Harangszó, 1923

1923-12-02 / 49. szám

XIV. évfolyam. 1923. december 2. 49. szám. Alapította K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Dunántúlt I.olber-Szövetséo. A i Ors/ágoa Lnther-Szövet- aég lilvnlaloN lapja. Kéziratok, elöíizeiósl dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- kiadóhivatalának özentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. leikés* 6u tanító. BtiOielealk minden vasárnap. Bzerkeszt£-kladóhlv*Ul: ezentootthArd, Vasvármegy c. A „ÍUEAKWSZO* előfizetési ára: negyedévre 8000 korona. Megszállt területre 5000 K. Jjutlicr-HzSrelégl tagoknak 10%'OS kedvezmény. Amerikába küldve előfize­tési ára egész évre 1 dollár. Egyes M7.ám ára 800 korona. A .Harangszó- terjeszté­sére befolyt adományokból ■zórványban lakó hívőink­nek ingyenpéldányokat küldünk. A keresztyén vallásfelekezetek együttműkö­dése csonka hazánkban. A szerencsétlen forradalom és a rémíiletes vörös uralom után, a- melynek végzetes utóhatásaiból oly nehezen gyógyulunk, a hazai róm. kath. püspöki kar legtudósabb tagja: Prohászka O. a mi acélos akaratú Raffay S. püspökünkkel megbeszé­lést folytatott a hazai kér. vallás­felekezetek együttműködésének le­hetőségéről és hazai kér. társas közösségi életünk újjáépítéséről. A jószándéku kísérlet az ú. n. „kér. kurzus -ban nem sikerüli, — bár Prohászka a minap is egyik „tar­talmas előadásában“ aranyhidat emelt Esztergom és Eperjes, Deb­recen és Pannonhalma között, és Raffay püspök is még utóbbi egye­temes gyűlésünkön Budapesten ki­jelentette, hogy „mi még most is elkövetünk minden lehetőt a test­véri békés együttélés biztosítására“. Pedig az utóbbi kath. naggyülésen ugyancsak sértőleg nyilatkoztak világiak és főpapok a mi egyhá­zunk múltjáról, nemes hagyomá­nyairól, tisztes munkájáról és a nemzeti kultúra szolgálatában a re­formáció óta végzett nagyarányú és hatású fáradozásairól. Bennünk máig is megvan az együttmunkálni kész testvéri haj­landóság, ahogy a kath. tudomá­nyosság fejedelme: Döllinger is hir­dette, hogy az istenországa szent ügyére nézve nemcsak nem hátrá­nyos, de sőt előnyös a hit- és sze- retetéletben egységes keresztyén- ségnek több vallásfelekezetre való megoszlása. A kath. hierarchia fegyelmezett, egységes szervezete szépen meg­férhetne az evang. vallásosság mély­ségével, tudományának világossá­gával és a kálvinizmus erős szo­ciális és politikai érzékével. Nálunk meg — mint Raffay püspök is mon­dotta — a keresztyén magyar kul­túra érdeke, a mostani keserves gyász, a kínos magyar jelen és az aggasztó jövendő hangos szóval kívánják, sőt követelik a keresz­tyén vallásfelekezetek békés, meg­értő, s az evang. életigazságok hir­detésében és megvalósításában ne­mes türelemmel bővelkedő együtt­működését. Minden egyes kér. val­lásfelekezet külön-külön nagy ér­tékeket, gazdag talentumokat kép­visel, amelyeknek gyümölesöztetése elsőrangú hazai követelmény és fel­adat egyaránt. Hatalmas lelki kin­cseinket külön-külön is egymás, és főleg elárvult hazánk javára érté­kesíthetjük. Csak az együttműkö­dést és a kölcsönös megértést kell a keresztyén szeretet és türelem szellemében biztosítanunk. Jézus­hoz hasonlóan a bűnt és a tévely­gést üldözzük, de a tévelygőket az engesztelékeny békülékenység szel­lemében kezeljük. Az azonban nem békére, hanem harcra mutat, ha lélekhalászatot folytatunk a rever- zális kérdésében, vagy a reformá­ciót revoluciónak, a dunántúli egy­két kálvinista betegségnek minősít­jük. Az általános megértést és a békére való törekvést nagy.on meg­nehezíti, ha — mint br. Radvánszky egyet, felügyelőnk mondotta — föl­vetnek olyan kérdéseket, amelyek a másik egyház hittudatát sértik és az evang. egyház önérzetének méltatlan megbántásával egyúttal a minden józan és világosan látó kér. embertől óhajtott békét ve­szélyeztetik. Pedig nagyon kívánatos — főleg csonka hazánkban — a békés és megértő együttműködés. De külö­nösen kívánja a kér. hit- és közös­ségi életünk és kulturmunkássá- gunk, közös nagy ellenségünk: a hitetlenség és az anyagimádás. Krisztus evangéliomát hirdessük azért egyesült erővel és kövessük a templomban, a családban, a tu­dományban, művészetben, iparban, kereskedelemben, szóval: egyéni és társas közösségi életünk összes vonatkozásaiban most és miden- koron. Krisztusi Magyarország kell nekünk. Ennek van csak itt hiva­tása kelet és nyugat között s csak ez biztosítja jövendő fennmaradá­sunkat. Ebben a közös feladatban versenyezzenek egymással katholi- cizmus és protestantizmus hazánk jövendő üdvére és felvirágzására. Krisztusi hit- és szeretetéletre van szükségünk egymáshoz való viszo­nyunkban. Dr. Szlávik Mátyás. Mit tanuljunk a zsidóktól? A magyar zsidóságnak van egy lapja: ez Egyenlőség. A hétnek azon a napján, amikor ez megjelenik, az uccán futkosó emberek, a villamoson időt vesztegető emberek, a pult mö­gött lélegzethez jutó emberek, a kávé- házban a kávéjukra váró emberek kezében ott van az Egyenlőség és akinek a keze munkával van tele vagy beszélgetéssel van elfoglalva, annak a zsebéből kandikál ki az Egyenlőség. Falusi kocsmák ócska fogasának szegjén, ha más olvasni valót nem látsz is, az olvasókeretbe rakott Egyenlőség ott lóg. Senki sem biztat senkit, hogy vedd Tartsunk ki a Harangozó mellett!

Next

/
Thumbnails
Contents