Harangszó, 1923

1923-09-30 / 40. szám

fay Sándor apostoli munkásságának elismeréséül arany mellkeresztet ajánlott fel.

A püspök mély megindultsággal válaszolt a felszólalásra és kijelentette, hogy a keresztet, mint a vigasztalás, a remény és diadal jelvényét Krisztus utjain fogja hordozni.

A következő felszólalók közül Sze- berényi Zs. Lajos fóesperes, a zsinat kérdésével foglalkozott és helyéül Békéscsabát ajánlotta.

A tanügyi bizottság jelentésénél élénk vita fejlődött ki, amelyben Blat- niczky Pál főesperes és Hittrich Ödön vettek részt.

A délutáni üléseken a jogügyi bizottság különböző fellebbezéseket intézett el, majd az egyházi egyesületek jelentései és a segélyezések kérdése kerültek tárgyalás alá. Gyűlést tartott a Lelkészegyesület és a Gyám- intézet is.

H23 szeptember 30.

Őszi dal.

Szelíden merengő szeptemberi alkony,

— biborfátyolába öleli a falut.

Dana-vize felett harangszó akkordok: Valaki búcsúzik. Valakit itt hagyott.

... Kicsi udvarunkon — fehér őszirózsák

— szomorún tekintitek, letűnő nap után. ... És én velük érzek: — szelíden merengő,

— meleg napsugarat könnyezve sirató,

— szeptember alkonyán.

Hudy Ilona.

Gyüjtsiink előfizetőket és adakozzunk a „Harangszó“ fentartására.

semmi után nem vágyakoznak Boldogok voltak, mint csak ember boldog lehet a földön.

De haj I A sötét felhők már tornyosultak a boldogságuk ege fölé. S alig volt Icuka féléves, mikor a szerencsétlenség rájuk zuhant.

Egy vasgerendát vontattak a gyár emeletére. A munkánál a férje ügyelt fel. S hogy, hogy sem, Isten a megmondhatója, egyszer csak lezuhant a gerenda s négy embert agyonsujtott. Köztük volt a férje is. Eltemették a derék, jó embert. S Icuka árván maradt vele. Ezer szerencse, hogy volt egy kis vagyonkájuk, mert így gond nélkül élhettek ezután is.

És aztán maga előtt látta a jelent. Ezelőtt kát évvel ismerkedett meg Forgács Zsigmonddal, aki akkoriban került a gyárba. Megszerették egymást s egymáséi lettek. S vagy egy évig szép békességben is voltak. De aztán inni kezdett Forgács. S attól

HARANQSZÓ.

Ünneplő gyülekezetek.

Templom-jubileum Székesfehérvárott.

1873 szeptember 7-én avatta fel a fehérváriak jelen templomát Karsay Sándor dunántúli püspök Sántha Károly, az idején várpalotai lelkész ünnepi igehirdetése mellett. A hálás gyülekezet örömmel ragadta meg az alkalmat, hogy átmenetinek épült, de immár félszázadossá vált templomának jubileumát megszentelje. Már az egész év folyamán folytak a templom- átalakításával és elkészítésével az ünnepi előkészületek, melyben a gyülekezet tagjai önkéntes természetbeli és pénzbeli ajándékozással, főkép pedig ingyenes munkával vettek részt. Nagy öröm volt látni, amint egyesek napi munkájuk végeztén siettek az Ür hajlékába, hogy a letett szerszám helyett felvegyék a templomépítőt. Ki kell emelni külön is két nevet a sokból, Stock Mihály és Mayer Lajos nevét, kik jóllehet csak nejeik révén jutottak a gyülekezettel érintkezésbe, szakmunkájukkal elejétől-végig önzetlen dolgoztak.

Nagy volt a hívek öröme, mikor a jubileum első alkalmaként szept. 8-án a jubileumi vallásos estélyen bevonult a szépen feldíszített templomba és négy kedves lélek keze- munkája nyomán ott olvashatta az új oltárterítőn a jubileumi alapigéjét: »Jertek el, mert immár minden kész!«

Sántha Károlynak a gyülekezet félszázados jubileumára írt énekéből

291

szállt fel az első hála-akkord: »Dicsőség. hála szent nevednek I« — s azontúl Illgenn Antal tábori lelkész imáján, a Fejér Ferenc kántor vezette missziói vegyeskar énekein, különösen Doane Crosby: >öh, hála az Urnák!< — kezdetű énekárján át folyt a hálafolyó a kis gyülekezetből Isten trónja felé.

Dr. Petrik Zoltán másodfelügyelő »Székesfehérvár reformációjáról*, egy eddig alig tárgyalt témáról tartott előadást s a városban ma nagy kisebbséggel levő evangélikusság valamint mások is csodálkozva hallhatták, hogy már a mohácsi vész előtt megérkezett az őskoronázó városba a reformáció hulláma; hogy 1543-ban lutheránusnak mondták az egész várost ; s hogy valamikor az első biblia fordítók egyike, Erdósi Szilveszter János vetélytársa, Szegedi K'* Lajos élt falai közt. Az előadás szinte gyöngyözött az egyháztörténelmi emlékektől, melyeknek nagy részét Payr S. egyet, tanár bocsátotta az előadó rendelkezésére sajtó alatt levő müvéből nagy hálára kötelező módon.

Vonósnégyes, melyben Jesztrebényi Gyula igazgató tanító és Maurer E. főreáliskolai tanár, mint gyülekezeti tagok szerepeltek, játszott Haydntól, Hajdú Mariska pedig szavalt egy ez alkalomra írt verset: »A mi templomunk* — Gács Aladár lelkésztől, akinek Jelenések 21 .22—23 alapján tartott bibliamagyarázata és imája zárta le a jubileumi estét.

Másnap a vasárnapi hálaadó isten- tisztelet volt a jubileum lelki közkezdve mindig zsörtölődött, folyton civakodott. Semmi sem tetszett neki. Icukát is folyton bántotta, mindig üldözte Soha egy jó szava nem volt hozzá. Hanem goromba volt hozzá a durvaságig s nem egyszer megverte. A kis leány meg sem moccant, ha mostohaapja odahaza volt. S rettegett, ha közeledni látta S hogy nem ok nélkül, mutalja a mai eset is.

Merengéséből az utcaajtó becsapódása riasztotta fel. S nyomban a csat tanás után nehéz léptek zaja hallatszott az udvaron.

Az asszony az órára nézett.

Hétre járt az idő. Valószinüleg az ura jött meg.

S csakugyan az lépett be.

Körülnézett a szobában. Aztán durván támadt a feleségére.

— Hát mi lesz? Hol a vacsora?

Az asszony ijedten ugrott fel. A vacsoráról bizony egészen megfeledkezett. Szelíden szól az urának.

— Ne haragudj Zsiga. A vacsorát azonnal megcsinálom. Icukának a lába törött el. Mellette kellett maradnom. Azért maradt el a vacsora. De azonnal meglesz. Jöjj, ülj addig ide a kis lány mellé, míg én a konyhában leszek.

Forgács mérgesen dobbantott a lábával.

— Üljön az ördög a leányod melléi De én ugyan nem ülök I S azt most utoljára mondom, hogyha mégegyszer a rerdes időre nem lesz készen az ebéd vagy a vacsora, hát akkor összetöröm a csontjaidat I

Megrázta az öklét. Megfenyegette a feleségét s aztán kifelé indult.

De az asszony megfogta a karját. Kérőén nézett rá.

— Zsiga, ne haragudj. Bocsáss meg az egyszer. Maradj itthon Ülj a kis lányod mellé. Meglátod, hogy fog az örülni, ha ott lát az ágya mellett. Légy jó hozzánk. (Folytatjuk.)