Harangszó, 1923
1923-02-25 / 9. szám
XIV. évfolyam. 1923. február 25. 9.'szánt. Alapított« KAPI BÉLA UMO-ben. Laptulajdor.os: i Dunántúli Lotúer-SzövetsÉdki OraaígOH I.utli«r>S/ÖT«t- liiTatalo. lapja. Kéziratok, előfizetési dijak éa reklamációk a HARANGSZÚ szerkesztő- kiadóhivatalának Bzentgotthárdra íVaavm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkéas éa tanító. HeoJelenlk minden vasárnap. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. 1 „HARAH68Z0“ •lóflaetéal ára: negyedévre 150 korona. Lather-8zövetégl tagoknak lOe/o-os kedvezmény. Amerikába kildve előfizetési Ara egész évre 1 dollár. Egyea'szám ára SO koroaa. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KAROLY, CZIPOTT GÉZA A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó hívóinknak ingyenpéMányokat küldünk. Szózat a soproni képezde híreihez. A Harangszó 1922. évi 39. száméban a dunántúli evaog. egyházkerület 1922. évi közgj üléséről megjelent cikk megemlékezvén »derék tanítóink« gyűléséről is, nagy elismeréssel kiemeli az egyházkerületi tanító egyesület nsmes elhatározását, melynek értelmében a tanítóságunk a soproni evang tanítóképző intézet szegényes internátusának felsegítését kötelességének isnfori el. kJ Ért a határozatot azóta tettek is követték. A csöngei evang. ifjúsági egyesület 2000 K-t, a győri evang, egyházm. tanítóegyesület gyűjtésképen 69 7á9 K-t, a magyarkereszturi Petőfi ünnepély rendezősége 1300 K-t, a rábűszentandrási evang. egyház- község 2780 K t, az alsósági evang. ifjus. egyesület 2000 K-t, az alszo- pori gyülekezet egy vaPásos estély jövedelméből 800 K t, Benkő Qéza soproni magánzó 5000 K t « budapesti evang. eg)házközség 9876 K-t, a pápai evang. egyházközség 3000 K-t juttatott a soprooi evang. tanítóképzóintézet igazgatójához a nevezett intézetünk bennlakásának felsegítésére. Ezzel remélhetőleg nem fejeződött be ez az akció és hisszük, hogy első sorban azok, kik valaha »soproni ké- pezdészek« voltak, megtalálják annak módját, miképen segíthessenek anya- intézetünkön, mely a civitas fidelissima árnyékában szerényen meghúzódva, mintha így zokogna felénk: »Édes fiaim, tömörüljetek s vénségemben legyetek erős támaszaim és ha minden elhagyna, ne hagyjatok el ti!« Isten nem engedte, hogy idegen nép rabságába kerüljön a mi jó ké- pezdénk, mely most újra fel akar éledoi s ezért e ső sorban a fiaihoz fordul segítségért. Igaz, hogy azok is rögös pályán dolgoznak — legnemesebb célokért — s a világtól, mely a zajos szavú érdemetlenek jutalmazásához szokott, gyéren kapnak anyagi és erkölcsi elismerést. De mégsem pusztult el az az önzetlen gárda, amelyik az alma mater falai közt a nagy Mester örökéletü beszédeit hallgatta : »Erről ismerik meg mindenek, hogy én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretenditek.« (Ján. 13, 35.) És e gárda megtartotta a mai két- ségbeejtően önző korban Is az igéket: »Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.« (2. Tim. 2, 3.) És arról ismerjék meg az emberek, hogy a soproni képezdének igaz hívei vagyunk, ha azt az anyaintézetet szeretjük s ezt tömörüléssel és tettekkel bizonyítjuk. Jöjjetek tehát, nyilatkozzatok, akar- játok-e ezt a tömörülést? Akartok e cselekedni, áldozni az intézetünkért? Ha miodezt akarjátok, kérjétek a jóságos Istennek bőséges áldását ezekre a nemes törekvésekre! Pogadjuk szívünkbe intézetünknek kérő, hivő szavát; cselekedjünk az érdekében és egyes kis csoportoknak éveokint jól rosszul sikerülni szokott iskolai találkozója helyett rendezzünk az idén, Péter és Pál napján Sopronban egyetemes találkozót s alakítsuk meg akkor a soproni képezdei diákszövetséget ! Ebbéli szándékát jelentse ki-ki minél előbb a soproni evang. tanítóképző-intézet igazgatójának. Sopron, 1923 január 31. Hidasi Sándor s. k. miniszteri tanácsos. Ziermann Lajos s, k. soproni ev. lelkész, egyet, gyámint. elnök, oki. tanító. Krug Lajos s. k. a dunántúli evang. egyházkor, tanítóegyes, elnöke. Kapi Gyula s. k. a soproni evang. tanítóképző nyug. Igazgatója. Papp József s. k. a soproni evang. tanítóképző nyug. igazgatója. Hamar Gyula s. k. a soproni evang. tanítóképző tényleges igazgatója. Mivel érdemeltem meg én ezt? Mivel érdemeltem meg én ezt?l Mily sokszor hangzik el az emberek ajkáról ez a kérdés, — de többnyire csak akkor, ha kemény megpróbáltatás, csapás éri ókét I A beteg sóhajt ekként fájdalmainak a nyoszo- lyáján, a gyászoló szól így a koporsó mellett, vagy a temetőben! azok panaszkodnak, zúgolódnak így az Izteo megfoghatatlan útai ellen, akik elveszítették minden vagyonukat, holott az volt életük célja, abban volt minden örömük és reménységük. A sors mostohasága idején akárhányszor irigy tekintetet vetnek az emberek. másokra, kik — szerintük — inkább rászolgáltak a csapásra. Mivel érdemeltem meg é* ezt ? Feltesszük e ezt a kérdést akkor is, ha Istennek a segítségével valami sikert érünk el, ha az Úr teljesíti kívánságunkat, kegyelmét és áldását árasztja reánk, ha súlyos betegségből szerencsésen meggyógyulunk, ha aggodalommal és gonddal teljes napok után új öröm és reménység tölti el szívünket, — kérdjük e akkor is: »Mivel érdemeltem meg én ezt?« — érezzük- s mondjuk-e: >óh én bűnös ember, mennyi jót elmulasztottam, mily sok rosszat véghezvittem, — Isten mégis áld engem a büntetés helyett! ?< Ekkép gondolkozott Jákób pátriárka, mikor gazdagon megáldva térhetett vissza hazájába, honnan egykor menekülnie kellett; azért mondta: »Kisebb vagyok mioden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél.« Így gondolkozott Péter apostol, amikor a csudálatos halfogás után Jézus lábai elé esve mondta: »Eredj el én tőlem, mert én bűnös ember vagyok, Uram!« így érez és szól az igazi keresztyén ember, — ___
