Harangszó, 1923
1923-01-28 / 5. szám
36 HARANGSZÓ. 1923. január 28. A§ogy jönnek s szállnak, meg is nyugszom abba’ .. . Napom bele^ajlik borús alkonyaiba’... — 0isz az ide nekem jebbal hegy is f ezna: Az én boldogságom másnak leli eleszloa. Töthné Munkácsy Eleonóra. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Bécs éjjeli életéből Budapestre vetődött egy hölgy, akit a bécsi lapok, mint meztelen táncosnőt emlegettek. Ez a hölgy egy budapesti fürge újságíró előtt oda nyilatkozott, hogy ő és az ő meztelen művészete a mai kor kifejezője és megtestesítője. A mai kort a kisasszony a bizánci ostortánc, a morfium, a kokain, a bolondokháza, hulla a boncolóasztalon című táncokkal akarja megtestesíteni. Igaza van egy fővárosi lapnak, amidőn a kisasszony meztelen művészetével kapcsolatban megjegyzi: a morfium, a kokain, a bolondokháza, végül hulla a boncolóasztalon nem a mai kor kifejezői és megtestesítői, hanem csupán egy züllött és pusztulásra, kiirtásra megérett társadalmi osztályé. # Luther német birodalmi élelmezési miniszter megbeszélést folytatott a különböző szakszervezetek vezetőivel. A megbeszélés során nyilatkozott a takarékossági rendszabályokról. Erélyesen fel kell lépni — mondotta — az ellen a duskálás ellen, ami bizonyos körökben uralkodik. A. vendéglőkben a húsételek számát korlátozzák és a tejet megvonják a kávéházaktól és vendéglőktől, hogy kizárólag a dolgozó lakosság számára biztosítsák Eltiltják azt is, hogy túlsók lisztet használjanak tészta készítésére. A tivornyahelyek és luxusbarok ellen a legnagyobb szigorral fognak fellépni. E nyilatkozat folytatásaként a berlini rendőrfőnök a zárórát 1 óra helyett 11 órában állapította meg. Egyben a rendőrség bezáratta a ber- lint tánchelyiségeket. A berliniek tehát már észbe kaptak, belátva azt, hogy a mai szomorú, nehéz, küzdelmes világban semmi szükség ledér tivornyákra, arcátlan tobzódásokra, mezítelen táncokra és erkölcstelen tingli-iánglira. Jő volna, ha a magyar hatóság is minél hamarább követné a germán példát. * Nyolc napi ájtatosságot tartott a kath. egyház január 18-tól 25 ig a keresztények egyesüléséért, me y ájtatosságot annak idején XV. Benedek pápa külön brevéjében ajánlotta a kath. hívek figyelmébe és az általános feltételek mellett teljes búcsút engedélyezett mindazoknak, akik azt végzik. Ezek az ájtatosságok naponkint a következő szándékokra mondattak el: jan. 18 án mindazok megtéréséért, akik a kath. egyházon kívül vannak; 19 én a görögkeletiek megtéréséért; 20 án az európai protestánsok megtéréséért; 21-én az anglikánok ; 22-én az amerikai különböző szekták megtéréséért; 23 án a rossz és hűtlen katholikusok, aposz- taták megjavulásáért; 24 én a zsidók, 25-én a pogányok megtéréséért. Szép, szép dolog mások megtéréséért imádkozni, de előbb mégis csak magának az imádkozónak kell igazán megtérnie a Krisztushoz! Olvassuk a bibliát! Aggodalom. Jan. 29. Máté 6.25. A legtöbb ember olyan, mint a pyermek. Nem ismeri a dolgok igazi értéket. A babarongyot felveszi a földről, a drágakőre rátapos. Azért van bennünk oly sok aggodalom, mert túlbecsüljük az eledel és az öltözet értékét. Avagy nem több-e az élet, hogynem az eledel ? Az eledel nem öncél, hanem csak eszköz az élet fenntartására. Épen így az öltözet sem öncél, csak eszköz a test megvédésére. Azért, ha van kenyerünk és ruházatunk, elégedjünk meg 1 Ne válogassunk 1 Mily esztelen dolog az aggodalmaskodás 1 Jan 30. Máté 6. t7 Kis emberek azt gondolják, hogy a nagy termet nagyobb tekintélyt képvisel s ezert annvit törik a fejüket azon, hogy mint lehetnének ők magasabbak? Pedig az aggodalmaskodás még sohse vezetett eredményre, mert magával hordja a tétlenséget. Cselekvő ember nem aggodalmaskodik, aggodalmaskodó ember nem cselekszik. Aggodalmaskodással még sohse lett több kenyerem és jobb ruhám. Mily céltalan az aggodalmaskodás! Jan. 31. Máté 6.34. Egy eredménye mégis van az aggodalomnak: emésztő önkínzás. Jézus jól ismerte az emberi életet s tudta, hogy a jelenben is elég bajjal kell megküzdenünk; elég minden napnak a maga baja. Ha Jézus erejének mert sokszor láttam a szemedet kisírva és legszívesebben elvittél volna mindent, de hát úgyse fért volna az egy szobába, amelyben ezután lakni fogsz és a pénzre is szükséged volt ugy-e? Azt még láttam, hogy az uraság rendbehozatta számodra egy kis zsel- lérházát, kályhát is tétetett a szobába s nagyobb ablakot vágatott, de mire Te oda beköltöztél, akkorra én már itt voltam a konviktusban, ahova a tisztelendő úr, kértedre, fölhozott. A Berger Zoltán mamája — aki sokszor feljön ide meglátogatni a fiát s akitől a múltkor is lepényt küldtél nekem — mondta, hogy nagyon barátságosan berendezkedtél. A nagypapa arcképe ott lóg az ágyad fölött, az aranyozott óra is megvan, a bőr- diván is s szép virágok nyílnak az ablakodban. Azt is mondta, hogy nem látsz szükséget, mert kötni tanítod a kis leányokat és azok tejet, tojást, miegyebet hoznak neked s varrsz pénzért másoknak is De én azt nem szeretem, Nagymama, hogy Te még öregségedre se nyugodhatsz meg és nagyon szomorú vagyok, hogy én még most semmit se tehetek érted. De várj csak! Kerül-fordul egynéhány esztendő és majd máskép lesz minden. Nagyon szorgalmasan fogok tanulni, hogy mielőbb betelhessék szívem vágya és építőmester lehessek. .Akkor aztán olyan jó és szép házakat fogok építeni, hogy mindenki velem dolgoztat és csakhamar a magam számára is építhetek egy gyönyörű kis villát valami szép vidéken. Mi ketten fogunk ott lakni Nagymama! Neked ismét két szobád lesz és mindegyiknek az ablaka délre néz majd, hogy sok sok virágot nevelhess benne, tollas-lábu galambok sétálnak az udvarunkon és bukfeucet hánynak széles jókedvükben és tyúkjaid is lesznek újra, gyöngyösek, bóbitásak, egész kis palotát építek majd nekik az udvaron. Fürge kis cseléded is lesz, aki minden parancsodra hallgat s behozza tálcán az ozsonna-kávédat, te pedig majd csak üldögélsz puha karosszékedben, kezedügyében az imádságos-könyved és a kötésed és intézel szépen mindeneket. Én pedig mikor csak ráérek, odaülök hozzád és emlegetjük — aki tulajdonképen mindig közöttünk van — a jó Nagypapát. Meglásd: nagyon boldog és szép életünk lesz. Csak győzzük türelemmel addig. Te meg ne und a várakozást, mint ahogy én meg nem unom a törekvést és ha találkozunk miuden nyáron, tudni fogjuk mindaketten, hogy ismét közelebb vagyunk a célhoz. Mert, ugy-e elm» hetek hozzád minden szünidőben, ahogy megígér ted? Én kevéssel beérem, csakhogy veled lehessek és majd segítek, ami-
