Harangszó, 1923
1923-12-16 / 51. szám
RARANQSZO. * 923 december 16 események mellett is élénken foglalkozik egy ottani divatos jövendő- mondd jóslatával, aminek lényege a következő: 1924-től kezdve Németország 25 év alatt kifizeti adósságát. A rajnai országokból a jövő évben önálló köztársaság lesz, amivel egy- időben konszolidáció és béke fog uralkodni. Bajorországban királyság lesz, mégpedig az eddig is uralkodó Wittelsbach dinasztia uralma alatt. Vilmos német excsászár négy éven belül agyszélhUdésben fog meghalni. Nevezetes forradalom lesz rövidesen Spanyolországban, amelynek ered- ményekép Spanyolország köztársasággá fog válni, a jelenlegi Alfonz király pedig Angliában éli le emigráns életét. _380 O LVASSUK A BIBLIÁT! Mit csinálnak a vágyaid ? IV. Dec. 17. Lukács 15.11—20. Milyen igénytelen volt az a pillanat, melyben a tékozló fiút meglepte a hazatérés vágya. Semmi ünnepi hármas harangzúgás, — csak egy lábújhegyen jövő csendes gondolat, de vigyázott rá, vigyázott nagyon. Amerika felfedezése és a repülőgép, csak mint egy vágy voltak először készen, de megszületésükhöz nem az volt-e a legnélkülözhetetlenebb pillanat? Sokan panaszkodnak, hogy ők nem tudnak megtérni. Vájjon nem azért, mert nem méltatják nagyobb figyelemre azt a bizonyos pillanatot! Dec. 18. Cselek. 9.15—is. Vágyaink kialakulásában felfelé is lefelé is nagy szerepet játszanak más emberek. Hivő embernél azonban szokatlanul nagy szerepet kapnak egyes emberek, akik ismerik Jézust s a Jézus szerint való életben már előbbre dett sirni. Utána sirt mindenki: a férfiak könnytelen szemekkel, némán, az asszonyok, gyerekek szemüket törülgetve, hangosan. A pap megszokja a sirást, hiszen a legszomorúbb szertartást is ő végzi. A temetést. Részese minden hive bánatának. Szempillája nem rezdül meg minden könny- csillanásra. Hanem itt magamnak is nedves lett a szemem. Arra emlékszem jól, végső szavaim könnyekbe folytak. Könnyekbe ezekért a nemgondozott, árva keresztyén magyarokéi!, akiknek vérharmatos verítékéből idegenek építenek palotákat s kincses szobákban falnak tejszínes kalácsot . . . Némnltan álltam a szoba közepén. A cselédasszonyok, béresek hozzám rohantak. Öleltek, csókolták a kezem. Nem tudtam elvonni. Fogták, szorították. Boldog volt, aki közelembe férhetett. Igaz szívvel vannak. Isten állít bele az életünkbe ilyen embereket. Drága szolgálatokat kapunk tőlük, amint emelkedünk egyik vágyréleg- böl a magasabbá, de szinte nélkülözhetetlen szolgálatot a szoros kapunál. Vágyódj, hogy legyenek ilyen embereid! Dec. 19. Róma 1.8—12. Nem egymásnak hízelgő udvarlás, ha keresztyének vágyódnak egymás társasága után. Mihelyst elindulsz jézus felé, magyarázat nélkül is megérted, miért vágyódnak a hívők egymással a találkozásra. Ha mások készek nagy utakat tenni, hogy láthassanak nagy világvárosokat, kész a Jézus hive minden akadályt legyőzni, hogy épülhessen valahol" őszintén vágyó lelkek közösségében. Dec. 20. Lukács 11.1—2. Az igazi vágynak imádság a szája, s az igazi imádság vágy — patakoknak csobogó futása. Ha megszentelődik vágyaid világa, nem lesz egy vágyad sem, mely imádsággá ne tudna válni és ha megtanulsz tényleg imádkozni, vágyaidnak arany kannái győzik folyton öntözni, mik sok ajkon oly nagyon elszáradnak, — a Mi Atyánk minden mondatát. Dec. 21. I. Korinth. 9.10—23 Mily felséges dolog vágyódva járni az emberek között. Nem önzés az, ha a vágy-erőink legjavát a magunk élete foglalja le, de nem sértünk határt, ha vágyaink nesztelen replü madarai el kezelnek szálldosni egy-egy ember élet felé. Szent szoígálattétel az a Jézusnak, mikor munkába állnak a vágyai.m — egy nagy méltóságban levő emberért, vagy azért a kis szolgáló leányért, egy iszákosságban szenvedő rokonért, vagy soha nem látott igehirdetőkért. Dec. 22. Zsidók 11 .10. A tisztességtelen vágyakat nem fenyegeti annyira a veszély, ha valaki megszégyenli őket, mint az Istennek átadott vágyakat. Nem is tudni — miért! Talán azért, mert a világban kicsiny dolog az, ha azon sóvárog valaki, hogy egy kis dunántúli faluban elevenedjék meg a mi gyülekezetünk, hogy a H?rangszó bibliai Útmutatóját többen olvassák s hogy a fővárosban egy kis vasárnapi iskolás adja át a szivét 1 ? Vagy talán azért, mert a vágyaink ritkán mennek teljesülésbe ? Egyet megtudhatni. Isten nem szégyenli a hálálkodtak: — Meggyógyított a szava. A beszédje! S az előbb még komor arcok boldog megenyhülésben fénylettek. Az én arcomról is boldog érzés sugározhatott. Boldog voltam. Boldogíthattam. — Azért érik el úgyis olyan kevesen a pillanatnyi boldogságot is, mert nem másokat boldogítva akarnak boldogok lenni, hanem mások boldogsága árán. Pedig sokszor éppen a saját boldogságunk árán lehelünk boldogok .. . Délre szólalt meg egy mohos, rozzant állványon mélázó kis harang, amikor továbbindulni készültem. De előbb sorra jártam minden házikót. Külön is volt biztató, jó szavam minden családhoz: — Maradjanak keresztyének, magyarok. Ha azok maradnak, fény ragyog a keresztre, fény a hazára. Néki vágyódó lelkeket s ép az övökének nevezteti magát. Dec. 23. Titus 2. ti—is Mit csinálnak Isten vágyai ? Néki is vannak. Ö is dolgozik velük. Hatalmas munkát végzett már eddig. Vágyai repesztetíék szét az egeket a vágyaiból fakadt, de megromlott terem- letiség felett; vágyaiból csordult ki az Egyszülött s értünk való csodás vágyaiból az Egyszülött vére. Vágyai,, dolgoznak ma is a világ helyzetén s az Ö országán. Vágyai lebegtek az ádvent felett, neked különöskép a tiedé felett s hiszem, hogy vágyai izzottak a mai négyhetes ádventi kérdésünk felett is, hiszen Ő van mindenképen azon, hogy készítsen önmagának népet, kiváltképen valót. Herczeg Ferenc képes irodalmi hetilapjának, az UJ IDÖK-nek 50. számában folytatódnak Dánielné Len gyei Laura és Moly Tamás érdekes regényei. Közli a lap azonkívül Falu Tamás és Sas Ede elbeszéléseit. Pékár Gyula és dr. Rapich Raymund cikkeit, Kálmán Jenó tréfáját, Garády Viktor és Bakonyi László aforizmáit, Wiide Oszkár három versét Kosztolányi Dezső fordításában, Müblbeck Károly elmés fejléceit, számos művészi és időszerű képet és a lap rendkívül népszerű rovatait, a szerkesztői üzeneteket és a szépségápolást. Az Uj Idők előfizetési ára negyedévre 12.000 korona. Mutatványszámot kívánatra ingyen küld a kiadóhivatal: Budapest, VI., Andrássy ut 16. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására. Higyjenek, bízzanak ! Él az Ur! És nem váll még mind egy cseppig vizzé Bocskay, Bethlen hajdúinak, Thököly, Rákóczy kurucainak, Kossuth s a világháború honvédjeinek a fiakba is átfolyt vére. Lesz feltámadás ! . . . Hogy csillogtak a szemek! Ügytetszett, egyenesre húzódtak meggörnyedt testű béreslegények, akiken csak a ronggyá rongyoló- dott katonakabál mutatta, hogy fegyverrel a kezükben járták be a világ aégy táját. Tekintgettek a dérverte ereszek alá. Puskák vannak ott . . . amiket nein adtak oda se vörösnek, se fehérnek. Valami névtelen öszlöu azt mondatta velük, amikor a leszerelő állomásokon el akarták tőlük venni: — Kell ez még valamire! . . . — A szemük most azt mondta: — Majd elővesszük ! De jó, hogy eltettük . . . A jó emberek a szomszéd ma-
