér- | meket Kecskemétre vitte. Félegyháza Petőfinek a születését j is a maga részére vitatta. Félreér- I tésre adott ugyanis okot a költőnek ] »Szülőföldemen« című szép verse, I melyet Félegyházán írt Tágabb ér- 1 telemben, ami szellemi fejlődését il- | leti, ezt is szülőföldjének tekinthette, ] mert hiszen a legfogékonyabb, boldog 1 gyermeki éveket 3-8 éves koráig (leszámítva a kecskeméti 3 tanévet) ebben a magyar városban töltötte. I A túlnyomóan r. kath. város is 1 illő módon megbecsülte Petőfi emlé- I két. Lakóházát Reményi Ede, a nagy 1 hegedűművész indítványára, aki itt hangversenyt tartott, 1867-ben már- I ványemléktablával jelölték meg, me- I lyen a felirat: »Itt töltötte gyermekéveit Petőfi Sándor < Szász Károly ez alkalomra irta »Petőfi gyermek- 1 kori lakhelye« című versét Az utcát Petőfi-térnek nevezték el és Petőfi- 1 alapot gyűjtöttek, mely a róm. kath. I gimnáziumban örökítette meg a költő A törökvilágból. Elbeszélés. Irta: Gyurátz Ferenc. (Folytatás.) | Szinán basa az új nagyvezér már | több csaták diadalmas hőse, seregé- I vei feltarthatatlanul nyomult előre. Egyik várt a másik után foglalta el s célul tűzte ki Győr és Komárom megvételét. Miután Mátyás főherceget a Csallóközből kiszorította: a jól megerősített Győrt vette ostrom alá s ezt gróf Hardegg várparancsnok csakhamar gyáván feladta. Szinán basa bevonulva midőn a vár erődjeit megszemlélte, büszkén így szólt: — Győr azon kulcs, mellyel Magyarország és Ausztria összes erős váraiba benyitok. A várban védelemre elhelyezett janicsárok gúnyolódva hangsúlyozták a lakosok előtt: — Akkor lesz Győr a magyaroké,
