Harangszó, 1923
1923-10-21 / 43. szám
1923. október 21. HARANQSZO 315 az öreg tanította. Egy időben a negyedik osztályban vegytant is kellett tanítani. Szaktanár nem volt. Az öreg hallgatott egy pár szemeszter vegytant is Bázelben. Tanított vegytant. Salétromot, faszenet, ként kevert akkor minden gyerek. Isten csodája, hogy kár nem esett a városban. Aztán egy időben nem volt pénz tornatanárra. Ott volt az öreg. A jó Ég tudja, honnan kerített egy öreg dobot, kijavíttatta, micsoda dobolás, masé- rozás, kettős rendek jobbra át, mély guggolásba le volt ott akkor naphosszat. Pörgött a gyerek nyújtón, korláton, bukfencezett bakháton, csak úgy porzott. Hitoktató? Az nincs. Vasárnapon kint magára vette az öreg a luther- köpenyt, elénekelte velünk az »Ifjúságom teremtőjéc-t és beszélt. Miről beszélt volna másról, mint Pál apostolról. Ah ! Az az első korinthusi le- véibeli XIII. fejezet 1 De inegnadrágolt bennünket a szeretet dicséretének szent nevében. Hanem tudni tudtuk, talán még most is abból élünk. Ha Pál apostol eredetileg talán nem így képzelte el, de az öreg metódusának láttán mosolyogva nézett le a magasból : így kell ezt csinálni I Valójában: testet-lelket épített a maga emlékezetére, Isten dicsőségére. Bauer főesperes mondta ezt akkor, mikor ünnepelték a Felség kegye által kitüntetett öreget: — »Mi Hozzád méltó jutalmat Neked adni nem tudunk. Olyan emléket állítani a Te munkás életed emlékének megőrzésére, mint amilyet Te magad emeltél — Én tudnék egy jó helyet, ahol bőven szüretelhetnénk. Forgács kíváncsian nézett rá. — S hol lenne az? Molnár egészen közel hajolt a társához s halkan súgta. — Raboljuk ki a templom perselyét I Ott sokan megfordulnak Abban bizonyosan sok pénz lesz! Forgács kutatva nézett a társa szeme közé. De az még csak nem is hunyorított. Vállat vont. — Nem bánom. Ámbár a templomba nem szeretek járni 1 Molnár elnevette magát. — Az ám 1 Egy idő óta 1 De azelőtt bezzeg ott voltál minden vasárnap I Amikor még az asszny... Forgács haragosan mordult fel — Arról hallgass, ha jót akarsz 1 Tudod, hogy arról nem szeretek hallani. Molnár megadta magát. annak ezzel a mi ősi iskolánkkal, ahhoz a te erődre lenne szükségünk.« Ugyanakkor felkeresték régi diákjai egy óriási emlékalbummal. Számon tartotta őket Tudta, ki jött el, tugta, ki feledkezett meg róla. És aki elSzent Szeretet Ki gyújtasz sziveket láthatatlan lánggal És csodás világba ragadod a lelket, Ki égi fényt hullatsz életünk útjára Virágot fakasztva lábunk nyomdokába-----— Dicsőség Tenéked, Égi Szent Szeretet! — Te hintesz balzsamot a sajgó sebekre Kis cseppé apasztva a bánat tengerét. Titáni harcra kelsz az önző világgal És aratsz diadalt a buzgó imával........... . .. Óh küldd el mihozzánk a béke Szent Lelkét... ! Lesújtasz bennünket, de újra felemelsz, Hogy éljünk nemesebb, tisztultabb életet, Romok fölé ültetsz uj élet-palántát Boldogságra váltva a szív titkos vágyát — — Maradj meg közöttünk, Te örök Szeretet ... ! — Elsuhan az idő, lepereg a lomb is. Koporsó mellett zeng ajkunk bús éneket, De a pajzs, amelyen megtörik a végzet És fényét ránk veti egy uj, dicső élet.... ... Te vagy az odafent, Égi Szent Szeretet! Magassy Sándor. maradt, az megkapta a magáét tőle, ha a szeme elé került. Erdélyt jártam. Egy maros vásárhelyi bíróval volt dolgom. Ráterelődött a sző, hogy Bonyhádon jártam iskolába. Élső kérdése volt: — Él-e még az öreg? Mit csinál ? — Igazad van. Hagyjuk a múltat. Az cudar volt hozzánk De majd segít rajtunk egy jó fogás. Aztán urak leszünk 1 Urak a kutyafáját! Forgács beleegyezőleg bólintott. — Én is azt mondom Peti Addig nem nyugszunk, míg urak nem le szünk. De most már mozogjunk, mert majd megvesz ez a cudar hideg. S aztán mindjárt sötét is lesz. Sietnünk kell. A két jó madár elindult. És sietős léptekkel igyekeztek a már homályba burkolt városka felé. Mire beértek, egészen bealkonyo- dott. Az utcán lámpák égtek. Sietős emberek rótták az utat. Az egyik valami csomagot vitt a kezében. A másik meg valami könyvet szorongatott a hóna alatt. Sőt olyanokat is láttak, akik egy-egy darab fenyőággal siettek tova. A két ember a templomhoz ért. Az volt a tervük, hogy majd észreMilyen ember volt az I Máskor Bártfán adtam fel a pod- gyászomat Bonyhádra. A pénztárablakot kíváncsian feltolták. — Úgy ? Bonyhád ? Mit csinál az öreg ? De sokszor gondolok vissza rája. Jártam így Fiúméban is, Eszéken is. Nem is szólván a tolna baranyai tájak diákjairól. Bonyhád egy volt a gimnáziummal, a gimnázium Mar- hauzerrel. A Teremtő kiosztja mindenkinek azt a munkát, amit kinek-kinek el kell végeznie ezen a földön. És aki amikor ezt elvégezte, azt figyelmezteti, hogy elég volt. Egy fia volt Marhauzernek. Akit az Ég megáldott minden szép adománnyal. A fiú meghalt. És az apa megállt e mellett a sír mellett. Nem zúgolódott. Légy csendes szívvel, légy békével! Csak nem volt, aki megértesse vele a nagy vigasztalást: hadd temessék a halottak az ő halottaikat, te pedig kövess engemet! Temette a fiát, temette temette, egyre temette, megállt a sírnál és nem tudott elszakadni tőle. Akkor mondta megindultan: »szép, ha a vezért a vezéri zászlóval a kezében éri a halál. Akinek nem szánta az Úr ezt a dicsőséget, annak legyen annyi önmérséklete, ne kapaszkodjék a zászló nyelébe. Ha reszket is a kéz, a zászlónak meginognia nem szabad. Erős kézbe kell adni.« — És átadta igazgatói helyét. Lett belőle noteszt vezető, noteszbe feleltető tanár. Belőle, aki fejből tudta vétlenül elbújnak a templomban. Éjjel aztán munkához látnak. S reggel, amint kinyitják, szépen kisétálnak s odébb állnak. Beléptek a templomba. Ragyogó fényesség fogadta őket. A gyertyák az összes csillárokban égtek. Az oltár előtt egy hatalmas fenyőfa szórta maga körül a csillogó- villogó fényességet. A fát mosolygó gyermekhad vette körül s köztük egy galambősz papi ruhába öltözött férfi állott S az egész templom tele volt ájtatos hívekkel. A lelkész éppen a gyermekekhez beszélt. Elmondta, hogy ma karácsony szent estéje van. Ma született a kis Jézuska. És bölcsője jászol volt. A kis Jézuska születése különösen a kis gyermekek örömnapja. Mert ilyenkor küldi szét kis társainak a sok sok ajándékot. Karácsonyfák gyulladnak ki ez estén minden házban. S még
