Harangszó, 1923

1923-10-07 / 41. szám

HARANÖSZO 1923. október 7. 302 hozták. Épület volt, könyvesbolt volt; ki fát, ki téglát, ki pénzt, más meg mást adott. A jókedv megvolt. Nőtt is. A bonyhádi papot szerették a Per- czelek, a hivei meg mentek utána, adtak a szavára. Odaálltak a hidasi pap mögé és 1870 ben Lehr Albert, meg Qombócz Miklós már Bonyhá- dón folytathatták, amit Szentiőrincen már már majd-majd úgyis abba kel­lett volna lugyniok az idők mostoha sága miatt. (Folytatjuk.) KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Az eisenachi konferencián mon­dotta az egyik előadó, hogy ai evan­gélikus egyház a világ összes egy­házai között a legtürelmesebb. Akik az egyházak belső életét figyelik és kifelé való életnyilvánulásait látják, erre okvetlenül maguk is rájönnek. Talán egy kicsit túlságig is türel­mesek vagyunk. * »Az evangélikus lelkészek pesti értekezletén előkelő helyről keserve­sen felpanaszolták, hogy a mai kor­mányzat mostohán bánik a protes­tánsokkal Nem tudjuk, jogos-e a panasz? De ha jogos, annak szemrehányásai­ból a katholikusokat semmisem illet­heti. Nem panaszképen, hanem csak a tények megvilágítása kedvéért em­lítem fel, hogy a katholikus többségű Magyarország ezidöszerint való kor­mányzója és miniszterelnöke, a ha­talom két legfőbb birtokosa, a kor­mányzás szellemének két legfelsőbb megállapítója, református. Nem való­színű tehát, hogy készakarva és cél­zatosan folynék itt olyan kormányzás, amelyik a protestáns jogokat elnyomja. És ha mi, katholikusok, nem tart­juk időszerűnek, hogy innen, a má­sodik sorból, panaszkodván egyúttal egy kissé vádaskodjunk is: akkor igazán nehezen érthető, hogy miféle célszerűség tette aktuálissá a befolyás tűzhelyéhez közel ülő protestáns test­véreink részéről ezt a mostani meg­lepő feljajdulást?« így »vádaskodik« a nyugati vége­ken egy igen számottevő politikai napilap. * Hogy a fenntebb idézett cikk kapcsán tisztelt laptársunkat egy kicsit is csak megnyugtassuk »a befolyás tűzhelyé­hez közel ülő protestáns testvérek mostani meglepő feljajdulásának« idő­szerűsége felől ideiktatjuk egyenlőre a veszprémi esetet: Veszprémvárrnegyé- ben 30 iskolától megvonták az állam­segélyt. A 30 közül 28 protestáns. »A veszprémi, vármegyei közigaz­gatási bizottsági gyűlésen megtörtént, hol a dákai református elemi iskola államsegélyének megvonása ügyében a tanfelügyelő kijelenti, hogy „a rám. kath. vallásu szülők vallásos érzését mélyen sértené gyermekeiknek ref. is­kolába való- beiskolázása“, viszont a gyulafirátóti róm. kath. iskola állam­segélyét azzal védi, hogy a reformá­tus gyerekek kath. iskolába utalásá­ból nem származhatik baj.“ OLVASSUK A BIBLIÁT! Boldog ember. Okt. 8. Zsoltár 1. í. Ez a zsoltárvers csodálatos szemléletességgel rajzolja meg a boldogtalanság lejtőjét. Az ember először csak jár a gonoszok tanácsán, hallgat reá­juk, azután már meg is áll a bűnösök út­ján, megvalósítja tanácsaikat s végre már le is ül a csúfolódók székébe együtt gú­nyolván velők mindazt, ami isteni, tiszta és erény. De azt is világosan megmondja ez a vers, hogy a boldogtalanság oka nem az ember külső körülményeiben rejlik, hanem az Istentől való elpártolásban, a bűnben. Boldog ember, aki meg sem indul gono­szok tanácsán I Okt. 9. Zsoltár 1. s. Minden embernek van valami szenvedélye s a boldogság attól is függ, hogy mennyiben elérhető s meg­tartható számára szenvedélyének tárgya. Aki földiekben leli gyönyörűségét s minden gondolatát azok kötik le, sohasem tud be­telni s mindig félnie kell attól, hogy kin­cseit, ha más nem, a halál elveszi. Mi az én szenvedélyem? Boldog az az ember, akinek Isten és az Ő igéje nem csak ün­nepi időtöltése, mindennapi kötelessége, hanem szenvedélye, gyönyörűségei Okt. 10. Zsoltár 1.3. A siker, az ered­mény fölemel, a kudarc, az eredménytelen­ség boldogtalanná tesz. A fa életének ered­ményessége attól függ, hogy kap-e elég nedvességet. Ami a fának a mellette höm­pölygő folyam, az az ember számára az isten. A szölővesszönek a szőlőtőke. Nél­küle sorvad, vele virul. „Nálam nélkül sem­mit sem cselekedhettek 1 “ Okt. 11. Zsoltár 1 .4. A polyva nagyon jól érti azt a művészetet, hogy mikép kell mindig a felszínen maradni. De egyszer eljön az idő, amikor a polyvatermészetü emberek belefáradnak abba a nyugtalan életbe, amely mindenkor s minden áron fe'ül akar maradni s belátják, hogy boldog­talan élet az, amelyet az élet minden széle ide s tova hány. Boldogtalan, mert nincs súlya, tartalma. „Élet“ nincs benne. Ne iri­gyeljem őket! Okt. 12. Zsoltár 1.5. A bűnösöknek nincs helye az igazak gyülekezetében, ma­gukba szállásuk pereiben keserűen kell érezniök, hogy nincs, aki igazán megértse, érdek nélkül szeresse őket, egyedül vannak. De még keserűbb lesz az, amikor tudatára jutnak annak, hogy egyedül kell megállaniok az ítéletben is. Nincs melletök a szószóló Megváltó. Mily boldog az Isten gyermeke! Soha nincs egyedül. Okt. 13. Zsolt 1.6 Semmije sincs an­nak, akinek már reménysége sincsen, s mindene van annak, akinek még remény­sége van 1 Az Úr tudja az én utamat, szem­mel tart mindenütt engem és segítségemre siet. Ez az én reménységem. A gonoszok útját pedig engedi Isten elveszni. Hol az ő reménységök ? Okt. 14. Máté 16.15—is. íme egy bol­dog ember, akinek boldogsága mellett a zsoltáriró minden boldogsága csak árnyék, akit maga Jézus mond boldognak, mert megismerte az Isten nagy titkát, testbe öl­tözött szerelmét. „Te vagy a Krisztus, az élő Istennek fia, aki értem bűnösért halálra mentél, hogy megváltsál engem.“ Ez a bol­dogság kősziklája 1 Mit felelnék én Krisztus kérdésére ? Boldognak mondana-e engem ? Csak egy tojást. A Harangszó fenntartására adakoztak: Magyarszombathelyen 86 tojást és 1100 K-t. Összesen 26900 korona értékben. A farádi gyülekezetben Nagy Margit, Horváth Lenke, Horváth Ilonka és Király Ida gyüjtőívén 106 tojást és 30.500 kor.-t, összesen 140.420 koronát adakoztak. A tamási leányegyházközségben 85 drb tojást 29.000 korona értékben gyűjtöttek össze Katona Erzsébet, Plech Mariska, Tóth Erzsébet, Benkó József és Sütő József. Jobaházán 81 drb tojás árával, 48.650 korona értékben siettek a Harangszó fenn­tartására. Pusztamiskén tojásban és készpénzben 17.800 koronát adományoztak. A sopronnémeti ev. nőegylet gyűjtése 33.700 korona. Gyűjtöttek : Sárossy J.-né, Mesterházy Károlyné és Szilvásy Lina. Czákon Héra Erzsébet és Tóth Lidia 40 000 koronát gyűjtöttek. A rábabogyoszlói iskolás gyermekek 100 drb tojást, 40.000 korona értékben, adtak össze nagy szeretettel. A kőszegi iskolások is 10.850 koronát gyűjtöttek. Potyondon 15.700 korona folyt be. A gyűjtést végezték: Czirák Györgyné és Kiss Mariska. Alsóságon Henzsér Erzse, Fodor Emma, Somogyi Vilma és Rúzsa Lina gyűjtése folytán 40.000 korona folyt be. A nemeskoltai nőegylet áldozatkész tag­jai 75 940 koronát áldoztak. A gyűjtést Szabó Bözsike és Kovács Esztike végezték. Borgátán Kiss Irma és Horváth Matild 22.050 koronát gyűjtöttek. Nagybarátfalu-ban Borbély Jolán és Emma, Ebner Jolán fáradozására 16.900 korona jött össze. Hálás köszönetét mondunk ezúttal is az adományozóknak és a gyűjtőknek. Vajha az eddigiek áldozatkészségén és nemes példáján felbuzdulva minden evang. család ismerné kötelességének legalább egy-két tojás erejéig támogatná az ev. sajtót. Megbízható, jólelkü háztartási alkalma­zottat keres két kisgyermekes család. Szí­vesen veszek jobb családból is valakit, aki háromszobás lakásunkkal és a főzéssel járó dolgot vállalja. Csakis meglettebb, komo­lyabb egyének írjanak, kiknek a kellő meg­becsülést és családias bánásmódot bizto­sítom. Horváth lvánné Sárvár 2, Selyem­gyár. 2—3

Next

/
Thumbnails
Contents