Harangszó, 1923
1923-10-07 / 41. szám
1923. október 7. HARANOSZO. 301 A kintmaradt sokaságnak Eadgyas Aladár hitoktató-lelkész tartott ünnepi beszédet. A templomi ünnepély után Kapi püspök a község képviselőtestületének, az egyháztanácsnak, a lelkészi és tanítói karnak, a tanulóifjúságnak és az ifjúsági egyesületnek tisztelgését fogadta. Az egyházközség keletkezése óta ezúttal az ötödik templomát avattatta fel, melynek mintegy 27,000 000 koronára rugó költségeit a hívek önkéntes adakozás utján hozták létre. Az első adományt e célra 1899 ben Csapó Mihály és neje Tüske Anna tette le 100 korona összegben, melyet egész napjainkig az adakozók légiója követett. Felemlítjük Szóld Manó (nem e?) nagybirtokost, ki az ünnep napján 1,000.000 koronát és Káldi Márton id. egyháztagot ki félmillió koronát adott a gyülekezetnek. * Harangavatás. Lélekemelő, szép ünnepséggel lett az uj harang szeptember hó 30-án a délelőtt ValO órakor kezdődő isten tisztelet keretében felavatva és magasztos hivatásának átadva Bükön. A könnyekig ható ünnepséget Farkas Elemér büki lelkésznek a 95. Zsoltár 7—8. verse alapján tartott beszéde nyitotta meg, melyben megemlékezett a harang beszerzésének történetéről. Ennek végeztével az uj harang először az Isten dicséretére, majd az Ur imájának elmondása alatt pedig mindkét harang a hősi halottak emlékezetére szólalt meg. Farkas Elemér lelkész az uj harangot a következő imádsággal adta át hivatásának : »Örökkévaló Isten! Atyánk a Jézus Krisztusban! Az uj harang immár megérkezett, ott van immár rendeltetése helyén s felavatását várja. Öh, tedd Te ennek működését áldottá közöttünk s engedd, hogy midőn szól s hirdeti a Te dicsőségedet, midőn emberszeretetre és kegyes életre buzdít, akik csak hallják szavát, meg ne keményítsék szívüket, de engedve hivő szavának, teljes hűséggel szolgáljanak Tenéked, építsék a szeretet által a földi boldogság oltárait s kegyes istenes élet folytatása által igyekezzenek biztosítani maguknak az égi fony- nyadatian koronát Engedd, hogy amikor hangja végigcseng a tájon, rázza fel a közönyöseket, a bűnösöket lelki tespedésükből s indítsa őket arra, hogy legyenek a Te anyaszentegyházadnak élő kövei, az Isten országának hasznos tagjai. Engedd, hogy ahova csak elhat szava, vigyen oda reménységet a csüggedoknek, vigaszt a kesergőknek, gyámolítást a szenvedések keresztfája alatt roskadozóknak, boldogságot a boldogtalanaknak, uj életnek hitét a haldoklóknak Szent Fia ed, az Ur Jézusért. Ámen.* A felavató beszéd után Magassy Sándor püspöki s. lelkész 1. Kor. 1 4_9valapján mondott lelkeket ébresztő szép egyházi beszédet, megvilágítván e fontos nap jelentőségét. A feledhetetlen ünnepség a Hymnus eléneklé- sével nyert méltó befejezést. A délutáni istentiszteleten Farkas Elemér lelkész egyházi beszéde még mélyebbre véste a hívek leikébe a megható ünnepség emlékét. Az cffertóriumból be folyt összeget: 34 616 kor. 40 fillért Harangszónk rendelkezésére bocsáj- tották. Esie az evangélikus ifjúság műkedvelő előadást rendezett Kisfaludy Karoly kántortanító és Schrantz Vilmos tanító vezetése mellett. A jól sikerült előadás jövedelme a harangalap javára fordíttatott. Legyen az uj harang nemzeti, egyházi ás társadalmi életünk megújhodásának hirdetője! A szabadság. Való volt Eltűnt. Ismét eszme lett, Közöttünk jár és sírva kesereg, Népünk ezrén titokban átvonul, Szivére üt és rázza zordonul — Megdobban az, belőle vágy fakad. Ma még csak vágy, lesz holnap akarat, S az akaratból majd kinő a tett. . . Amíg kiejti ajkad e nevet, Erezd: a szived szent imát rcbeg. KUTAS KÁLMÁN. Marhauzer Imre. Harcos luteránús volt, de mikor ama nemes harcnak tnegharcolása után örök nyugovóra tért fáradhatatlan szíve a bonyhádi templomdombon, a legszebb megemlékezést egy cisztercita paptanár írta róla. Tőrői metszett sváb volt az apja, a sokgyerekü börzsönyi szőllörgazda suszter. De a fiának már nagyon né- metes volt a körösztségbeli Heinrik neve ; ráfogta, hogy az magyarul Imre és ezt viselte az élete végéig. De a vezetéknevét nem magyaro sította meg soha. Tette magát, mintha az őtven krajcárt sajnálná El is hitték neki tiszta szívből. Mert felette takarékos ember volt. Csak az egyházától nem sajnálta a pénzt Többet is adott: a lelkes, eredményes tetterejét. A legtöbbet: a szivét-lelkét nem adhatta, az már úgyis az egyházáé volt elejétől fogva. — Ne hadd el a szép német nevedet, fiam! Az lesz a perdöntő vallomás, ha mi sváb származású — nevű magyarok teszünk majd hitet arra, hogy nem igaz, hogy itt elnyomott német élne. Boldogan, a magunk jószántából valljuk magyarnak magunkat a német névvel. Jön még idő, amikor szüksége lehet erre az országnak. A tolnai sváb nem igen magyaro sítja meg a nevét. De a tolnai svábnak sem Schulverein, sem Bleyer Jakab-féle boldogílás nem kell. Meg sem érti, meg sem hallgatja, nem is kiváncsi rá. Még azt sem érti, hogy egy magyarországi sváb mit fészke- lődik ilyen hallatlan értelmetlenséggel. Meg is mondták neki Hőgyészen és még valamit hozzá : ki vele ! Hisz ez nem is sváb, csak német! Vagy 130 éve van annak, hogy Nagy szuperintendens Sárszentlórin- cen megcsinálta a kis gimnáziumot, Petőfi oskoláját, Lehr Albertét. Azóta — mi jó jöhet Nazarelhből? — a tolna—baranya—somogyi esperesség provinciává sülyedt. A hegemónia a felső vidékekre helyeződött át. Akármilyen hatalmas testület is ez az esperesség, az oskola terhét alig birta. Akkor még szegény papok, tanító- mesterek, szegény eklézsiák az ere jükön felül áldoztak. De az iskola csak sorvadt. A kis magyar falunak nem volt vidéke, amelyik a kis falu felé gravitált volna. A hatvanas években a szentlörinc- környékbeli Kö'esdről a Bonyhád melletti Hidasra került papnak Haff ner Lajos, a későbbi soproni pap. Bonyhád akkor hires város volt. Nem volt még arra alá akkoriban vasút. Bonyhádra hordta be a piacra nagy vidék a búzáját, borát. Óda jártak a steyer malomvidék gabonakereskedői, az olasz borkereskedők. Volt élet, volt gazdagság. Akkoriban történt, hogy a szekszárdi alispán megcsapatott egy kakasdi svábot, mert a szép két pejlovát a svábnak egész Szek- szárdig sem tudta beérni a négyes fogatával. Szép lovaik, szép jószág- juk volt. A hidasi Hánneszek a főispánnal meg az ulánus-tisztekkel tarokkoztak nagy pénzbe. Jött a pénz, folyt, de el is folyt. Ezt a pajkos, legénykedő költekezést kellett okos mederbe terelni. Ide hozzuk a gimnáziumot I És
