Harangszó, 1923
1923-07-29 / 31. szám
XIV. évfolyam. 31. szám. Alapította KAPI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: a ODDintülI Lutlier Szötetséu. As Országon Luther-S/.övet- t»ég liiratalaN lapja. Kéziratok, előfizetési dijak éa reklamációk a i LA RANGSZÓ szorkesztő- kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vasvm.) küldendők. Előfizetést elfogad minden ev&ng. lelkese és tanító. MöolBleDlk minden vasárnap. 1923. július"29. Baerkaaztd-Uadóhlvatal: 8ZENTOOTTHÁRD, • Vzsvármegye. i „HAKASWNZO“ előfizető«! ára: negyedévre 500 korona. Luther-Szövelégl tagoknak 10°/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 50 korona. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. A .Harangsió* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó blvelnk- nek ingyenpéldányokat küldünk. A vasárnap és a korcsmázás. Négy nyomorúságok idején, vesztett háborúk után, az emberek nagy része bizonyos narkotikummal szokott élni. A túlfeszített idegek narko- tizálása, zsibbasztása céljából a szeszes italok mértéktelen élvezetére adja magát. Szerencsétlen hazánkban, napjainkban azon oknál fogva is rabjai az emberek az alkohol szén vedélyének, mert — úgy mondják — végre is a mérhetetlen és elviselhetetlen drágaság közepeit a bor még mindig a legolcsóbb élvezeti cikk, az ivászat, a korcsmázás pedig a leg- kevésbbé drága szórakozás. Ennek szomorú következményekép azután soha még annyi részeg ember nem dülöngött az utcán, mint mostanság. Még szomorúbb a dologban, hogy most már nemcsak részeg férfiakat, hanem mind gyakrabban részeg asszonyokat és leányokat, sőt gyerekeket is láthatni utón útfélen. Debrecenben például legutóbb egy 70 év körüli részeg asszonyt találtak felakasztva. Egy ideig nem tudták megállapítani kilétét, de azután mégis csak felismerték. Az öngyilkosság ügyében néhány ismerősét kihallgatták, így aztán kiderült, hogy az öreg asszony rendkfvfli iszákos volt. Hogy pálinkát vehessen magának a haját is levágatta és eladta. Legutóbb már semmije sem volt egyebe, mint a hamis foga s így azt bocsátotta áruba, hogy leihassa magát. A legszomorubb azonban, hogy az emberek az alkohol rendetlen élvezetére kiváltképpen és nagy előszeretettel a vasárnapot használják ki, holott a vasárnapnak mégis csak más rendeltetése volna. A vasárnapi korcsmázás kérdését szóvátette legutóbb a nemzetgyűlésen Csöngedy Gyula képviselő is. Mi végtelenül hálásak vagyunk a képviselő urnák, hogy az ország nyiit színe előtt rámutatott nemzetünk, fajunk egyik legfájóbb, legnyitottabb sebére: »iskolás, 12—13 éves gyermekek nyilvános korcsmákban része- geskednek. Hol van annak az utasításnak, a törvénynek betartása, amely kimondja, hogy korcsmába 16 éven aluli gyermekeknek nem szabad bemenni?... Minden bűncselekmény, gyilkosság, fajtalanság, verekedés a vasárnapi korcsmái szünet be nem tartása miatt van«... Országunk mielőbbi talpra állításától várjuk az idők jobbra fordultát. De sóhajtozá- soknál, csengő szónoklatoknál, puf- fogató frázisoknál érdekében többet nem igen teszünk. Pedig hiába minden, nemcsak szóval és nyelvvel, hanem cselekedetekkel kell mindenekelőtt szeretni tudni a hazát. Komolyan akarjuk azért Magyar- ország feltámadását, így mindenekelőtt szerény véleményünk szerint a vasárnapi munkaszünet és a vasárnapi korcsmázás kérdését kell rendeznünk. Ha vannak megfelelő törvényeink, úgy a kormány gondja legyen, hogy azokat szigorúan hajtsák végre. Ha nincsenek megfelelő, korszerű törvényeink, úgy ki kell bővíteni az eddigieket, vagy újat kell alkotni. De a szomorú helyzeten mindenképpen változtatni kell Az alkoholtilalom kérdésével egyébként csak a múlt héten is nem kisebb országban, mint Anglia, foglalkoztak, ahol Lady Astornak alkoholtilalmi javaslatát az alsóház harmadik olvasásban is elfogadta A javaslat értelmében 18 éven aluli személyeknek mindennemű alkoholtartalmú ital kiszolgáltatása tilos. A teljes vasárnapi munkaszünet mellett foglalt állást ugyancsak legutóbb a veszprémi egyházmegye közgyűlése. Lesz-e foganatja? K< tudja? Csak a jó Isten a megmondhatója. A mi sorsunk már, hogy mindenről lekéssünk. Akkor térünk rendszerint észre, amikor már mindennek vége! „Ne felejts el élni I“ Irta: Pass László. Carlyle az ismert nagy angol bölcs mondta e különös figyelmeztetést. Különös, mert hiszen a legkisebb élő férgecskétől kezdve egészen az emberig minden élő lénynek kivétel nélkül egy igyekezete van, az, hogy éljen, hogy kiélje, kihasználja élhetése bizonytalan időtartamú alkalmát, a halandó létét. Ezért a gondolkozó ember az első pillanatra értetlenül fogadja ezt a figyelmeztetést, hiszen úgy érzi, legalább is azt hiszi, hogy ő mást sem csinál, mint él I S nézzük csak, mi az élete egy ilyen embernek a valóságban, mi az a valami az igazság fényében, amit ő »életnek« tart ? Sok mindenről csinálunk pontos statisztikát, főkönyvet, bevételi, kiadási napiót, költségvetést, számadást, csak épen a legfontosabbról, az életről nem. Pedig ez érdekes és nagyon tanulságos volna! Mindenki megcsinálhatja a maga megélt életének a statisztikáját, hogy milyen az rideg számokban? Az ember élete 70, avagy 80 esztendő a biblia szerint, de ma már ennyi sem jut mindenkinek. Vegyünk például egy 60 éves embert, aki már megtette az élet-ut nagy részét s csináljunk statisztikát az ö életéről. Hony annál érdekesebb legyen a statisztika, olyan ember életét nézzük, akit már minden tekintetben boldognak, szép életűnek tartunk s amilyen sok millió ember szeretne lenni. Mondjuk egy milliárdos, független, egészséges, müveit embert I 60 Álljunk egész lélekkel a Harangszó mellé!
