Harangszó, 1923

1923-11-25 / 48. szám

354

HARÁNQSZG.

í 923. november 25

királyfa, mely kinyújtott kézujként mutat a magasba?

Ha az ifjúság ily drága nemzeti értéket képvisel, akkor a nemzetnek és a nemzet társadalmának kötelességei vannak az ifjúsággal szemben A kötelesség mindig felelősséggel jár. A nemzet és a társadalom tehát fele lősséggel tartozik saját ifjúságáért.

Az első kötelesség az ifjúság anyagi helyzetére irányítja figyelmünket.

Jeremiás Siralmai könyvében olvasom: >Jó az ifjúnak, ha igát

visel az ő ifjuságábaa< (III. 27 ). A szükség önfegyelmezést, ez pedig lemondást szül s e három együtt az ember jellemének iskolája. A hősök nem a jólét kényelméből, hanem inkább a nélkülözés viharából emelkednek magasra. A gondtalanságban sokszor elpuhul a lélek, de a nélkülözésben megtanul lemondani, dolgozni, erőt koncentrálni. Honfoglalók serege nein rekrutálódik azok közül, kik a kényelem és jólét láncaival a terített asztalhoz bilincselik magukat, hanem akiket ver a pusztaság zivatara s akik saját erejükön kívül meg- elégesznek az Isten kegyelmének mannájával.

Ifjúságunknak és nemzetünknek szüksége van erre az embernevelő iskolára.

Az életgond azonban csak egy határozott vonalig erősít, azon túl összetör. A vonalig jellemet acélosit, igényeket tördel, életbölcseletet mélyít, azon túl pedig egészséget ront, kedélyt mérgesít, önbizalmat sorvaszt, ön

Uj veröfény egy ősi ódon soproni házon.

Az evangélikus nőegylet teaestélye.

Irta: Sincerus.

A soproni evang. nőegylet a teol. fakultás felavatási ünnepén a nagyszabású templomi hangverseny után teaestélyre hívta meg az előkelő vendégsereget az olvasó- és ifjúsági egyesület Szent György utcai helyiségébe, az ősi Löffelholz-házba. Ennyi kiváló notabilitás volt-e és lesz-e még valaha ebben a szerénynek látszó, de históriai nevezetességű ódon házban ?

Az asztalfőn Újhelyi Kálmánná méltóságos asszony foglalt helyet, mint elnöknő és vendéglátó háziasz- szony. És volt az illusztris vendégtársaságban államtitkár, miniszteri tanácsos, királyi kamarás, kormányérzetet, jellem-biztosságot sirba dönt.

Próbáld meg az ifjúságot, de ne engedd összetörni 1 Hagyd vállain az egészséges, az erőteljes fejlődéshez szükséges terhet, de ne engedd összeroppanni 1 Adj kezébe kenyeret, tégy eléje tankönyvet, biztosítsd tanulása lehetőségeit 1 Add vissza életének elveszített tavaszi májusát I

Az állam sokat tett és sokat tesz a magyar ifjúságért. A ma felavatott hittudományi fakultás is ezen köte lességteljesítésról tesz bizonyságot.

Ősz.

Hallgat az élet, csak a halál beszél, Árva mezőkön síkongva jár a szél. Sárgult levelek holtan hullanak,

Kár — kár, kárognak fekete madarak.

Kár a tavaszért, kár a szép nyárért, Kár a letarolt tarka virágért,

Kár az erőért, árva magamért,

Kár az elárult magyar hazámért.

SZABÓ GÁBOR.

De r nemzet társadalma is lássa meg és teljesítse a maga kötelességét

A társadalmi osztályok lelkiisme rétén zörget egy erótelen, vérszegény kéz: a magyar jelen. Az emberek lelkére ráhajol egy elfátyolozott, könnytől barázdált sápadt arc: a magyar jövendő Lehunyt szemeiben még parázslón fénylik a kialudt kandeláberek lobogó fénye, még feketén gomolyog a koporsó körül sötéten felhőző füst és hamu, mely halotti

főtanácsos, négy püspök (Geduly, dr. Raffay, Köpi, Soltész), két báró (Rad- vánszky és Kaas Albert), főispán, alispán, polgármesterek, magas rangú katonatisztek és tisztviselők; a tudó mány képviselői közül akadémiai tag és kiküldött, egyetemi rektor és dékánok, jogtanár kanonok, akadémiai igazgatók, fővárosi és vidéki hirne vés tanárok és orvosprofesszorok, a filozófia, teológia, a jog- és orvos- tudomány doktorai, esperesek, lelkészek, tanárok, tanítók, három kiváló zeneművész stb. És mindezek nem kevélyen elzárkózó társaság — mert hiszen egyszerű polgári családok is voltak jelen — hanem a hit és tudomány ünnepén egymást megértő és megbecsülő jó magyar hazafiak vol tak.

Őszi napsugár esett az ősi ódon házra, melynek fényénél feltűnnek a régi emlékek E régi házban a kövek is beszélnek. A vastag, ódon falak

szemfedélként terül szerteszét, de a sötét gyász megett mint kicsiny gyermek bölcsőjében álmok, tettvágyak, nagy elhatározások ébredeznek.

És megszólal a Jelen. És kérdez tőled a Magyar Jövendő: Mit teltéi a magyar ifjúságért ?

Legyen minden ezer holdas nagy birtokon néhány hold főid, minden középbirtokon egy parcella föld, mely a magyar ifjúság számára termi a magyar búzát. Adjon minden kis gazda egy marék búzát a nemzet jövendő termésének biztosítására! Áldozzon a gyáros, a kereskedő, az iparos, a feleslegében dúskáló, a magyar jövendőért I

Ahol még mindig hallgatna a szív és az önzés kemény burkát nem tudja áttörni az igaz szeretet, ott ébredjen fel a józan érdek és lássa be, hogy önmagát védelmezi az, ki az ifjúságért áldoz, mert a nemzet erősödésétől függ egyesek, családok, társadalmi osztályok jóléte, meg maradása és fejlődése

Azután az anyagi segítséghez adjuk hozzá lelkünket is 1

Nem szólok a szellemi nevelés irányairól, sem pedig a jellemképzés munkájáról, mert mindez a főiskolai ifjúság képzésével foglalkozó testületek hivatásszerű feladatát képezi.

De rámutatok a társadalom fennálló kötele ságeire s alapvetésképpen azon általános igazságra, hogy a társadalmi életnek jelien képző mi Ilién vé keli nemesednie.

A társadalomnak lehetővé kell tenni, hogy eszményekért küzdő ifjuszázadokkal előbb is láttak már nehéz időket és fényes, dicső napokat.

Wittnyédy István, a költő Zrinyi barátja és bizalmasa akit Pauler a Wesselényi féle szövetkezés egyetlen puritán jeliemének rajzol, több napi vendégeskedéssel ezekben a szobákban tartá lakodalmát 1640. aug. 27 én a soproni polgári családból való En- dresz Radel Zsuzsannával Akkor még csak városi jegyző volt, kinek a tanács 16 lat súlyú ezüst kelyhet adott nászajándékul.

Wittnyédy örököseitől ezt a házat a Hohenzollern családból való és evang. hite miatt Grácból elűzött Eggenberg hercegnő vette bérbe 1671- ben Sopron szép vidéke, kultúrája és a vallásszabadság hozta ide. A szász választófejedelem volt sógora. Birodalmi hercegek és követek voltak gyakori vendégei. Fényes udvart tartott. A szomszéd házat, melynek udvarán a szószék áll, meg is vette