Harangszó, 1923
1923-10-21 / 43. szám
316 HARANQSZO. 1923. október 21. minden diákjáról még azt is. hogy mi van a szíve redőiben. Aki tudta, hogy Szabó Pista holnap nem tudja a leckéjét, mert hazait kapott és meghívta a fiukat, akikkel mikor elfogyott a hazai, késő estig dalolgattak. Tudta azt is, hogy Szabó István is kapott hazait, de az azért holnap tudja a leckéjét, mert beosztással eszi a hazait. Mégis az Istvánt hordta le és a Pistának simogatta meg az arcát. Főtisztelendo Magyarász cisztercita - rendű tanár tír vájjon merre jár ? Még most is, ennyi esztendő után az emlékezetemben van egy sora: megmegrakott bennünket, hanem latint, azt tudtunk. — Ez az I Pater families volt a diákjai közt. Megtanultunk tőle egyebet is: böcsületérzést és bö - csülettudást. Az ő keze alól kikerült gyerekek kózótt öröm volt az öregség. Sok szülő tanulta meg tőle, hogy hogyan kell a gyereket szeretni. Jó fia volt apjának, egyházának, hazájának, jó testvére testvéreinek, jó apja gyerekeinek, diákjainak; kö telességét híven teljesítette és ami azon fölül való, azt a jó Istenre bízta. Azért is ment olyan karikacsapásra minden, amihez fogott. De nehéz abbahagyni az írást, róla szólván. Immendingen Mihály. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fenntartására. a legszegényebb, a legelhagyottabb hajlékba is betér. Benéz egy egy pillanatra s megnézi, hogy mit csinál az anya s hogy mit csinálnak a gyermekek. S ha örömöt lát, boldogan röppen tova. Ha meg könnyet lát a szemekben, sóhajtva megy tovább. Az ilyenek számára aztán ideküldi az ajándékait, hegy mi osszuk szét körtetek. Azért kedves gyermekek, fogadjátok szeretettel a kis Jézuska ajándékait. S kezdetét vette az ajándékosztás Mieden gyermek kapott egy kis csomagot. Némelyik süteményt, cukrot, játékot, mások meleg ruhát, uj cipőt, aszerint, hogy ki mire volt rászorulva. A gyermekek hangos zsibogással vették át a szeretet tárgyait s vitték a padokban ülő szüleikhez s boldog örömmel mutogatták a kis Jézuska adományait. S bizony nem egy apának, nem egy anyának örömkönny szökött a szemébe. (Folytatjuk.) A lutheránus pap és a lucerna. Hát ez a kettő meg hogy kerül egymás mellé? Hát csak ügy, hogy ezen, Alföldünk viszonyainak annyira megfelelő takarmányt Tessedik Sámuel, a nagynevű szarvasi lutheránus pap honosította meg Magyarországon. Ez 1768 után történt. Ebben az évben ugyanis nagy szárazság uralkodott s Mária Terézia királynő rendeletet adott ki arra nézve, hogy takarmányfüveket termeljenek. A szarvasi gazdák valahogy félreértették, vagy egyáltalán nem értették meg a rendeletet, mert a szénát apróra vágva próbálták bevetni. Mikor ezután felvilágosították őket, hogy a jó füvek magvát kell gyűjteni és elvetni, tagadták, hogy a fűnek magva volna. Hiába magyarázták, hogy a biblia lapjain is az áll, hogy minden fűnek magva van, még egyébként tapasztalt és okos gazdák is gúnyolták a rosszul értelmezett rendeletet. Ez az ellenkezés szolgált okul arra — í- ja dr. Neumann Jenő Tessedik Sámuelről szóló megemlékezésében — hogy az első két font lucernamagot Vá- mossy György urod. ispán által Bécs- ből Szarvasra hozatták s Tessedik lelkész kertjében azt elvetették. Innen terjedt el a lucernatermelás az egész országban. rr Őszi rózsák. Nézd e pirágekaf, édes anyám, leljem! Berpadé kerlünkben néhány szálai lellem. Kanhadi lársaik kézi épen csali eh állfak, Elmúl! szép időkre pisszanéze árnyak. ftedpes eszi rézsáli, szerellek és szánlak 1 Nem láljálek bájál lapasznak és nyárnak; <jsak az eszi napfény halepány sugára Ipinl csékel arcelek sokszínű szirmára. Eioiszlek lilekel ma a lemelebe, § rálüzlek egy fejfa ker^adé főnére; Berpadjalek ell el, szemerúan, árpán: Poriadé nagyapám kennylel ázell sírján. CSAJBÓK LIDIKÉ. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A fegyelem titka — mondotta a kath. nagygyűlésen Albrecht kir. herceg — nem más, mint a tekintély tisztelete. A társadalmi rendnek, sőt - az egész erkölcsi rendnek válsága abbói keletkezett, hogy egy romboló aknamunka megingatta a lelkekben a tiszteletet elsősorban az isteni tekintély iránt s ezzel kirántotta a gyékényt minden emberi tekintély lába alól. A mi harcunk ez ellen a destrukció ellen irányul s ebben a harcban azt hisszük, velünk van minden istenfélő hivő lélek, ha nem is katho- likus. Feltétlenül I De aztán a közös harcban csak ne akarják a mi lábaink alól is kirántani a gyékényt. * Glattfelder Gyula Csanádi püspök >K.ath. öntudat és annak érvényesítése* címen tartott előadást Beszédében arra mutatott rá, hogy azokban az országokban, amelyekben a kaíh. szervezetek helytállanak, nem tud erőre kapni a vörös veszedelem. Újabban rendkívül kedves téma a vörös veszedelemnek ilyetén beállítása. Pedig ne menjünk tovább Magyar- országnál. Itt csak szellemileg, anyagilag elég erősek voltak a múltban s a jelenben a kath. szervezetek. Az egyetemes emberiség problémájának megoldása körül elsőrendű szerep illet meg minket — úgymond továbbá a neves püspök — és azt a jogot, valamint a belőle folyó következményeket büszkén vindikáljuk magunknak. Készséggel aláírjuk. * Rendkívül talpraesett beszédet mondott Schandl Károly államtitkár. A kér. világfelfogást csak a hitélet kimélyítésével lehet diadalra vinni. . . Az ioteliigencia és elsősorban maga a hatórág kell, hogy jó példával járjon elől a templomba. * Az egyik fővárosi előkelő napilap, mely lelkét nagy kéjjel füröszti meg minden adandó alkalommal »a pápaság intézményeinek benső ragyogásában*, legkevésbé sem vádolható meg protestáns érzülettel a lezajlott katholikus nagygyűlésről a következőket írja: A beszédek közt kevés volt az egyetemes, több volt a közönséges! A napi politika stigmája van ráégetve kiváló szónokok beszédeire is. i IP:
