Harangszó, 1923

1923-07-22 / 30. szám

234 flARANÜSZŐ. i 923. július 22. gyermekké kell lennie. Meg kell ha­jolnia az Isten akarata é3 hivatása követelései előtt, Megérti, hogy a gyermeket szívébe kell fogadnia. És aki megbotránkoztat egyet a gyer­mekek közül, jaj annak. Jobb lenne, ha malomkövet kötnének nyakába és a tenger mélységeibe vettetnék. A ta­nító sem szóval, sem cselekedettel bot- ránkozást nem ébreszthet, mert ellen­tétbe kerül hivatása isteni követelé­seivel. És még egy intést mond Krisztus az ő elhivatottainak: Meglássátok, hogy eme kicsinyek közül egyet is meg ne utáljatok, mert mondom nék- tek, hogy az ő angyalaik a mennyek­ben mindenkor látják az én mennyei atyám orcáját Nem lehet ezt szeb­ben kifejezni, sem pedig jobban meg­magyarázni. Utolér a keserű csaló­dás : fáradozásod hasztalan, tanítói munkád meddő, beleütközöl a tehet- ségíelenség sziklájába, avagy a he- nyeség. a hálátlanság szirtjeibe.... Nem, azért mégse utálj meg egyet is a gyermekek közül. Minden gyermek­nek van egy-egy angyala és mind­egyik szüntelen látja a mennyei Atya orcáját. És minden angyal által tr.eg- fényesedik a gyermek lelke és ha a Krisztussal munkálkodsz, a gyermek lelke is mindjobban meglátja a men­nyei Atya orcáját. Csak higyj a gyer­mek fehér lelkében és bízzál az Isten megsegítő kegyelmében. Ezeknek a szívemben élő igazsá­goknak azon kedves alkalommal adok kifejezést, amidőn soproni ev. tanító­képzőnk volt növendékei egybejöttek, hogy a régi Alma Materhez elhozzák gyermeki szeretetüket és hálájukat. Szeretett Tanító-Munkatársaim! A szívetek hozott ide titeket Erős vá­gyakozás fogta el lelketeket: édes­anyátokat akartátok látni. Az élet csalódása megtépte lelketeket. Sokat küzkődtetek, csalódtatok az emberek­ben, az életben, talán önmagatokban is s most elhoztátok megtépázott re­ménységeiteket . az édesanyátokhoz. Szemetek megtelt a hála könnyével: mennyi mindent köszönhettek annak az iskolának, amely hűséggel tanított, nevelt és a lelketeket egy egész életre szóló örökséggel gazdagította Elhoz látok köszöneteteket Eljöttetek, hogy lelki édesanyátokat minden jóságáért mégegyszer megáldjátok és hogy még- egyszer magatokon érezzétek simo­gató áldó kezét. Tegye a szent Isten áldottá és bol doggá a ti találkozásiakat! Micsoda boldogság lehet a régi barátok találkozása !... A múlt te­rebélyes nagy fája alá ültök, a vissza­emlékezés megsuhogtatja a lombos ágakat s a mesék madarai nagy szárnycsattogással röpködnek közöt­tetek. Tréfás és komoly történetek csörgedeznek ajkatokról. Végigjárjá­tok a régi épületet és a régi kőlép­csőkön mintha saját lábaitok kopo­gását hallanátok. Lélekemelő a különböző korú kar­társaknak egyazon akaratban való egyesülése. Megfáradott öregek mel­lett ott vannak a még erős férfiak, s az élethivatásuk kezdetén álló fia­talok 1 De egy és ugyanaz a Lélek és ugyanaz a szeretet I * És mégis azt mondom: örömnél és visszaemlékezésnél legyen több a ti ünnepléstek. Minden iskola örökkévaló eszmé­nyek és igazságok hordozója. A mi régi soproni képezdénk a valláser­kölcsi és hazafias tanító nevelés kőbe öntött élő szimbóluma. Lélek paran­csolt egykoron itt a köveknek, hogy egymás mellé illeszkedjenek, a L lak­nak, hogy felemelkedjenek és lélek sugározott e falak között mindenkoron. A simafalu egyszerű tantermekben, a lakószobákban a tanító és nevelő lélek életteremtő ereje hatott. Nagy pedagóguslelkek ideáljai, éleíener- giák, életmunkák emlékoszlopai ezek a kövek. Ha az épületen végigmegyek, oltárokat látok magam körül, ame­lyeken á dozatként égtek tiszta és nemes életek s lelkemet körülölelik az iskola volt igazgatóinak, tanárai­nak sírig hű nemes szerelmei és szenvedései. Ezen a napon megszólalnak a láthatatlan emlékoszlopok S ól hoz­zád a szimbólummá vált kő: anyád voltam, fiam maradtál-e?... Öröksé­get adtam, megörizíed-e ?... Krisztus lábaihoz ültettelek, hú maradtál-e Őhozzá .. . Lelkernet adtam beléd, lelkeddé tetted- e és átörökítetted e egymásután következő nemzedékek leikébe?... Áldlak titeket, Tanító-munkatár­saim. lelhetek örömteljes ünnepnap­ján. Köszönöm szíveteknek az Alma Mater iránt érzett háláját és szere- tetét. Megáldlak Titeket, hogy legyen boldog éltetek, áldott munkátok, hogy általatok is minél több gyermek lel­kében legyen ragyogóvá az Isten beléjegyzett orcája. Tanítót keres a Protestáns Országos Árvaház. Pályázhatnak nőtlen, protestáns vallásu, oki. tanítók. Javadalma: évi hat­vanezer korona és teljes ellátás. A kérvé­nyek Brocskó Lajos, kir. tanácsos, igazga­tóhoz küldendők (Budapest, VII., Szegény­ház-tér 1) Ä soproni ev. tanítóképző-intézet diákszövetségének ünnepe. Június 29 én, Péter és Pál napján a soproni ev. tanítóképző-intézetnek volt növendékei, egyetemes találko­zójuk alkalmával megalakították a »Soproni evangélikus képezdei Diák­szövetség« et. Éljöttek vagy kétszázan az ország minden tájáról. Képviselve volt a kezdőtől a veteránig minden korú tanító. Délelőtt 10 órakor sorba- áilottak az egymásnak örvendező testvérek és régi diákszokáshoz hiven párosával elindultak a templomba, ahol nagyszabású hangversenyt ren­deztek tiszteletükre. A közreműködők Altdörfer Viktor kivételével mind a volt növendékek soraiból kerültek ki. Az »Erős vár a mi Istenünk« című közénekkel vezették be a hangversenyt. Utána a Soproni Magyar Férfidaikör, Kiss József dirigálása mellett Kapi Gyulának őrökszépségü »Árpád sírja« című karát adta elő nagy precizitás­sal és hatással; Altdörfer Viktor művészetének teljes kifejtésével ját­szotta Bach A-moll fugáját ; Nitschin- ger Sándornak diszkrét orgonakisérete mellett igen szép felfogással é3 tech­nikával juttatta érvényre Goldmark »Air« cíinü hegedűversenyét; Páifly Mihály, Amminger Kálmán ügyes orgonakiséretétől támogatva, szépzen- gésü baritonjával Kapi Gyula dalát »Te hozzád, óh Uram« interpretálta igen hatásosan. A műsort Heintz Fdiöpnek művészi orgonajátéka zárta be. »A 13. zsoltár« című valóban szép orgonafantáziáját adta elő köz­tetszést keltve. A hangverseny keretében Kapi Béla püspök az oltár előtt gyönyörű imát mondott, majd a lapunk vezető helyén közölt, mély hatást keltő, ma­gas röptű beszédét intézte az egybe­gyűltekhez. A hangverseny után a tanítók visszatértek az intézetbe és az ima­teremben megtartották Kapi Bála püspök védnöksége mellett az alakuló közgyűlést. A megjelenteknek csak egy kis töredéke fért a terembe, a többiek a folyosón és szomszéd helyi­ségekben szorongtak. Hamar Gyula tanítóképző- intézeti igazgató ajánla­tára Krug Lajost választották meg a diákszövetség elnökévé, aki helyét elfoglalva, méltatta a nap jelentőségét és könnyekig hatotta meg beszédével a hallgatóságot. Különösen színekbe markolt Kapi Gyuláról szóló meg­emlékezése. Mélyen pillantott bele a hálás tanítvány ideális példányképé-

Next

/
Thumbnails
Contents