Harangszó, 1923
1923-11-11 / 46. szám
338 HARANGSZÖ. 1923. november 11. ide pastorizáció, kimélyített lelkipásztorkodás kell . . . Nagy kérdés persze, hogy van-e mindehhez elegendő pénz? De még nagyobb kérdés, hogy van-e akarat ? Biszkup Ferenc. Söderblom érsek az európai helyzetről. Söderblom svéd lutheránus érsek egy amerikai újságíró előtt így nyilatkozott Európa jövőjéről: Az a ragyogó Európa, melyet a háború előtt ismertünk, örökre megszűnt. Európa, mint a műveltség középpontja, hanyatlóban van. Nem reményiem, hogy elvesztett dicsősége visszatér. Európa nemzetei megölték egymást. Hosszú évekig ezen dolgoztak. A nemzetközi politikában szertelenül sok a gyűlölet. Ma is azon a véleményen vagyok, mint a háborúban ; a vízözön Európa silányabb jövőjét jelenti. A vízözön végbement. A fiatalabb nemzedék egészen más életnek indul neki, mint amilyennek mi találtuk. Minket arra tanítottak, hogy higy- jünk a faj evolúciójában; a Paradicsom felé fejlődésben. Hirtelenül a pokolban találtuk magunkat. Evolúció nem volt. A háború anyagilag nem termelt semmit. Csak arra tanított meg, hogy az élet nem olyan könnyű, mint azt a háború előtti civilizációban hinni szerettük. Az élet ma már nem könnyű dolog. És belevésődött Jézuska szállást csinál magának. Irta: Szombath Ernő. 9) A szegény beteg boldogan mosolygott a jóságos teremtésre. kuka leült az ágy mellé s figyelte az órát. S amint az ütötte a 9 et, a 10 et, a 11 et, újból friss ruhába fektette a beteget. Tizenegy után a beteg arcán megjelentek a vizgyöngyők. A láz le volt győzve. Állapota jobbra fordult. A lélegzete is azt mutatta, hogy üdítő álom lepte meg. Közben felébredt a beteg s megkönnyebbülten sóhajtott fel. Érezte, hogy most már nem lesz semmi baja. Mondta is kukának, hogy feküdjön le, ezután már nincs szüksége a vizes ruhára De kuka könyörgőtt, hogy csak még egy óráig hadd maradhasson fenn Majd azután ő is lefekszik. a tudatunkba, hogy az ember kisebb, mint amekkorának magát műveiben hitte. De minden esztelenség, az embe rek és fajok közti minden különbség ellenére, annak a ténynek ellenére, hogy a lét most nehezebb mint előbb bármikor, szellemi újjászületés észlelhető a legjobb szívekben. És itt látom Európa jövőjét. Nem dicsőséges újjászületés lesz osztályrésze, hanem a szellemi értékek fokozatos bifejlése. Boldogsága, gazdagsága, szerencséje — hogy jobb híján ezt a szót használjam — elmúlt. Még lehetséges, hogy új áldást arat szenvedés által. Püspöki egyházlátogatás Somogybán. 3> Október 2 án Igaion keresztül, a hol a másvallásu község rövid, de igen meleg üdvözletét tolmácsolta a főjegyző, Somogyszill-be, Döröcske filiájába érkezett a főpásztor. Iskolá kon át az út itt is istenházába vezetett, ahol az egyházfő szívet lelkeket magával ragadva fejtegette Ján. 10.22 s köv. alapján, hogy kicsoda a Krisztus ? Ismerjétek meg őt, mon dá, tetteiből, és legyetek hűséges, állandó követői. A róm. kaíh. gyülekezet, az izr. hitközség és az iparosegyesület deputációjának fogadása után Pfauer urod. inspektor asztalá nál felüdülve, Dörőcske másik filiája, Garácsra volt soron. S az anyja belenyugodott. K'felé fordult s jóizü mély álomba merült. Icuka ülve maradt a széken. Kezeit összekulcsolta s körülnézett a szobában. A szines gyertyák már tövig égtek a kis fán és sorra elaludtak. Már csak a lámpa égett, de az is homályosan. K*fogyőban volt abból is az olaj. A néma csend, a szomorú egyhangúság elbágyasztotta Jcukát. Érezte, hogy a szemei nehezednek, lecsukódnak. Álmos lett. Egy darabig csak küzködött az álommal, de aztán már nem birt tovább. Kis feje lekonyult s elaludt * A magános országúton két alak baktatott a néma éjszakába. Mikor Forgácsáé házához értek, meghökkenve látták, hogy az ablakon át világosság szűrődik ki. Odasompolyogtak az ablak alá s Október 3 án Döröcskén mindé nekelőtt a kicsinyek templomába, majd a nagyok iskolájába ment a főpásztor. Főesperes oltári szolgálata. Wölfel Gyula lelkész szószéki beszéde (Luk. 4.18. s köv.) után két, katonai kitüntetésekkel ékesített, lelkész kíséretében lépett az egyházfő az oltár elé, hogy a 27. zs. 4. verse alapján az Úr házában való lakozásra, az Úr szépségében való gyönyörködésre tanítsa, intse a buzgó híveket. Úgyanaznap d. u. Bonnya filia elérése volt a cél. Megható volt az utbaeső Bonnya pusztán összesereg- lett evangélikusoknak üdvözlése és azon kérése, hogy tartson pihenőt köztük a főpásztor és hirdesse nekik a szabad ég alatt Isten igéjét. Bár fél 6-kor már a vasútállomáson kel lett lenni, s bár a sűrű felhők egyre harmatoztak, püspök úr rögtön és a legnagyobb készséggel elhatározd, hogy »megelégíti e sokaságot^ Zöld lombsátor alatt, egyszerű asztalhoz állva, a legszebb Luther-ének elzen gése után, Qal. VI. 7—10. alapján beszélt a vetésről és aratásról, intvéu a puszta lakóit: vessetek a léleknek, hogy a lélekből arathassatok őrök életet. Ezen megható és Istentől bizonyára megáldott kitérés után érkezett meg Bonnyára, ahol üdvözlés után az iskolát s annak munkáját megtekintve — a templomba gyüle kéziünk, hogy kőzeliek-távoliak épül jünk püspök Máté 25 . 11—13. alapján felépített beszédén, a tíz szüzekről szóló példázat megrendítő tanulságain. Bonnyáról Kínádra vasúton, on bekandikáltak rajta. S egy kis résen át észrevették a kis lányt, hogy az széken alszik, míg az ágyban egy asszony fekszik. A leskelődö Forgács és Molnár volt. Molnár megbökte a társát. — Te Zsiga! Úgy veszem észre, az asszony beteg s a lánya virraszt. Amint látom, könnyű dolgunk lesz. Forgács dünnyögölt valamit S a bejárat felé indult. Molnár követte. Rátétté kezét a kilincsre. Az ajtó kinyílt. Icuka bizony elfeledte azt bezárni. Beléptek a konyhába. Nesztelen léptekkel közeledtek a szoba felé. Forgács félig kinyitotta halkan a szoba ajtaját. Aztán bedugta a fejét s körülnézett. A felesége ott feküdt az ágyban. S mellette egy széken aludt Icuka. Kis keze összekulcsolva az ölében pihent.
