Harangszó, 1923

1923-02-18 / 8. szám

1923. február 18. HARANGSZÓ, 59 megkezdte angol nyelven tartalmas előadását. Ismertette a Jóbarátság Világszövetségének céljait, amely 1914 ben alakult, amikor a világ­háború öldöklő angyala útnak indult, mégis a Szövetségnek Oroszország és Litvánia kivételével mindtn ország­ban megvoltak a nemzeti bizottságai. A főcél, amely a szövetség által meg­tartott három világkongresszus alapja volt, az, hogy a közvéleménybe köl­csönös engedékenységet, felebaráti szeretetet vigyen bele és ennek a meg­valósításához a keresztény egyházak összetartása, szolidaritása vezet. A szövetség ismeri az erdélyi kisebb­ségek tarthatatlan helyzetét, a rajtuk esett sérelmeket és jogtalanságokat, az angol közvélemény nagyon jól tudja, hogy a Trianonban kötött béke nem béke. Ismeri továbbá azokat az igazságtalanságokat, amelyek az emberek millióit egyik nemzet köte­lékéből a másikba kényszerítették. A világszövetség azt akarja, hogy Magyarország is vegyen részt a szö­vetség munkájában, amely munka a krisztusi szeretetben, a megértésben és engedékenységben nyer kifejezést Ez a munka hozhatja egymáshoz közelségbe a szétválasztott nemzeteket azáltal, hogy a kereszténység beleviszi a krisztusi jóságot a nemzetek életébe. Magyaroiszág dicső történelmi múltja és hírneve, öröketnlékü hősei emléke után megérdemli a szebb jövendőt és azért Isten áldását kéri a magyar népre és a magyar nép hazájára. A magas nívójú és végig tartalmas előadást báró Kaas Albert, a Luther­biekkel együtt, mert otthon hiányzott a világosság, a meleg és a kénye­lem, a házak és szállodák lakhatat­lanokká váltak azért, mert a közön­séges kéz nem tudta elvégezni a kö­zönséges munkát. Annak a döbbenetes világtapasz- talatnak részletes történetét a világ minden történetírója sem tudja soha elmondani. A tapasztalatok annyira egyedülállók, annyira példátlanok vol­tak, olyan rohamos gyorsasággal halmozódott egyik csapás a másikra, hogy nir.c3 az a történetíró, vagy történelmi társult, amelyik az ese­mények valódi leírását összeg) űjteni bírná. Férfiak és nők, akik sohasem fog­lalkoztak kézi munkával, a nagy ria­dalomban és a szükségtől űzetve meguemszokott dolpgba kaptak csak azért, hogy a Halált valamelyest kés­leltessék. Gazdag és müveit, prima­donna és püspök, a tüdős és a divat­szövetség országos elnöke tolmácsolta. Az előadást Kapi Béla püspök szavai zárták be. megköszönvén az angol békeapostolnak előadását és kérte, hogy a magyarság fájdalmát és szo­morúságát tolmácsolja hazájában és ne felejtse el ezt a sokat szenvedett népet. A tiszai egyházkerület felügyelő beiktatási ünnepsége. A »Harangszó« f. évi 7-ik számá­ban röviden megemlékeztünk arról a lélekemelő és meleg ünnepségről, melynek keretében jan. 30 án a tiszai ev. egyházkerület dr. Meskó László halálával megüresedett felügyelői szé­kébe új egyházkerületi felügyelőjét: dr. Zelenka Lajost beiktatta. Tudósítónk az ünnepséggel kap csolatban még a következőket írja: Az új egyházkerületi felügyelő egyházi életünk régi kipróbált mun­kása. Kora ifjúságától kezdve hűséges képviselője és tovább fejlesztője édes­apja nemes családi tradíciójának s mint Zelenka Pál püspök fia kezdettől fogva hűséges építő munkása anya szentegyházunknak. Mint gyülekezeti felügyelő, Dunántúl, a dabronyi gyü­lekezetben kezdette meg működését, majd mint egyházmegyei felügyelő, mint a tiszai egyházkerület főjegyzője, számos egyetemes bizottságnak és az egyetemes törvényszéknek tagja és bírája mindeaütt ugyanazon köte­lességtudással szolgálta egyházunkat. hölgy szerszámot ragadtak, szenet lapátoltak, főztek, próbálták a gépe­ket elindítani, s mozgásba hozni a modern civilizáció sokféle kerekeit. Ha iparkodásukat nem karéjszta volna a legmélyebb tragédia, nevetni lehe­tett volna azon, hogy mennyire ügyet lenül igyekezett az emberi kéz hozzá idomulni ahhoz a feladathoz, hogy a világot megmentse a darabokra hul­lástól. Azt a világot, amelyet nem a pénz, vagy a tudás, vagy a művelt­ség, vagy az újságok, vagy a művé­szet, vagy a zene tart össze, hanem egyszerűen az a körülmény, hogy naponta nyers, komor férfiaknak és nőknek tömege odaadja kérges tényé-, rét a durva munkára. De mialatt ügyetlen és tanulatlan kezek megkísérelték a világ munká­jának elvégzését, egyebek közt kitűnt az is, hogy mikorra ezek a kezek némi ügyességre tettek szert, azokat is elérte a betegség. A kezek tulaj­Természetes, hogy osztatlan öröm fogadta egyházkerületi felügyelővé történt megválasztatását s ez a be­iktató ünnepség külsőségeiben, még inkább pedig annak meleg, szeretet­teljes hangjában is megnyilvánult. Az egyházkerületi közgyűlést meg­előző istentiszteleten Paulik János nyíregyházi lelkész, egyházkerületi főjegyző mondott lélekből fakadó imádságot, majd a nyíregyházi gyü­lekezet vegyeskara emelte az áhítatot ünnepi énekkarral. A kőzgyü'és megnyitása és a sza- vazatbontd bizottság jegyzőkönyvének felolvasása után küldöttség ment dr. Zelenka Lajos megválasztott egyház­kerületi felügyelőért, aki a templom­ban letette a hivatalos esküt. Az egyházkerületi közgyűlés to­vábbi része a nyíregyházi gyülekezet nagy dísztermében folyt le. Itt üdvö­zölte az új egyházkerületi felügyelőt Geduly Henrik tiszai egyházkerületi pÜ3pök, gyönyörű szavakban jelle­mezvén értékes közéleti munkálkodá­sát, puritán jellemét s azon erős érzelmi szálakat, melyek őt új elnök­társához fűzik. Zelenka Lajos egyházkerületi fel­ügyelői székfoglaló beszédében egy- házvezéri munkálkodásának teljes programmját adta. Szükségesnek tartja egyházi alkotmányunk revízióját, úgy azonban, bogy a világi elem jogköre ne csorbittassék. Részletesen foglal­kozik egyházunk súlyos anyagi hely­zetével s szükségesnek tartja a búza- valutára való áttérést. Az állammal való viszonyt törvényben biztosított donosa a kézimunkások sorába ke­rült Társaival együtt áldozatul esett. És így amint a világ órái pereg­tek, a világ a megsemmisülés felé rohant. A civilizáció elakadt. A vá­rosok riadt tömegekkel teltek meg. Minden rangkülöabség eltörülődött. Később visszaemlékeztek, hogy milyen csendesek voltak az utcák. És sok másra is visszaemlékeztek, ami arra mutatott, hogy a kezek elvesztése milyen egyenlővé tette az egész em­beriséget. Ennek a nevezetes hétnek hetedik napján reggel az az ember, aki ki- mutathatólag először panaszkodott New Yorkban kezeinek tehetetlensé­géről, hirtelen így kiáltott oda a fele­ségének: »Azt hiszem tudom hasz­nálni az egyik kezemet!« Feltartotta kezét és szinte bódultán nézte. Becsületes munkálkodásának idején nem nézett volna nagyobb gyö­nyörűséggel egy felkínált zsák aranyra.

Next

/
Thumbnails
Contents