Harangszó, 1923
1923-10-28 / 44. szám
1923. október 28. RARANQSZO. 323 Csak egy szegény augusztinusba- rát, egy mezítlábas barát vetett számot a lelkiismeretével. Elövette a szeget és a kalapácsot és messzehangzó ütésekkel szegezte ki a wittenbergai vártemplom kapujára a maga tiltakozását ez ellen a felülről jövő för- telem ellen. Ma is szegény ember, utolsó a szegények között a mezítlábas barát a pápával szemben. Hát még a középkor végén, mikor a pápa egy szem- r.bbenésére koronák hullottak a porba. Akkor volt csak igazán kicsi féreg az augusztinus barát. És a kis barát alázattal a szívében az ő Istene iránt, mégis elővette a kalapácsot, mert nem jó az embernek harcba szállni az ö lelkiismeretével. Az erős Jézussal. Ez volt a lelkiismereti szabadságnak március 15-ike. 1848 március 15 ikét megünnepli a magyar. Nem a tettek, nem a nagy cselekvések napja ez, hanem az elhatározás napja. A nemzet hozzákötötte e napon a maga akaratát ahhoz, hogy szabad akar lenni. Az életre való ébredés napja. A virradat, amire következett a véres nap, a harcok napja, a győzelem napja. # * * 1517 október 31-ike a hívők lelkiismereti szabadságának a születési napja. Nem a nagy cselekvések napja, hanem az elhatározás napja Luther e napon kötötte hozzá a maga akaratát ahhoz, hogy szabaddá kell tenni a lelkiismeretet. És történjék, aminek történni kell, nem tűri tovább, hogy a farkas kifossza a bárányt, nem — Akkor gyerekjáték lesz az egész. Odamegyünk, körülnézzük a tájat. Aztán egy kicsit benézünk az asszonyhoz. S légy nyugodt, most majd alapos munkát csinálunk. Az arcunkat bemaszatoljuk. Rájuk ijesztünk. S meglátod, a pénzt szó nélkül odaadja az asszony. Aztán kereket oldunk. S élünk, mint hal a vízben 1 Eorgácsnak nagyon megtetszett a terv. Hogy az ő saját házát rabolja ki 1 Ilyent sem tehet meg egyhamar valaki! De különben sem a magáét akarja elvenni. Hanem azét a cudar asszonyét, aki miatt ő most bujkálni kénytelen. Hát várj csak asszony 1 Molnár a zsebében kotorázott. Pár garast még talált benne. Azért azt indítványozta, hogy igyanak egy kis szíverősítőt az útra. Betértek egy ivóba. Felhajtottak egy-két kupica pálinkát. Aztán elköszöntek. S az utcán neki vágtak a Forgács háza tájékának. nézheti tovább, mert a lelkiismerete nem engedi A kis barát lelkiismeretei Ezt szegezte Jézus a világ förtelmei ellen. Fegyelmi szóval akarták elnémítani, hogy kis üzleteiket menthessék, fenyegetéssel. Aztán jószóval. Mit bánt az téged, ha mást kifosztunk? Téged nem érint. Ígérettel csitították. Aztán fellobogott a szeme előtt a Húsz máglyája, Savonaroláé. Szabad vagy mint a madár, kit joga van bárkinek büntetlenül célba venni a nyílvesszejével. És a felelet az volt: Erős várunk nekünk az Isten. Nem tanácsos az embernek harca szállni a maga lelkiismeretével. A fenyegetéstől nem félt, az ígéretre pedig az volt a válasza, hogy hiába nyerem meg az egész világot, ha az én lelkem kárát látja. Nem félt senkitől, nem semmitől, csak attól, aki az ő szívében lakozott, az erős Jézustól. Ma is hős, aki sokkal kisebb hatalommal száll is szembe másnak, az elnyomott népnek igazságáért, mint amekkora hatalma volt akkor a pápaságnak. Milyen hősünk volt nekünk a mi Lutherünk, aki alázatos lélekkel járult a wormsi birodalmi gyűlésen a császár, a pápa követe, a választó fejedelmek elé? Maga tesz vallomást, hogy mennyit vergődött, mennyit — hiszen ember volt — aggodalmaskodott, mennyit imádkozott, hogy adjon neki az Úristen erőt. És adott. Megállt Állt erősen. Mikor aztán kilépett a birodalmi gyűlés terméből, hozzá lépett a csáForgácsné felépült a sebéből. A szúrás nem hatott mélyen a testbe. A kés megakadt egy bordában. Alig egy hét alatt már semmi baja sem volt. Icuka is fenn volt már régen. A lába szépen összeforrott. Az igaz, hogy kissé sánta maradt. De azt a kis biccegést alig lehetett észrevenni. Forgácsné értett a varráshoz. Hát munkát vállalt. S kereset is annyit, hogy abból megélhettek Sőt még félre is tudod tenni keresetéből. A férjét nem jelentette fel. Tudta, hogy az alapjában véve nem rossz ember. Csak Molnár rontotta meg. No, meg az ital! De arra is Molnár csábította. Lélekben már régen megbocsátott neki. Sőt várta, hogy egyszer csak betoppan. így köszöntött rájuk a tél s azután szent karácsony estéje. Aznap délelőtt Forgácsné bement szár kíséretéből egy öreg katona, a császárnak sok csatáját végig harcolt ezredese és a vállára nyugtatta a kezét. — Kis barát, kicsi baráti Amit ma te csináltál, ahhoz bátorsága ebben a négy teremben nem lett volna egyiküoknek sem. — Luther dogmái — mondja Harnack — alá vannak vetve az idők változásainak. De Luther, a hős az örök. Ezért lelkesedünk október 31-én és mellette kitartunk megfogadott kitartással most és halálunk óráján. Amen I Ebből az elhatározásból nőtt ki a látható egyház demokráciája: a közös erővel való szerzés és a közös szerzemény megőrzésének tanácsában mindenkinek részvétele. Akkor nin csen farkas, nincsen bárány, nincsen kifosztó, nincsen kifosztott. Egy testvérek, egy jog. Bátran védem a magaraét, de nem hagyom a másét sem. Ma neked, holnap nekem. Össze kell nekünk fognunk, de nagyon! És az én testvéremnek igazáért sikraszállok. Nem azért, mert a testvéremé, hanem mert igazság. Mert így láttuk ezt Luthernél, kinek nevét viseljük mi luteránus keresztények. Mengesz J. Zita királyné 5 millió frankért adta el Károly királynak 1445-ben készült bibliáját. a városba, hogy egyet-mást vegyen, meg hogy egy kis fenyőfával is meglepje Icukáját. Amikor hazafelé tartott, éles, dermesztő szél fújt vele szemben. Fázni kezdett. Meggyorsította lépteit. De a szél erősen vágódott az arcába. Érezte, hogy egy párszor végig szalad rajta a hideg. Azonnal meleg teát csinált s azt megitta. A meleg átjárta a testét s megkönnyebbült. A délután a kis fa díszítésével telt ' el. De az ajándékokat Forgácsné nem vette elő. Azokkal űgyakarta este leukát meglepni. Egyszerre megszédült. És fázni kezdett A fogai csak úgy vaccogtak. De azért erősen tartotta magát. Közben este lett. (Folytatjuk.)
