Harangszó, 1923
1923-07-29 / 31. szám
242 HARANQSZÓ. 1923. július 29. esztendőt »élt« tehát Összesen eddig I Ebből a 60 évből azonban egy harmadát mindjárt elhagyhatjuk, mert azt alvással töltötte. Naponta átlag 8 órát számítván alvásra, a legtöbb ember élete egy harmadát alvással tölti. Ezt pedig, bár sok embernek főélvezete, nem vehetjük életnek, mert ez a müveit emberre kényszer, amely eszébe juttatja sárlelkének gyarló portestbe való zártságát, amely pihenésre, új erőgyűjtésre szorul minden nap. A 60 évből marad tehát »életre* 40 esztendő. Ebből megint el kell hagyni egy pár évet az öntudatlan csecsemő- és kisgyermekkorra, amelynek az emléke sem marad meg későbbre. Vegyünk — az alvás leszámításával — 4 évet. Marad 36 év. Mire osztódik fel ez az idő a mi boldog emberünknél? Élete elején a tanulásra, iskolára. Ezzel eltelik, 16 évben 4 hónapot számítva iskolában- lételre s tanulásra, 5 és egyharmad év, amihez később tanulásra vehetünk még kétharmad évet, tehát összesen 6 év telik el az állandó tanulással. Marad 30 év. Étkezéssel, 60 évben átlag napi 2 órát számítva, eltölt a mi emberünk összesen 5 évet. Marad 25 év. Öltözködéssel, mosdással, fé- sülködéssel, fogmosással, beretválko zással, fürdéssel, köröm- és tyúkszem- vágással eltölt összesen 3 évet. Marad az »életre* a »60 éves* embernél 22 évi idő. Ebből gyalog, kocsin, hajón, vasúton való utazással, avagy csak kisebb ide-oda menéssel, vasútállomáson csatlakozásra, telefonnál kapcsolásra várással eltölt összesen Rozika. Egy kis majori leány története. Irta: Csite Károly. (Folytatás.) Erre elbocsátotta, Jancsi felébredt. Szemét dörzsölte. Majd hirtelen talpra állt. Boldog örömsikoly hagyta el ajkát. — Oh, édes Jézusom! hisz’ igaz az álmom! A jobb lába ugyanis engedett zsugorodásából s majdnem egész egyenest tudott rajta állani . . . Leküldte hozzá Jézus megváltó, gyógyító lelkét az éltető napsugárban, attól engedett lábának makacs zsugorodása. . . VII. Kisgál takács. Langy meleg tavaszi délután az idő. A puha pázsit szőnyeggel bevont, széles, mezei tagúton jő le4 évet. Marad 18 évi idő Ebből betegségben tölt, avagy testedzésre fordít összesen 1 évet, újságolvasással tölt 1 évet, dohányzással 1 évet. Marad 15 év. Szórakozással eltelik összesen 5 esztendő (kártya, billiárd, zene, színház, társalgás), levelezéssel 2 esztendő. Marad 8 esztendő. Ebből szerelmi, családi életére esik 5 esz tendő, közhasznú tevékenységre, a hazára jut 2 esztendő s végül marad még 1 év. Ezt is fel kell aprózni apró dolgokra, amit eddig még nem foglaltunk a statisztikába Ilyenformán az abszolút tétlenségre is jut ebből az 1 évből legalább is 6 hónap az egész 60 éves élettartamon át. A megmaradó 6 hónap is felaprózódik apró vegyes dolgokra, melyek közt egy-két órai idő jut a 60 éven át a minden emberi vonatkozástól mentes, szabad elmélyedésre, Istenre gondolásra. — Nagyjából ez egy nagyon boldognak hitt ember életének a statisztikája, melyhez hasonlóan minden ember elkészítheti a magáét is, hogy kérdezhesse: »mikor élek igazán?« és »mennyit élek?« Ilyetén módon mégsem különös az intelem: »ne felejts el élni I < mert rövid és drága az idő, amit igazán az élet céljára s nem a hozzákészülésre fordíthatunk. 5 ki nem felejt el élni ? I Ki él igazán ? 1 Az, aki szeret! Legszebb sírfelirat az: »élt, szeretett!« — nem élt hiába I Egy örökkévaló célja van az életnek: a szeretet. Isten, ez egy szóban adja meg életcélodat: »szeress !< horgasztott, bánatos fővel Kisgál takács az asszonnyal, aki karján viszi pólyás unokáját, egy kis leánykát. Temetésről jönnek a szomszéd faluból. Egyetlen leányukat kísérték utolsó útjára. Unokájukat magukkal hozzák. Minek hagyták volna vejüknél. Új asszony kell annak a házhoz. Új asszonyoknak pedig legkedvesebb a sajat szülött gyermekük. Az asszony időbarnította, i’áncos arcát még most is köny áztatja. Egyre korholja emberét! — Én nem tudom elgondolni, micsoda lelketlen ember kend !... Úgy állt szegény, megboldogult leányom koporsójánál, mintha csak egy vad-idegen lett volna előtte kiterítve. Annyi könnyet sem hullatott érte, mint egy harmatcsepp! Van kendnek szíve?! — Nincs! — mondja keserű hangon a takács. Raffay püspök a Nemzetközi Jóbarátság Világ- szövetsége tárgyalásának eredményéről. A Harangszó egyik legutóbbi számában jelentettük, hogy a Nemzetközi Jóbarátság Világszövetségének kiküldöttei Újvidéken értekezletre jöttek össze, hogy a faji és vallási kisebbségek panaszait közvetlen észleletek alapján megvizsgálják és orvosolják. A tanácskozást Budapesten folytatták a Ráday utcai református lelkészképző akadémián, ahol is többek között jelen voltak: az angolok részéről: Sir Willoughby Dickinson, a Nép- szövetség másodelnöke, Mr. Ramsay szervező titkár, a csehek nevében: Zilka theol. tanár, Knorrek, Ruppeldt Fedor, Prohászka. Ott volt Zubkovics György görög keleti szerb püspök. A magyar részről jelen voltak : Ravasz, Raffay, Józan püspökök, Boér Elek, György Endre, Szeberónyi Lajos, Szakács Ferenc, Kaas Albert báró stb. A Világszövetség magyar csoportja nevében Raffay Sándor elnököd; üdvözölte a megjelenteket, amelyekre Dickinson, Ramsay és Zilka delegá tusok nagy megértéssel válaszoltak. Á nyilvános ülést többszöri tanács kozás követte. A budapesti értekezlet érdekes és komoly fontosságú végső határozatot hozott. Egy fővárosi lap tudósítójának alkalma volt Raffay Sándor dr. bányakerületi evangélikus püspököt, mint — Tudom: láttam, látom! . . • De hova is tette kend a szívét!? — Elvesztettem ! Minek nekem olyan haszontalan jószág! Nincs semmi szükségem reá ! Elég bajom van nekem a te nagy szíveddel... De hát vigyázz egy kicsit, a jó Isten szerelmére kérlek! Miért nem nézel előbb oda, ahova lépni akarsz! Lám agyon lépted azt a.szegény békát! — Úgy-e, azért tud kend szólni, de szegény leányát nem tudta sajnálni ! nein tartotta érdemesnek megsiratni! — Szólok hát, mert ezt vigyázatlanságból mi pusztítottuk el. De őt a jó Isten szólította magához. Istenem-Atyám ellen csak nem zúgolódom, nem perlekedem vele. Megnyugszom szent akaratában... Az asszony elhallgat. Szótlanul haladnak tovább a falu irányában. Mindegyikük csak a saját kínzó
