Harangszó, 1923

1923-11-11 / 46. szám

1523. november 11.

HARANGSZÖ.

339

nan Kötésére szemetelő esőben kocsin folytatódott az út. Sötét estre s a harmatozd felhők nyirkos ködfátyola borult a községre, amikor a diadalkapunál színes lampionok világánál, lelkes tömeg élén Schmidt Ádám bird, majd a papiak előtt Németh Sándor lelkész üdvözölte a nehezen várt és szeretettel övezett főpásztort. Másnap reggel ragyogó napsütésben sereglettek a hívek Isten házába, hogy lelkészük beszéde után a főpásztor aj kairól hallhassák az evangéliomot (Ján. ev. I. 35—43 ), amely szent ko molysággal égeti belé a szívekbe a parancsolatot: Szeresd a Krisztust, s ha megtaláltad, maradj meg ő nála.

Miként Döröcskén, úgy Kötcsén is a papiak vendégszeretete nyújtott üdülést a fáradhatatlan főpásztornak és kíséretének.

Szakadd esőben érkezett a püspök Tabra, ahol annyi üdvözlésben részesült, ahány foka van a papiakhoz felvezető lépcsőnek Pavlényi I bíró a község, Gyarmathy F. lelkész a gyülekezet, Holota Irén a leánvegylet, Szmodics Erzsébet, majd Czabula Jánosné a nőegylet nevében köszöntötte a főpásztort. Röviddel az érkezés után fényesen sikerült vallásos estély színhelye volt a tabi templom. Püspöknek a hazaszeretetről tartott gyönyörű előadását méltó keretbe foglalta Balogh Ernő püspöki titkár tárogató játéka és szavalata, Zsolnay István deklamációja, továbbá a Takács Zoltán tanító vezetésével közreműködött alkalmi vegyeskar két nagyon sikerült száma. A vallásos estélyt

Az ajtót jobban kitárta s egy lépést tett befelé.

De nyomban rá ijedten lépett vissza. Icuka megszólalt. Álmában imádkozni kezdett. Halkan törtek elő szájából a hangok.

— És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek.

Mintha égből szállana alá a hang, úgy hallatszott odakint a konyhában u kis lány szava.

S az ima tovább hangzott.

— És ne vigy minket a kísérteibe... Forgács szemébe könny szökött.

K-ze önkéntelenül imára kulcsolódott s ajka suttogva rebegíe az imát.

S ez ima folytatódott,

— De szabadíts meg a gonosztól... Forgáccsal forogni kezdett a világ.

Egyszerre tirdtára ébredt aljas szándékának. S a kisértő ott volt a háta mögött.

Megfordult.

közének és ima vezette és zárta be.

Másnap, október 5-én d. e. a szokott sorrendben folyt le az egyházlátogatás. A püspök Ezs. 49.8—13. alapján hirdette s a hallgatók könyein keresztül biztos kézzel írta a szívek táblájára: a bűn foglyainak az Úr szabadítását, a megszomorodottaknak az Úr vigasztalását, a csüggedöknek az Isten könyörületességét Közgyűlés után a lelkészlakon fogadta a küldöttségek tisztelgését.

Magyarkéren egy erőtől duzzadó ifjú legény tett üdvözlésképen szent fogadalmat az egyházfő előtt társai nevében: Istenért, hazáért élünk, s ha kell, meg is halunk! A gyermekseregnek az iskolában való meglátogatása végeztével a szorongásig megtelt templomban Ján. XIII. 21—25. alapján intette a főpásztor önvizsgálatra, bünbánatra, tiszta életre

Október 6 áa kora reggel érkezett a püspök Szöllössérsekre, ahol a különböző vidékekről odaszármazott, nagyobbára német anyanyelvű telepesek örömkönyek közt, nagy tisztelettel és meleg szeretettel fogadták a fáradhatatlan, figyelmét a legkisebb közösségre is kiterjesztő egyházfőt. Mindenekelőtt a modern építés követelményeinek mindenben megfelelő szép, tágas, világos iskolát avatta fel Schöll Lajos főesperes. Majd a püspök lépett a virágokból emelt, szép kis oltár elé és a 127. zsoltárra épített felejthetetlen beszédben fejtegette az öröm- és hála-könyekben fürdő telepesek előtt: „Ha az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak, akik

Öklével a társa arcába vágott. S elordította magát.

Távoz tőlem sátáni

S annak sem kellett több I Egy- szere tisztába jött a helyzettel.

Egy ugrással kívül volt az ajtón s elrohant a sötét éjszakába.

Odabenn felriadtak a lármára s rémülve néztek az ajtó felé.

Forgács bezárta a konyhaajtót s aztán belépett a szobába. Odarogyott a felesége ágyához s hangosan felzokogott.

— Bocsáss meg édes jó feleségeml Bocsáss meg 1

Az asszony szeméből megeredtek a könnyek. Felült az ágyban. Megfogta az ura kezét Odasimította a kebléhez. S boldogan suttogta.

— Ide benn már régen megbocsátottam Zsiga. Meg. Az Isten látja a leltemet.

Forgács csókjaival halmozta el a felesége kezét.

azt építik... <

Délután Torvaj, Tab harmadik fili- ája került sorra.

Október 6-án este, épen amikor — napszállat után — az éjszaka fekete takaróit bezdé kiteregetni, érkezett meg a szeretett főpásztor e ciklus utolsó stációjára, Nagybábonyba. Nyomban templomba hivott a harangszó, ahol rövid gyermekistentisztelet után vallásos estély volt, amelyen a püspök a tékozló fiúról fzóló példázatból kiindulva a megtérésről tartott szívekbemarkoló, lelkeket felrázó előadást. Előtte Balogh Ernő püspöki titkár tárogatójátékával, utána ugyanő a »Magyar miatyánk«-nak és egy csodálatosan aktuális Petőfi-költe- ménynek elszavalásával építette, gyönyörködtette a hallgatóságot.

Október 7-én reggel iskolavizsgálat után rendes időben kezdődött az istentisztelet. Püspök beszédének textusa II. Kor. 4.6-10- volt, amelynek prófétai erővel teljes fejtegetése által mély barázdákat szántott a hallgatók szívébe Közgyűlés után a nagybá- bonyi ref. egyház nevében annak lelkésze, a polg. község részéről annak főjegyzője üdvözölte főpásztorunkban a békesség és a nemzeti újjászületés apostolát. .

Végül Schöll Lajos főesperes búcsúzott el rövid beszédben ezen egy- házlátogatási ciklusra az egyházmegye nevében püspök úr Öméltóságától, megköszönve fáradságot, akadályokat nem ismerő szent buzgalmát, bölcs tanításait, üdvös intézkedéseit, Istennek áldását kérve főpásztorunkra és

— Örült voltam! Az ital rabja lettem 1 Az tett majdnem gyilkosoddá ! Da hála a jóságos Istennek, élsz! Nem haltál meg!

Az asszony örömmel kiáltott fel.

— Zsiga! Te az Istennek is hálát adsz? Az Istennek?

Forgács a felesége szemébe nézett. És illetődött lélekkel szólalt meg.

— Igen, az Istennek édes feleségem. Mert az vezérelt vissza hozzád. Á sátán gonoszsága bujtatott ellened. De a mindenható Isten akarata volt, hogy az utolsó percben megtérjek 1 Hogy újra becsületes ember legyek 1 És hogy szeresselek téged és... és...

Körülnézett. Valakit keresett.

Az asszony azonnal kitalálta a gondolatát. Odamutatott a szekrény sarkára.

— Ott van Icuka. Szegénybe elbújt előled.

Forgács felugrott. Odament a kis lányhoz. A karjai közé kapta. Magá-