Harangszó, 1923

1923-11-18 / 47. szám

348

HARANGSZŐ

1923. november 18.

donában is van nyomda az ország fővárosában.

Amikor mindezeket megállapítjuk, szégyenkezve kell bevallanunk, hogy a felekezetek e kifejlődött versenyében egyedül mi, szenvedett vérveszteségeink és megcsonkftottságunk dacára is nagy szellemi és anyagi erőt reprezentáló evangélikusok nem tá maszkodhatunk saját nyomdánkra, noha már a tudós reformátor: Erdősi Sylvester János prédikátor, Nádasdy Tamás gróf hires udvari papja felismerte a sajtó fontosságát és felállította Ujszigeten az első evangélikus könyvnyomdát, amelyből szerte bo csátotta tudományos könyveit és hitvitázó iratait.

Pár évvel ezelőtt ugyan történt a Dunántúlon evangélikus könyvnyomda felállítására mozgalom, az előkészítő bizottságnak csekélységem is tagja volt, az akkori viszonyok, főkép a rendelkezésre álló tőke elégtelensége azonban megakadályozták a szépen kigondolt terv kivitelét. Ám az eszmét végleg elejteni nem szabad A külföldi kölcsön nyomán, amelynek elnyerésére igen biztató kilátásaink vannak, remélhetőleg már a kora tavasszal fokozott mértékben megindul az ország újjáépítésének nagy munkája, lendületet vesz, szárnyra kap a társadalmi és közgazdasági élet, megindul a verseny, hogy ki tud szebbet, jobbat, maradandóbbat alkotni.

E nemes versenyből nekünk evangélikusoknak, a felvilágosodottság fáklyahordozóinak is felvértezetten ki kell vennünk a részünket, meg kell alkotnunk akkorra az evangélikus

jelenlét ismét inogni kezdett, érezte, hogy e szavak ütni akarnak, de nem tudja még hová.

E kettő közül egyik sem, vágta rá sietve.

S miért?

Nincs egyikhez sem bizalmam, nem bíznék rájuk még 10 krajcárt sem, nem 100.000 koronát — volt a válasz.

És miért nem? Csavarta Balogh uram tovább a hurkot, hisz a két legjobb pajtásod.

Ismerem én őket sógor, jó pajtások, de ilyen dologban nem lehet a szavakra adni.

Hát akkor talán a Kis István s a Nagy János? Ezt mosolyogva kérdezte már Balogh uram, ez a kettő olyan maga fajta ember volt, istenfélő, vallásos.

Az már igen, volt a gyors válasz,

nyomdát. Lehetőleg minden kerületben, de főként a Dunántúlon, ahol erre már elő van készítve a talaj, s amely — úgy tudom — lélekszám- ban is a legnagyobb. Ha koncentráljuk az egyházkerület munkáit: az Énekeskönyvet, a tankönyveket, a »Harangszót*-t, a kerület, a püspöki iroda, az egyházmegyék stb. munkáit, az evangélikus nyomda — szakavatott vezetés mellett — a Dunántúl egyik leg virágzóbb nyomdavállalata lehet, amely esetleg tisztes hasznot is bajt.

Egyházkerületünk bölcs vezérei: tettvágytól égő, lankadatlan buzgalmu püspökünk és most beiktatott, lelkes uj felügyelőnk, aki fejedelmi adományával példát mutatott Istentől kedvező vagyoni helyzetbe juttatott hit sorsosainknak az áldozatos egyház- szeretetre, bizonyára módját fogják találni annak, hogy a nyomda mikép — részvénytársasági alapon, kerületi kapcsolatban, vagy a Luther Szövetség kötelékében — állíttassák fel, a lényeg az, hogy meglegyen.

Régi nyomdász vagyok, innen- onnan 40 esztendeje gyakorlom Gutenberg János nemes mesterségét és végtelen boldog volnék, ha a magyar- országi nyomdák jegyzékében minél előbb ott olvashatnám a dunántúli evangélikus nyomdát is. E pár sor írásom, amelyet egyházam őszinte szeretető zugallt, vajha találna minél szélesebb körben visszhangra, s vajha mielőbb kikerülhetne az első nyomda- termék az evangélikus könyvnyomda sajtója alól. Nánik Pál.

Csak hálás köszöneitel adózunk a cikkírónak, hogy ezt az egyházunkra nézve

ez a kettő már teszi, ezekre még a vagyonomat is rá merném bízni.

Jobban is kezelnék azok, mint te — vágta rá Balogh.

De erre oly formát öltött Molnár uram ábrázatja, mintha emberhúst akarna enni, nagyot akart mondani, de Balogh uram nézése megnémította.

János te épen olyan ember vagy, mint a te két jó barátod, Vékony Jóska s Kocsis Ferkó, akikre te még 10 krajcárt sem bíznál, ugyan ezt jelentették ki azok, a te jó barátaid terád vonatkozólag. Látod ilyen emberek vagytok ti, a rosszban jó pajtások, de ha komoly dologról van szó, hol latba esik tisztesség, becsület, akkor már magatok előtt is senkik vagytok s rászorultok, azokra a jámbor templombajárókra, kiket úton- útíélen kigúnyoltok. János ismerd meg magadat, vedd pénzedet s Isten

annyira fontos kérdést újból felszínre vetette. A kérdéssel kapcsolatban egyelőre csak annyit vagyunk bátrak megjegyezni, hogy a dunántúli Luther-Szövetségnek már volna nyomdája, ha annak idején egyes bizottsági tag urak „kisebb falattal" is megelégedtek volna s nem mindenképen „Jeruzsálemben“ akarták volna felállítani a nyomdát. Szerte.

Kettős ünnep

Nagyalásonyhan.

November 4 én avatta fel Takács E. esperes a nagyalásonyi gyülekezet ízlésesen megújított templomát és közadakozásból vett harangját, a közelés távolból ősszeseseglett hivek ezreinek jelenlétében, hitépítő, gyönyörű beszéddel.

Úgy a templom megújítását, rniot a harang beszerzését a nagyalásonyi hivek áldozatkészsége tette lehetővé, amelynek felébresztésében a lelkészen : Mltis Károlyon és a tanítón : Karner Gusztávon kívül Barcza Dezső felügyelőnek van legtöbb érdeme. Kivette részét erejeh.-z mérten sze gény és gazdag az építés terheibői. Sőt az Amerikában élők is megemlékeztek szülőfalujukról s az általuk küldött 120 dollárral arról tettek bizonyságot, hogy él szívükben a hithűség és a hazaszeretet.

Takács Elek esperes felavató beszéde után a harangok elsőben is a világháború hősi halottait siraiták el. Áz ünnep alkalmából a templomban Mális K. helybeli lelkész, a templomból kiszorult sokaságnak pedig Kakas 1. dabronyi lelkész tartottak szívből fakadó, szívhez szóló beszédet.

veled éa a templomba megyek.

Erre megkonduitak a templom harangjai, mintha »Amént* zúgtak volna az égből Balogh uram szavaira. Mennyei melódiák lebegtek a levegőben, oly hivogaíóiag angyalszárnyon. Ügy állt ott Molnár uram, lehajtott fővel az fihitat ez ünuepi hangulata közt, mint egy teljesen lerongyolódott koldus egy fényes teremben ; felemeli lassan, szégyenkezve Balogh uramra szemeit, két köny ragyog bennük s megszólal halkan: Gábori egy kissé várj még, haza megyek átfltözködöm s jövök, elmegyek veltd a templomba, egyedül restelek még s mint egy boldog gyermek elsietett.

Balogh leül, boldogan felüti énekeskönyvét s imádkozik.

Körülötte a virágok mosolyogtak, nevetgéltek.

P