Harangszó, 1923

1923-12-16 / 51. szám

1*23. december 16. RARANQSZO 381 EGYRŐL-MÁSRÓL. A mindennapi életből. A forgalmi adó a jövőben az eladót terheli. A pénzügyminiszté­rium új törvénytervezetet készített a forgalmi adó szabályozására. A ter­vezet legfontosabb rendelkezése, hogy a forgalmi adót a jövőben ez eladó­nak kell fizetnie. Az új törvény német mintára az eladót már előzetesen kötelezi az adó befizetésére s így az árakban ezután a forgalmi adó minden esetben benn- foglaltatik. Szállítási okiratok uj illetékei. December elsejétől kezdve egész kocsiküldeményekről vagy 5000 kg.- nál nem kisebb súlyú küldeményekről kiállított vasúti fuvarlevél után 200 K bélyegilleték fizetendő. Minden más fuvarlevél 50 K illeték alá esik. A postai szállítólevelek illetéke pedig darabonkint 50 K lesz. A régi 1 K bályegértékü postai szállítólevelek to­vábbra is forgalomban maradnak s a 49 K értéktöbbletet a posta a szál­lítási díjjal együtt szedi be. A fagyás okozta duzzanat el­tüntetése. A fagyás okozta duzzanat rendkívül kellemetlen égető érzést támaszt az emberben. Ettől a kelle­metlen égető érzéstől csak úgy sza­badulhatunk meg, ha magát a duzza­natot eltüntetjük. A duzzanat a ta­pasztalat szerint le szokott lohadni, ha a kővetkező összetételű szerrel ecseteljük be a fagyott testrészt: 20 gram kollodium, 20 centigram jód­tinkturával. Ezzel naponkint kétszer beecseteljük a fagyott bőrt. Az ecse­telést több napon át folytatjuk addig, mig a bőr megfagyott felső rétege le hámlik. Ekkor mindennap bekenjük egy kis zsírral az uj bőrt, hogy puha maradjon. A szőlőlevél, mint gyógyszer. A szőlőnek nemcsak a gyümölcse, de a levelei és a vesszője, a venyi­géje is használható gyógyszerül. A gasztrikus bajokban, vértolulásokban szenvedő embernél a szőlő gyümöl­csének élvezete valóságos csodát mü­vei ; a szólőbogyó megtört magvai a dizentéria és vérhányás ellen fölül- mulhatatlan kitűnő szerül szolgálnak ; az árnyékban szárított és porrátört szólőlevelek pedig makacs vérzéseknél bizonyultak kitűnő gyógy és ellen­szernek. Végre fiatal zsenge szőlő- hajtásból kisajtolt nedv kitűnő hatású gyógyszer a szemgyulladás ellen. HETI KRÓNIKA. A magyar nemzetgyűlés a földbirtok- reformot tárgyalja. Gróf Bethlen Walkó miniszter kíséretében Párisba utazott. A kormán\zó a minszterclnök távollétének idejére Vass Józsefet bízta meg az elnöki teendők ideiglenes ellátásával. Uj jegybank van alakulóban, mely főfeltéteie a nyúj­tandó külföldi kölcsönnek. Az uj jegybank az államtól teljesen független szerv lesz. A magyar arisztokrácia látogatásokat tesz Zita királynénál. Apponyl gróf visszaérkezett Ameriká­ból és beszámolt útjáról. Hat hét alatt 33 beszámolót tartott Amerikában. Angliában a választáson a konzervár (ívok megbuktak. A választás éredménye oly flélyzetet teremlett, amelyre eddig nem volt példa. A német birodalmi gyűlés a felhatal­mazási törvényjavaslatot 313 szavazattal 18 ellenében elfogadta. _ Az olasz kormány feje Mussolini elis­meri a szovjetkormányt. Egyébként Olasz­országban óriási árvíz volt. Decco község­ben körülbelül 500-an az árvíz áldozatai. Belgrád megkezdte a pánszláv politika kiépí ését. A legnagyobb szerb pártok kö­vetelik az Oroszországhoz való közeledést. Bulgáriában az agrár- és kommunista párt vereséget szenvedett. Erdélyben szegény legények garázdál­kodnak, még az idegen missziókat is ki­fosztják. Legutóbb egy egész vonatot ra­boltak ki. Dánia általános képviselőválasztás előtt áll. A francia szenátus Szerbia és Lengyel- ország részére újabb kölcsön megadását javasolja. NÉPEGÉSZSÉGÜGY. A fertőtlenítésről. Irta: dr. Kovácsics Sándor, Győrvárm. tb. főorvosa. A betegségektől való óvakodás kötelessége minden embernek ; külö­nösen kötelesség a köz, a társadalom érdekében való védekezés az olyan betegségeknél, amelyek fertőzők, ame lyek tehát emberről, vagy állatról, tárgyról átragadva az emberekre, ezek nagyobb tömegét tehetik egy­szerre beteggé. A védekezésnek a foganatosítása, irányítása a közigazgatósági hatóság kötelessége. Ez a gépezet azonban gyakran ólomlábon jár, sokszor a hatóságon jorig kísértek. Elválásnál az az öreg béresgazda, aki első errevivö utam alkalmával megállította a kocsit, a markomba szorított valamit. Néz­tem. Egy csomó bankópénz . . . Fájó érzés rázott meg. Hát már annyira sülyedtünk, az emberek azt hiszik: mindenki mindent csak pén­zért tesz?! Annyira, hogy az aján­dékot is aszerint értékelik: „men­nyit érhet“ ? I . . , — Testvérem, — szóltam búsan — amit teltein, nem pénzért tet­tem. Hozott keresztyén lelkem, ho­zott magyar szívem. És hozott papi kötelességem. Emberem megfogta karomat: — Tisztelendő urunk! Érezzük, jó szívvel tette, amit tett. Éppen ezért mi is jó szívvel adjuk ezt. Igaz, szegények vagyunk, de ennyi telik tőlünk. Jobbra úgyse adhat­nánk. Nagy jót tett velünk; nagyot. Cserébe fogadja el nyugodtan ezt a keveset Ha nem akarja megtar­tani, adja valami jó helyre. Eszembe jutott az óra. A meg­állt toronyóra . . . Amire „a hivek nem adnak“... Eltettem. Azután mentem a másik major felé. És újra a másik felé. Késő este volt, amikor az utolsót elhagy­tam. Innét is messze elkísértek. Nem akartak tőlem elmaradni. — Annyira megszerettük! — mondta egyik is, másik is. Ez a szó a fiilembemaradt. Sze­retet ! — Különös, gondoltam el, mikor egyedül róttam tovább az utat — a köztudatban mégis mennyire benne van, hogy kiveszett! A köz- tudat világtalan, messze jár a való­ságtól. — A szeretet ösztönös ér­zés, veleszületik az emberrel, benne marad haláláig. De — táplálni kell. A szívekhez férni. A magasból a földre szállni. Aminthogy a protes­tantizmus Luther, Kálvin úgyis ezt tette : a papot leszállította a meg­közelíthetetlen magasságból a földre, a hivek közé; a papot lelkésszé, emberré, baráttá, testvérré tette. Hogy dajkálja a szeretetet. A szí­vet, a lelket. Lelkész-e ma a pap valóban ? — Az-e, aminek Luther, Kálvin akarta? Este volt; késő este. Lábam alatt fagyos országút, fölöttem csillag­fényes égbolt. Messzebbről kis fa­lum lámpái csillogtak elém. Nem­sokára hazaérek. Lefekhetem. De vájjon nyugodtan-e? —Végiggon­doltam egész napomon, amint vé­giggondolok minden este: — Uram­isten, mit is végeztem? Jól végez- lem-e? — Ezen az estén régen nem érzett nyugalom töltötte el egész valómat. Jól végeztem. Csupa gondot enyhítettem, könnyet szárí­tottam. Nyugodtan hajthatom feje­met álomra.

Next

/
Thumbnails
Contents