Harangszó, 1923
1923-02-18 / 8. szám
58 HARANGSZÓ. 1923. február 18. Krisztus keresztje. Egy missziónáriusnak beszélte egyik megtért indián : »Először jött hozzánk egy hittérítő, aki azt bizonyítgatta, hogy egy az Isten. Kinevettük és azt mondtuk: Bolond, te azt gondolod, hogy mi azt nem tudjuk! Majd jött egy másik. Az a törvényről beszélt és arra figyelmeztetett minket, hogy ne lopjunk, ne öljünk, ne hazudjunk. Azzal küldtük el: Menj, mondd ezt először fehér testvéreidnek, azután jer hozzánk I Akkor jöttél te, testvé rünk; prédikáltál nekünk a Golgotháa érettünk kiömlött vérről és Krisztus keresztje megnyerte a szívünket. Testvérünk, ezt az egyet hirdesd nekünk újra meg újra!« így van ez még ma is. Az apostoli hitvallásnak, az evangéliomi igehirdetésnek középpontja a kereszt. A kereszt döntötte porba hajdan az óvilágot, az győzi és nyeri meg a szíveket ma is; az a kereszt, amely egykor az átok jele volt, de a győzelem jelvényévé lett s ékesíti oltára inkát, megkoronázza templomtornyainkat, díszíti sírunkat. Nem karácsony, nem husvét, nem is pünkösd térít meg, — megtéríteni egyedül a nagypéntek tud. A kereszt alatt törik meg a régi, bűnös ember, ott ismeri el: Nekem, — nekem kellene bűnhődnöm bűneim miatt 1 De a kereszt alatt születik újjá Í3 az ember, amikor vallja : Minden bűnömet magadra vál- lalád, különben kétségbe kellene esnem ; könyörülj rajtam, add szívembe békességedet, óh Jézusom I A böjti időszak ismét elérkezett. A kereszt jegyében gyülekeznek ösz- sze áhítattal a hívek. Vájjon számodra boldogság e a kereszt, vagy pedig egyedüli dicsőséged? Az élet viharzó tengerén némelyek megragadják a keresztet és megmenekülnek; mások hajótörést szenvednek ezen a sziklán és elpusztulnak. Hát te? Közli: Gerencsér Zsigmond. Lutheránus világkonferencia. Dr. Morehead, aki az európai evangélikusok segélyezését az amerikai egyház nevében intézte, az alábbi három pontban foglalta össze a mentőmunka eredményét: „ 1. Európa lutheránus egyházaiban élő testvéreink szivében hatalmasan feléledt a bizalom. 2. Nagy mozgalom indult most meg a világegységért. Az eddig egymástól elválasztott országos egyházak oikumenikus (egyetemes) egyházat terveznek, amely ugyan nem inter- nacionális, hanem supranacionális (nemzetfeletti) lenne; egyetemes evangélikus egyháztestet, amely mindenütt a reformáció alapelveit vallja. A lelkek megmentését célzó missziót nem szabad összekeverni a világpolitika kivihetetlen terveivel, habár elvárható, hogy általa megjobbul minden nemzet, amelynek polgárait e hitvallás tanai és élete befolyásolja. A történelem folyamán első Ízben lép fel a törekvés, hogy közös, világot átölelő, lutheránus öntudat alakuljon ki, 3. A keresztyénségnek ez eleven megbizonyitása, amiként a közösség világegységében kiábrázolódik, máris jelt adott a testvérszeretet cselekedetei által. A spanyol, jrancia, német, elzászi, lett, lengyel, osztrák, magyar, cseh, finn, norvég és svéd lutheránusok közös alapot gyűjtöttek, avval a rendeltetéssel, hogy megmentsék azokat, akik Oroszországban a pusztulásnak voltak odadobva. Ezt a közös alapot dr. Morehead az orosz mentő- munkában használta fel. A világ lutheránus egyháza máris a hívők közösségében dolgozik. “ A Nemzetközi Jóbarátság Egyházi Yilágszőyetség célja, Dr. Ramsay londoni theol. tanár és báró Kaas Albert az országos Luther- szövetség elnöke Szombathelyen. Dr. Ramsay,* a Nemzetközi Jóbarát- ság Egyházi Világszövetségének titkára, londoni theologiai tanár kőrútjában ellátogatott Szombathelyre is s a kúlturház olvasótermében előadást tartott. Szombathely közönsége zsúfolásig megtíMÖtte a termet, ott volt a vármegye előkelősége, képviselve a vármegye, város és a katonai hatóságok. Az előadás előtt Kspi Béla püspök a vasmegyei kúlturegyesület elnöke üdvözölte dr. Ramsayt, aki ezután Kis lányomhoz. Jaj, súlyos az élet terhe, Bajra baj és gondra gond! El sem hagyott még az egyik, Már a másik reám ront... Rám csap sokszor hollószárnyú, Vércsekarmú gondolat: Jobb volna már nem küzdeni, — Pihenni hús hant alatt... De ha, édes kicsi lányom, — A te szavad megcsendül S harmatkacsód megsimogat Elszáll a gond szivemből. Sötét orcám kedvre derül, Fáradt lelkem föléled; — Amit tölünk megtagadott, Neked talán majd megadja az élet. i. Az 1922-iki nagy katasztrófa. Elbeszélve néhány esztendővel a leirt események után. (Folytatás.) A Brodway pénzfejedelmei és a börze tagjai, a bankok elnökei és a tőzsérek a Central Parkban nagy gyűlést tartottak. Nem találtak semmi orvosszert a tragédia ellen. A pénz értéke tökéletes semmi. New York egyik leggazdagabb embere százmillió dollárt ajánlott fel annak a szakácsnak, aki el- megy a palotájába, ott tüzet rak egy kis széntűzhelyben és süt egy kenyeret. A leggazdagabb ember kétszáz- millió dollárért vállalkozott rá, ha a másik csinál öt cent ára friss élesztőt, de nem volt található egyetlen ember sem egész New Yorkban, aki az élesztőt meg tudta volna csinálni. Ez az ötödik napnak a végág történt, amikor New York kezdett annak a tudatára ébredni, hogy éhen hal. Élelmet, friss élelmet semmiféle áron nem lehetett beszerezni. Azok az emberi kezek, amelyek szakadatlanul és ismeretlenül dolgoztak, hogy a gazdagoknak Ínyenc falatait és a szegényeknek rendes táplálékát előteremtsék, semmiféle eledelt nem produkáltak. A civilizáció haldoklóit És csak annak következtében, hogy a közönséges emberi kezek nem bírják uj- jaikat kinyújtani és összeszorítani, a szerszámokat megfogni és nem tudtak terheket vinni ide-oda. És nem volt ragály. Sem pestis. Sem éhség. Sem háború. A megbetegedett emberek, többnyire egyszerű, közönséges, ismeretlen népek, nem éreztek fájdalmat és, nem szorultak kórházi kezelésre. ök is az utcákon jártak a töb-
