Harangszó, 1923
1923-10-28 / 44. szám
' '322 HARANQSZÖ. 1923. október 28. szívnek és megemlékezvén a régiekről, hadd találja meg a lelkesedés az utat a szívtől a protestáns akarat hoz és váltsa át protestáns kitartásra a lelkesedést. Mindnyájan papi nemzetség vagyunk. Ami a mi lelkűnkben a legjobb, a legnemesebb, azt mi ruházzuk arra, akitől vettük: minden jónak és nemesnek forrására, Jézusra, és mikor imádattal borulunk le előtte, beléje kapcsoljuk a mi hitünk erejével azt, ami bennünk isteni. Az isteni szikrát. * * * A földi hazában minden jog és hatalom forrása a magyar szent korona. Ami bennünk erő, ami bennünk érték, azt mind belevisszük ebbe a szent jelvénybe. Mennél fényesebben ragyog a nemzeti élet ormán a korona, mennél hatalmasabb, annál biztosabban nyugszik meg árnyékában a haza egyes polgára. A haza polgára tisztelettel néz fel a szent koronára és azokra, akik annak közelében vannak. A hivő imádattal néz fel Jézusra és tisztelettel azokra,- kik legközelebb álltak hozzá : az apostolokra, az egyház-atyákra, a martyrokra, az imádkozásban, az élő hitben elöljárókra. Ha mindenki a maga elgondolása szerint keresi az Istent, odajut, hogy újból és újból kell elkezdeni ezer botlás, ezer tévelygés után az útját ebben e földi éleiben. Az Élet könyve, az isteni kinyilatkoztatás készen adja az utat. Én vagyok az út. És amikor nehéz az út, csak azt Jézuska szállást csinál magának. Irta: Szombath Ernő. 7) Forgács szívét valami kimondhatatlan meleg érzés járta át. A torkát sirás kezdte fojtogatni. Nem bírt tovább maradni a templomban. Indult kifelé. Molnár csodálkozva ment utána. — Hát téged mi lelt? Forgács nem szólt semmit. Csak sietett tovább. Molnár boszankodva követte. — No, hát beszélj már I Mi a ba jód? Talán meleged lett a templomban? Forgács mérgesen vágta oda. — Melegem hát, ha éppen tudni akarod I Azért jöttem ki. S nem is megyek vissza I Eredj vissza magad, ha te itt fázol I — Molnár gúnyosan nézett rá. — Ejnye, de morozus vagy 1 Talán kérdezi, hogy mit cselekednék az én helyemben Jézus. Igyekezem azonképen cselekedni én is, hagyom cselekedni a bennem lakó Jézust. Azután nyugodt lélekkel vetem Rája gondomat, az én aggodalmamat Nyugodt lélekkel vándorlók tovább az élet útjain. Nincs más felelősségem, mint az, hogy igyekeztem-e az ő akaratát megismerni, igyekeztem-e azt becsületes szándékkal végre is hajtani, nem né- mítottam e el magamban őt, az én lelkiismeretem szavát. Ha az ő szavára hallgattam, minden más felelősség az övé. Megteszem kötelességemet és a többit őrá bízom. Nem könnyű dolog Jézus követése. De csak mára nehéz és a nehéz mára a könnyű, nyugodtlelkü, vidám holnap következik. A gonddal, szenvedéssel teljes nappal után a nyugodt, édes álom — nem tudom — nem-e az élet legnagyobb áldása? A katona álma vezére parancsának hü teljesítése után, a szófogadó gyermek álma. Szent az apjába vetett hite a gyermeknek, szent a vezérébe vetett hite a katonának, szent az egyház vezéreibe vetett hite a hivőnek. És jaj a botránkoztatóknak. A botránkozóknak jajja átok gyanánt nehezül fejükre. * * * Mikor az arisztokratikus szervezetű egyházban a pápai trónra került Borgiák, Della Roverek, Mediciek családjából való VI. Sándor, II. Gyula bizony a pap hatott rád 1 ? Vagy az a csillagos fa? Vagy hogy ma szü-. letett valami Jézus? Talán bizony egyenest haza indulsz? Igaz, hiszen csak a gyárig kell menned. A házad ott van mellette. S odahaza már vár az asszony. No, meg a gyerek! Hát csak eredj 1 Valami jóképű rendőr vagy csendőr már úgy is régóta les ott rád 1 Hej de megörül majd, ha a kalitkában olyan nagy madarat fog, mint amilyen te vagy 1 Forgács megijedt. Megállt s tétován nézett maga elé. Szent igaz, ott könnyen elfoghatják. Hiszen sokan ismerik. Aztán meg a felesége bizonyosan feljelentette, ha ugyan bele nem halt a szúrásba 1 Az meg annál rosszabb ránézve 1 Vad harag fogta el e gondolatra. De egyúttal iszonyú kíváncsiság is, hogy hát ugyan mi is történt odahaza? Sokért nem adta volna, ha úgy lopva betekinthetett volna az és X. Leó pompakedvelő udvarának mindig több és több pénzre volt szüksége, áruba bocsájtották a nyugodt álmot, a nyugodt lelkiismeretet, a hivőben lakó Jézust. Az apa pénzért megnyugtatta gyermekét, a parancsnok a katonát, az egyház vezére a hívőt, szabaddá tette a vásárt. Csinálhatsz, amit akarsz, csak fizess meg I Pénzért árusították . a bűnbocsátó cédulákat még olyan bűnökért is, melyeket csak ezután követnek el. Vállalták értük a felelősséget Isten és ember előtt pénzért. Persze, hogy gondolkodóba esett a világ ezek felett a furcsa kötleve- lek felett. Nem csak azok képedtek el, akiknek a magtárját törték fel ilyen előre megbocsájtott bűnü betörők. Csakhamar észbe kaptak a betörők is. Jézus erős Virraszt a szívben, mikor mindenki alszik, akkor is. Ha itt a földön a hatalmas pápától rettegő földi biró, számonkérés idején elfogadja is jó váltónak a bűn törlesztése fejében a bfinbocsájtó cédulát, vájjon az égi számonkérés idején törlesztve lesz-e ezzel a bűntudat ? Micsoda förtelem áradt a világra ? I Micsoda födelemmé változtatták ezek a pénzért árusított büobocsájtó cédulák az ember életét ebben az időben ? 1 Amikor voltak, akik boldogan dörzsölték kezüket az ügynöki jutalék és haszonrészesedés fölött. Voltak, akik Pilátusként mosták kezüket: csak nem fognak ujjaihuzni a hatalommal. A kifosztott bárányok pedig tehetetlenül nézték a farkasok garázdálkodását ablakon I Molnár körülbelül eltalálta Forgács gondolatát. Sejtette, hogy mi megy végbe a lelkében. Ütni kezdte azért a vasat azon melegében. — No, ügye, igazam van ? Megijedtél már arra is, hogy a feleséged feladott. Ha meg meghalt, hát annál nagyobb baj az neked 1 S aztán volt valami hasznod abból? Ügy e, nemi Hiszen a pénzt nem tudtad elhozni 1 Az most is ott van 1 Hej de jó volna az most nekünk I Egész életünkben gond nélkül élhetnénk 1 Hej I Csak ismerném én ott a járást 1 Majd csinálnék én ott rendet 1 Forgács szájából önkéntelenül is előtört a szó. — Pedig a konyha kulcsa most is nálam van I Kettő volt. Az egyiket mindig magammal hordtam S még most is megvan 1 Molnár mint a vércse, úgy csapot a társára.
