Harangszó, 1923

1923-10-21 / 43. szám

XIV. évfolyam. 1923. október 21. 43. szám. Alapította K A P I BÉLA 1910-beu. La?tulaJdonos: j Doulntúll Lntüer-SzCyetsfio. Az Országos Luthcr-S/ovet- ség hivatal«« lapja. Kéziratok, előfizetési díjak én reklaniáolók a HAKANGSZÓ ezorkesztó- kladóhivetaláuak Bzentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést olfogad minden evang. leikési és tanító. HeoleleoU minden vasárnap. BzarkeazM-UadóhlraUl: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. 1 „HARAftttSZO“ cIÁflieUat ára: negyedévre 3000 korona. Megszállt területre 5000 K. Lather-Sziretégl tagoknak 10°/»-oa kedvezmény. Amerikába küldve előfize­tési ára egész évre 1 dollár. Egyes ezám ára 300 karoia. A „Harangsző* tarjeazté- aére befolyt adományokból szórványban lakó híveink­nek Ingyenpéldányokat küldünk. A brooklyni konferencia. A konferenciák, kongresszusok, kongregációk korát éljük. Az utóbbi időkben különböző címeken meg­tartott konferenciák, kongresszusok, kongregációk között tárgyi érdekes­ségénél fogva azonban messze felette áll az eddigieknek az ú. n. brook­lyni (Amerika), ahol is a katholi- kus, protestáns, izraelita, mohame­dán vezérek jöttek össze tanács­kozásra s a konferencia eredménye- kép megalakították a felekezetek ligáját. A liga kimondott célja: az egy istenthivő vallásfelekezeteket egy táborba tömöríteni, megszün­tetni közöttük az előítéletet és fej­leszteni a kölcsönös egyetértést. A még július hó folyamán a brooklyni Academy of Music nagy­termében megtartott generális ér­tekezleten dr. Purvis Alex., Spain hírneves brooklyni orvos, a liga jelenlegi elnöke oda nyilatkozott: a liga világfeladata a nagy egye­temes emberi gondolat érdekében egy fedél alá hozni és közös Pro­gramm szerint működtetni a külön­böző felekezetekbe tömörült em­beriséget. Lényegében mindnyájan egyfor­mák vagyunk, mondotta ez alka­lommal Sz. Parkes Codmann, a brooklyni kongregációs lelkész. Nagyon sok alapeszmére vonatko­zóan valamennyien megegyezünk és valamennyiünknek közös atyja, Istene van. Az alapeszmékre vonatkozóan dr. Penney kifejtette: Minden fe- lekezetnek elegendő missziói mun­kája van saját felekezete körében. Ha egymás jogait elismerjük, egy­mást nem tekintjük pogánynak, eretneknek, tévelygőnek, hanem közös akarattal, együttműködéssel a köz javára törekszünk, biztos: a világ mindjárt százszorta jobb és biztonságosabb lesz. Mindnyájunknak ugyanaz a cé­lunk — jelentette ki I. H. Lewin- thal rabbi —, miért gyűlöljük hát egymást; csak azért talán, mert különböző utakon igyekszünk azo­nos cél felé?! Ugyanilyen szellemben beszélt Syud Hossain hírneves hindu lap- szerkesztő és népszónok, valamint John. L. Belfort katholikus pap, aki beszédét ezzel végezte: Az előítélet kétélű kard, amely egy­ként sebzi azt, aki vág és azt is, akit vágnak vele I... A brooklyni konferenciától gya­korlati eredményeket napjainkban nem igen remélünk. Mint korunk­nak egyik rendkívül érdekes jelen­sége felett azonban nem árt, ha elgondolkozunk rajta. Mert ami a konferenciát előhívta, a felekezetek ligáját Brooklynban életre szólí­totta, ennek mélyreható okai van­nak. A felekezetek ligájától ide­haza a közelmúlt tanulságai utján mi nagyon távol állunk, legalább azért mi protestánsok igyekezzünk vállvetve, kéz a kézben egy utón haladni, a testvéri viszonyt mind­jobban mélyíteni, fejleszteni. Amint­hogy püspökeink: Geduly, Kapi, Raffay, nemkülönben dr. Ravasz ref. püspök is a testvér protestáns egyházak között a kapcsolatok régi formáját és eddigi mértékét maguk is kevésnek tartják. Nemzetünk és a protestantizmus szempontjából kívánatos a protes­táns egyházak testvéri együttmű­ködésének mélyebbé tétele s an­nak olyan intézményes biztosítása, hogy bármily alkalommal, bárkivel szemben határozottabban] érvénye­síthesse jövőben a protestantizmus a maga nagy eszményeit és törek­véseit. ____ k kormányzó Sárospatakon. A Rákócziak ereiben Horthy-vér csörgedez. Nagybányai vitéz Horthy Miklós, Magyarország kormányzója Sárospa­takon résztvett azon az ünnepségen, amelyen vitéz Bárczy Miklós rokkant főhadnagyot iktatták be vitézi telkébe. A kormányzó az üdvözlésre itt többek között a következőket mon­dotta : — Rákóczi földjén meglepnek a nagy múlt emlékei. A magyarság küz­delmeinek jelenlős szakasza folyt le e szentelt rögökön. Az egykori küz­delmeket most egy másik küzdelem váltotta fel: egy békés küzdelem az ország jövőjének és boldogságának megalapozására. Ma mindenkinek a termelő munka szolgálatába kell ál­lania és ezért én azt akarom, hogy a vitézi rend, az eke szarvát meg­ragadva, tegyen bizonyságot az egész magyar gazdaközönség előtt a nekünk életkérdéssé vált földmfvelő munkára való kiváló hivatottságáról. A diszgyűlésen a következő szép szavak kíséretében adta át a vitézi telket: — Vitéz Bárczy Miklósi Átadom Neked ezt a megáldott és megszen­telt rögöt, amelyet három igaz hazafi adományozott, felismerve a vitézi rend magasztos célját. Tekintsd ezt a haza bálájának azért a vérért, amelyet vé­delmében hősies küzdelemben kion­tottál, azért a hűségért, amelyet vele szemben a legválságosabb időben is tanúsítottál. Tanítsd meg gyermekei­det és unokáidat arra, hogy ez a föld az ő kezükben is csak zálog, amely arra kötelezi őket, hogy arról az út­ról, amely Téged ehhez a földhöz vezetett: a kötelességteljesítés, a hű­ség, az önfeláldozás útjáról letérniük sohasem szabad. Álljunk egész lélekkel a Harangszó mellé!

Next

/
Thumbnails
Contents