Harangszó, 1923
1923-11-25 / 48. szám
XIV. évfolyam. 1923. november 25. 48. szám. Alapította KAP! BÉLA 1910-beu. l.aptulAjdonoft: i Dunántúli Lutiier-Szöviilséfl. Az Országos liUther-Szövet- ség hlvHlalos lapja. Kéziratok, előfizetési díjak óh reklnmáolók a HARANGSZÓ szorkesztőkiadóhivatalának Sseutgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkész és tanító. Megjeleni! minden vasárnap BurkeszM-kladóhlrital: SZENTGOTTHÁRD, Vasvármegye. i „HAKANWHZÖ- előfizetési ára: negyedévre 3000 korona. Megszállt területre 5000 K. Latber-SzövPtégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfize* tésl ára egész évre 1 dollár. Kgjes szám ára 300 korona. A .Harangszó" terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek Ingyenpéldányokat küldünk. Mentsük meg a magyar ifjúságot! Kap! Béla püspök ünnepi beszéde az Ev. Hitfud. Fakultás 1923. évi november hó 11-iki ünnepélyes felavatása alkalmával a soproni ev. templomban tartott templomi hangversenyen. A magyar nemzet történelmének mindenkor sötét, tragikus vonásai voltak, de a nemzet történelmi tragikuma még sohasem jelentkezett oly döbbenetes eróvel, mint az utolsó évek eseményeiben. A nemzet fekete fonadékból szőtt tragikumába százezrek és milliók egyéni tragédiájának fonala szövődik bele Ma csak az emberi élet tragi klímáit látjuk meg, egyéni életük rom jai között botorkáló, panaszkodó, kicsinyes lelkű törpékké leszünk. Ha pedig a nemzet tragikuma mellett nem ismerjük fel az emberi élet szívbe- markoló tragédiáit, akkor könnyen a hősök között is embertelenek vagy legalább is igazságtalanok leszünk. Pedig ebben is nagy emberi és nem zeti veszedelem rejtőzködik Mikor a földet rázó zivatar le borotválja a hegyek meredekjéről a szálerdőket s a föld mélyéből föllobbanó világfelforgató erő vakondtúrásként lesimítja a tarajos hegyeket és sziklanagyságu földgöröngyökkel be temeti a hatalmas völgymélységeket, kicsoda veszi észre a romok közé temetett nyíló tavaszt, azt a kicsiny, piros szirmú virágot, avagy azt a sudárba szökkenő fiatal növendék fácskát, melynek homlokán halotti csókká fagyott a májusi napsugár. Háborús lelki benyomásaim közt a lélekbe öröklött sok iszonyatos kép között még mindig megráz két egyszerű emlék. Az egyik, midőn egy sereg fiatal élettel dübörgött tova a felvirágozott vonat s lokomolfvján a kaszás halál csontos keze igazgatta az acél karokat. A másik, mikor a hazaérkező, megöregedett fiatalokkal kerültem szembe. Kőzsapiros arcukra láthatatlan barázdát helyezett a korai élettapasztalás. Szemük nevetését finom selyemfátyol takarta, de mögötte a fekete rémek és kísértetek ármádiája suhant. Elmerengésükben nem a fiatalos ábrándozás, hanem az iszonyatok emlékei merevedtek némaságra. Lelkemet megrázza egy fájó tragédia: ezekből a fiatal életekből kiveszett egy hónap, a tavasz májasa. És a tragédia ma is folytatódik. Szülők leikéről rávetődik az ifjak arcára az élet gondborulata. Nem az élvezet, nem a könnyelmű szórakozás hiánya, hanem a mindennapi kenyér, a ruha, a tankönyv, a meleg szoba hiánya. Lelket bénító bizonytalanság ostromol ezreket: kicsoda nyitja meg előttük a tudomány csarnokát, ki ád kezükbe kenyeret, fejük fölé fedelet, hogy elveszített májusuk után biztosíthassák életük áldást és boldogságot adó nyarát? •Pedig minden ifjú egy nagy egyéni és egy nagy nemzeti érték. Isteni Ígéretek, caodálatos lehetőségek rejtőznek lelkében. Égi küldetéssel bocsátja el az isteni akarat s szunnyadó lelke energiáiban tündérvilág gazdagságát adja néki. Isten világformáló akarata minden korszaknak ad egy tiszta fehér lapot. Földre dobott irónná tesz minden embert, minden ifjút s arra kötelezi és arra képesíti őket, hogy írjanak betű két a tiszta papírlapra s írják tovább az isteni léleknek ujjmutatása szerint a korszak történetét. A mi jövendő történetünk pedig az ifjúságtól függ. Az ifjúság a nem zet jövője. A nemzet belső értéke szerint alakul ki külső élete. Erkölcsi értékek eredményeznek külső elhelyezkedési és érvényesülési előnyöket. A nemzet belső értéke, jelleme, becsülete, életiránya pedig jórészt a nemzet szellemi vezetőinek lelkűidétől, jellemétől, becsületétől és életirányától függ. Attól, hogy az ember világító fáklya e, avagy a sötét éjszaka egy lehasított kárpitja; erkölcsi értékeket reprezentál-e, avagy csak saját önérdekét; az ideálizmus lobogását hordozza-e lelkében, avagy az anyagiasság pusztulását; jelleme külsőleg csiszolt, látszatos formaság-e, avagy pedig igaz erkölcsi értékek összessége ? A nemzet jövendője az ifjúság. Amint egy marék magban el van rejtve a jövendő erdejének sóhajtása, zúgása és orkán-haragja, úgy szuny- nyad az ifjúság lelkében a nemzet álma, ereje és nagysága. S a nemzet kell, hogy önönbölcsője mellett őrködve álljon s vigyázó lélekkel őrizze saját jövendőjét. A nemzethez egy intés szól: Tóled függ, mi lesz abból a marék magból. Kikel- e, avagy meghal mielőtt megszületnék? Sudár- egyenes lesz-e, avagy gerinctelen görbe? Vadhajtások elszfvják-e erejét, avagy nemes erőgyűjtéssel felfelé tör a korona felé? Parázsba temetkező gyors lobogásu gyaluforgács lesz-e, avagy éjszakába messzevilágftó és melegítő fahasáb? Megemészti-e saját puhasága, avagy megizmosodik, sudároszloppá lesz, ereje önmagának, támasza másoknak. Koporsódeszka lesz e. mely széthull a halál karján, avagy hideg bolthajtást hordozó kemény oszlop, magas épületek tetőzetét hordozó büszke szálfa, a templom toronyormánál magasabbra emelkedő Álljunk egész lélekkel a Harangszó melléi
