Harangszó, 1923
1923-12-23 / 52. szám
390 formája legyen. A cél as mellékes. Csak szellemes legyen. A francia írd, Anatol Francénál legalább az esztétika szemüvegén át nézve fest jdl ez az oknyomozás. Hanem a többin? Azok csak fecsegjenek az Üllői utón. Ha másként tudnák, másként csinálnák. Olt van a kezükben az okmány : János evangéliuma. Mit tud János? Hanem C. Lucius Sextus első századbeli dekurió, az járt egyszer Siriában és levelet kapott. És ennek a levélnek megmaradt a hire, hogy volt. Ebben van az igazság. Ez az igazi oknyomoző alap. Napoleon történetét Tatár Péter kalendáriuma jobban tudja. A mi okmányunkba a lelkét írta bele írdja. Én láttam cselekedni Jézust és látom naprdl-napra. A kálvinista atya- fiaktdl lestem el ezt az egyet a sok közül. Vagy busz egynéhány éve, hogy a budai református templomban egy fiatal pap nagypénteki beszédjében az élő, cselekvő Jézusról beszélt. Amint ez már kálvinistánál, luteránu3nál szokás, a templomajttíban énekes- könyvvel a hdna alatt egynéhány magyar megbeszéli a hallott szentbeszédet istentisztelet után. Nem szépen beszélt a pap! Szidta a híveit! — Igaza van ! Mi csak a szépséget keressük a beszédben és ha volt benne elég esztétika, akkor jóízűen megesszük az ebédet és ha nem volt elég az esztétika benne, a jd ebédnek az iziből ez nem vesz el, De arra, hogy a cselekvő Jézusnak is megnyissuk a szívünket, kaphatók nem vagyunk. De ime itt van ez a maszatos, rongyos, éhes kis leány! Látszik rajta, hogyha van is anyja, szerető csókkal ezt még nem érintette édesanyja ajka. Ez felnő. Hogyan higyjen ez Jézusban ? Hol találkozzék vele. Ebéd előtt elckartam menni sörözni. A zsebembe tettem egy aranyat. Ezt fölajánlom elsőszfírre. Csináljunk valamit az ilyen gyerekekért! Nyomban ott négy ember összeadott száznyolcvan forintot. Nagy pénz abban az időben. Ez volt az ez egynéhány kosár hal, meg kenyér, amiből ötezer embert akartak jóllakatni, é3 még maradjon isi Vettek a budaörsi kamaraerdőben rajta egy kilenc holdas dombot, építettek egy kétemeletes palotát rajta, csináltak gyönyörű kertet a ház körül. Van benne fügefa, barackfa, megy, HARANQSZÖ, cseresznye, tök, zöldség, méh, ötvenhat gyereknek való ágy, ágynemű, ruha, iskolapad, harmócium, konyhaberendezés, teli kamara, teli tányér. Egy kis dohány is megterem, egy pár tehénke is kerül a jászol elé, hizó is akad. Van minden és még jó! lakik néha néha napján egykét kedves vendég is, hajlékot talál, ha bekopogtat, az utonjáró. És a szegény asszony olajos korsója soha nem fogy ki, a 180 forintból mindig marad arra, amire kell. Nem Iát szükséget a nagypénteki református társaság — ezt a nevet vette fel az a nemes alkalmi egyesülés a psp prédikációjának az emlékére — budaörsi tírvaházában az árva gyerek. Különben : hol van itt árva, micsoda árva ? Ott a papa, ott a mama, ott az Irénke, ott az Ilonka A két testvér. Az Ilonka ott nevelkedett szép gömbölyű pirospozsgásra és ott is ragadt a papa, meg a mama mellett és tovább játszik a gyerekekkel. És ez akarja elhitetni komoly emberekkel, hogy ő már tanítónő? A kis Bodor gyereknek az apja a harctéren volt, Az édesanyjának a ruhája tüzet fogott a karácsonyfa gyertyalángjától. Aztán meghalt A kisfia szemláttára. Ez Erdélyben történt. Aztán jött a menekülés a románok elől. Mit végig kell szenvednie olyik embernek már kis gyerek korában ? Szegény kis rémtiitképü, vad fiúcska! De ijedten nézett apja után, mikor elbúcsúzott tőle a nagypénteki árvaházban. Aztán a papa raegsino- gatta a fejét, a mama meg megölelte, az Irénke meg vitte a fiuk közé. Vacsora után a Jóska mesél!; féiŐ3et, olyat kellett a végén nevetni 1 És a kis Bodor is nevetett. Nevetős gyerek lett a Bodor gyerekből Í3 a kamara erdői dombtetőn, csak ügy mint a több.bői már régen. Ott csak egyszer sir a gyerek, mikor elmegy. Aztán még jobban sir, mikor a papa azt mondja neki, hogy : — Ha látod, hogy odakint nem olyan szép, mint itt, gyere vissza 1 — Vissza vissza is jönnek. Van, a melyik el sem megy. Csak egyszer volt úgy, hogy no most 1 most, most baj van 1 Üres a kamera. Az ember, ba végig nem látta, hallgatta volna, azt hione, valami épületes írásköhő rakosgatta össze a históriát. A kommun idejére esett aratás időn üres volt a kert, üres a kamara, üres a zseb. Mi lesz holnap? — A kommandót a mama vette át. A budaörsi földekről behordták a búza-, meg 1923. december 25. a rozskörösztöket a németek. — Megyünk gyerekek kalászt szedni! — Aztán, hogy azt ne higy- jék, hogy játékról van szó, keményen nekiállt velük a munkának és hogy olyan munkaazine ne legyen, elmesélte közben a szeníírásbeli Ruth kaiászszedásét. Qyült a kalász, gyűlt. Lesz mii a malomba vinni. Holnep- utánra lesz kenyér, de holnap mi lesz? — Mit aggodaltuaskcdlok ? Amint a mama fölért az énekiő sereggel a dombtetőre, szalad elébe a Juliska. Vasúti avizól Liszt jött Honnan ? Kitől ? A jó Isten tudja, Olyan embertől, aki tudta, hogy ötvenhat gyereknek mennyit kell küldeni. Érdemes legyen kiküldeni a fuvart az állomásra. — Az Isteu szereti a mamát. Csak fohászkodik egyet és itt a liszt. A gyerek mindjárt tudta, ki küldte. Mikulás napkor van ám vidámság. Mikor az Irénke kifordí ja az apja bundáját Ennyi gyerektől néhány kiló cukrot, fügét, diót nem sajnál a pesti cukorka kereskedő. Csörög a lánc, zörög a dió és a legkisebb a kicsinyek közül, a kis Biczó gyerek, még most ss fél. Átöleli a térdénél a nagy lányt. Ó ráismer. — Tedd Ic azt a csúnya szakáit 1 Légy megint szép! Még nagyobb az öröm azonban karácsonykor 1 Aztán jött a Pedlow kapitány. Akkor kezdődött csak igazán a papa homlokáról tünedezni a sok ránc. Másutt csak vendég Pedlow kapitány, odakint Budaörsön.., mintha csak otthon volna. Ezt így kitatarozhatni! Ezt amúgy rendbehozui! Itt a flanel!, ebből eny- nyi ruhát varratni. Sifont ne hozzak? Sokat hoztam? Három évre elég? No akkor hozok még. Három év nem olyan hosszú idő! Több a nap, mint a kalbász. — Másutt! Itt nem 1 — Szegény mama, szegény Irénke, szegény Ilonka! Varrnak, varrnak, varrnak. Künn a Kamara erdőn nyaral a villájában nyáron át egy gazdag pesti szabó Ez adja oda a szabász tudományát a mamának. Ha Pedlow kapitány el nem szökik onnan, akkor igazán kiváncsi vagyok, mikor fogynak ki a varrásból szegény marna, szegény lányok. Egyszer egy e3te én is künn voltam. A mama félretette a varrást és bementünk a szomszéd szobába. A fiuk hálótermébe. A Jóska megint mesélt nevetősét. Olyan mesét, aminek sohasincsen vége. Már nagyon
