Harangszó, 1923
1923-11-18 / 47. szám
1923. november 18 HARANGSZÖ. 347 A teol. fakultás avató ünnepélyén egyházunk képviseletében a püspöki karon, az egyetemes felügyelőn kfvül ott láttuk : Soltész tábori püspököt és Taubingerfőesperest, Luther Szövetségünk lelkes elnökét, az ifjúság igazi barátját, br. Kaas Aibertet, dr. Zelenka Lajost, dr. Mesterházy Ernő kerületi felügyelőket, Nádossy Imre országos főkapitányt, Oslffy Lajos ny. főispánt, Kuthy Dezső egyet, előadót, Krut- schnitt Antal pesti főesperest, Schoitz Ödön, Zcngor Bála, Varga Gyula, Venk espereseket, dr. Schneller Aurél egyházmegyei felügyelőt és még igen sokat. A jó Istennek gazdag áldása fakadjon a soproni ünnepségből egyházunkra, hazánkra Isten dicsőségére 1 Az evangélikus sajtóról. — Vegyük ismét kézbe az evangélikus nyomda ügyét! — Velem együtt bizonyára minden jó evangélikus ember őrömmel olvassa a *Harangszó«-ban hétről-hétre közzétett kimutatásokat, amelyek evangélikus népünk áldozatkészségéről tesznek tanúságot az evangélikus saj tóval, annak lelkes képviselőjével, a »Harangszóc-val szemben. Az áldozatkészségnek ez az örven detes megnyilatkozása ékesen szóló bizonyság amellett, hogy evangélikus népünk méltányolni, átérezni tudja a sajtó fontosságát; tudja azt, hogy ha a mi kis »Harangszó« nk elnémulna, egyháztársadalmi életünkben úgyszólván a vérkeringés állana meg, mert hiányozna a szív, amely a vért a szervezetbe szétlökné. A >Harangszó«-t tehát meg kell alapoznunk úgy, hogy a nyomdai előállítási költségek még elkövetkezhető emelkedésével szemben is megingathatatlanul álljon, s zökkenő nélkül jusson át a mostani válságos időkön, amelyek felett mintha már derengeni kezdene a jobb jövőnek hajnala. Magyar éjszakában. Csilíagtalan, setét magyar éjszakában, Suhannak az árnyak. Babonás éjfélen, hallod-e sírását Ős turáni puszták Zokogó szavának ? Babonás éjfélen — ős turáni puszta Hallatja bús szavát. Ha a marosmenti erdős hegyek között Zakatolva, zúgva Egy vonat szalad át. Zúg, süvít a vihar. Haragos az égbolt, Setét a Tejútja. Babonás éjfélen sir a magyar puszta. Miért zokog ? Mit zokog ? Ki tudja ? Ki tudja ? Oyőrik György. Amikor azonban az evangélikus sajtőról beszélek, engedtessék meg nekem, hogy a figyelmet reá irányítsam a sajtó, mint gyűjtő fogalom technikai részére: a nyomdára, világosabban mondva: az evangélikus nyomdára. Evangélikus sajtót evangélikus nyomda nélkül elképzelni nem tudok, mert ha fontos az — s ezt rom, hogy sírom felett perlekedjenek 100.000 korona végett. Vagy veszel írást vagy veszed a pénzedet? Volt valami Balogh Gábor szavaiban, egész egyéniségében, ami lebi lincselóleg hatott Molnár Jánosra. Úgy érezte, mintha egy háló fogná körül testét s egy erős kéz lassan, mindig szorosabbra fogná, mintha sejtené megint valami más körül csattognak Balogh kemény szavai, nem az ő hitvány pénze körül. Valahogy oly kicsinynek találta magát egyszerre Balogh mellett, szemébe sem mert nézni s szinte félénken mondja: igazad van Balogh uram, az ember halandó, sohasem tudja minek néz elibe, adj hát írást, vigye a fene 1 János ar, én házamban ne károm kodj ; itt még a jószág is tisztességes beszédhez van szokva, ülj le, hozom a tintát, tollat, papirost, addig légy kis türelemmel s ezzel Balogh uram bement. Molnár uram mintegy nehéz pörölyütések alatt leült, nem tudott szólni; körülnézett, micsoda tisztaság, micsoda rend; mintha itt a fák is árnyékosabbak, a virágok is illatosabbak volnának, mint... mint ő nála. Erre a gondolatra egy fájó érzés szorult a szívére, hogy majd a könyek szorultak ki szeméből, milyen más ember az a Gábor, ó alig mer kiegyenesedni mellette; tudja bár, hogy jő ember, olyan mint egy falat kenyér s mégis fél tőle Erre Molnár uram megrázkódik, mintha tetszhalálból ébredezne s mint a hamu alatt szunnyadó parázsból csapott ki be lő!e a gőggé dagadt önérzet lángja: ő fél? kitől? Még az Istentől sem. összeszedte magát, mint a vert hadsereg vesztett csata után, majd megfelel ő ennek a jámbor Baioghnak, csak jöjjön. Jött is, leült, szép gömbölyű betűkkel megírta a kötelezvényt s aláírta. kétségbevonni vájjon ki merészelné —, hogy evangélikus népünk evangélikus sajtótermékekkel láttassék el, ép olyan fontos az, hogy e sajtótermékek evangélikus nyomdában, a saját nyomdánkban állíttasaanak elő, amelynek minden potcikája a mi magasztos céljainkat szolgálja. Más felekezetekhez tartozó testvéreink már rég felismerték ennek a fontosságát. Minden katholikus püspöki székhelyen már évtizedekkel ezelőtt felállították a püspöki, úgynevezett »Egyházmegyei nyomdákat«, a fővárosban pedig megalkolták a hatalmas »Stephaneum«-nyomdát, amely a vele párhuzamban szervezett könyv- kiadóvállalattal az egész ország ka- tholikusságát — kezdve a kis elemi iskolásoktól a felnőttekig, az egyszerű emberektől a műveltség legmagasabb fokán állókig — ellátja az ő céljaikat szolgáló szellemi termékekkel. Református testvéreinknek két ősi, hires könyvnyomdája: a sárospataki és pápai főiskolai könyvnyomda már rég idők őta terjeszti a református kultúrát sok-sok kiadványával, újabban pedig a fővárosban megalakították a Beihlen-nyomdát, a Bethánia- nyomdát, s kis néplapjuk: a »Keresztyén Család« számára is állítottak fel külön nyomdát Tahiban, egy dunamenti falucskában. A még tízezer lelket sem számláló, bámulatos propaganda-munkát kifejtő baptistáknak szintén van igen jól berendezett, virágzó könyvnyomdájuk Budapesten, sőt — horribile dictu 1 — még a néhány száz adventista rajongó tulajErre Molnár uram, kiben csak úgy forrt már a méreg, hogy ez a jámbor szent úgy megleckéztette, minden ellenvetés nélkül magára erőltetett eréliyel megszólal: Most már csak kezesekről kell gondoskodni. Úgy van János, ez is a rendhez tartozik. Meglesz. Aztán nem elégszem ám meg mindenféle igyi-figyi emberrel; ezt Molnár uram olyan hangon mondta, mintha Balogh Gábor legalább is a harmadik szomszédban lett volna, azt hitte a hangban van az erély, tetszett neki, ö is milyen határozott tud lenni, pedig csak félt, azért kiabált. Talán jő lenne a Vékony Jóska az egyiknek, a másiknak meg a Kocsis Ferkó? Mit szólsz hozzá János? Ezt megint olyan tónusban mondta Balogh uram, hogy Molnár Jánosban az előbb valahogy összeszedett lélek-
