Harangszó, 1923
1923-07-08 / 28. szám
1923. július 8. HARANOSZO. 219 szolgáltatja, melynek hirdetését a prédikátorokra bizta. A másik felsőbb- ség világi, eszköze a kard, hogy azok, akik igéje által nem akarnak jámborokká és igazakká lenni az örök életre, azok ily világi hatalom által kényszerittesserick arra, hogy a világ előtt jámborokká és igazakká legye nek. Ami tehát magát a vitézi rendet illeti, kétségen felül van, hogy az helyes és isteni intézmény. A bölcsek az összes emberek fog laikozását e két csoportra foglalták össze s e két csoportra osztottak: agrikulturára és milíciára, vagyis földmivelésre és katonáskodásra. A földmi vés eltartója a népnek, a katona védője és azok akiknek katonáskodás a hivataluk, fizetésüket és eltartásukat kapják azoktól, akiknek az eltartás a hivataluk, hogy védő tisztüket teljesíthessék. A fejedelmek pedig tartsák szemmel mindkettőjük munkásságát és gondoskodjanak arról, hogy azok, kiknek a védelem a kötelességük felszerelve készen legyenek, azoknak pedig, akiknek az eltartás a tisztük, becsülettel fáradozzanak, hogy a megélhetést megköny- nyitsék. Haszontalan embereket ellenben, akik sem a védelemben, sem az eltartásban nem munkálkodnak, hanem csak fogyasztanak és lustálkod nak, ne tűrjenek, hanem az ilyeneket vagy kergessék ki az országból, vagy szorítsák a munkára, ahogy a méhek tesznek, amikor a heréket megölik, melyek dolgozni nem akarnak, hanem a mézet eleszik a többi méh elől. játok-e, hogy hány nyolc kalács? — tréfálkozott tovább a takács. — Csak nyolc! — mondta Giziké nevetve. — Hohó, kis tulipántom, nem jól tudod. Mikor édes anyád nyolc kalácsot süt, annak vakarcsa is van; amit perecnek, vagy galambnak készít számodra. Jóizüt nevettek a kis leányok. Giziké majdnem táncra perdült édes anyja nagy cipőjében. A takácsnak is szemébe ötlött a kis leány nagy cipője. — Ej, kis bíbicem, de jókora cipőd van. Add oda egyiket kis barátnédnak. Mint látom, ő csak a ludak cipőjét viseli. A ti két csöpp lábatok egy-egy cipőbe is belefér. — De nem tudunk úgy lépni! — Ugráljatok, mint a verebek!... Isten áldjon bennetek! Tiszteltetem édes anyátokat, — szólt búcsúzóul Végezetül a katonáknak sok babonájuk van : az egyik Szent Györgynek, a másik Szent Kristófnak, egyik ennek, másik más szentnek oltalmába ajánlja magát. Egyesek értenek ahhoz, hogyan kell kardot és puskát megbűvölni, mások hogyan kell lovat és lovast megáldani; ismét mások János ev.-át vagy egyebet hordanak magukkal és ebben bizakodnak. Mind veszedelmes állapotban vannak. Mert ezek nem hisznek az Istenben, sőt bűnt követnek el Istennel szemben hitetlenségükkel és babonájukkal. Ellenkezőleg úgy kellene cselekedniük, hogy amikor megindul a harc és elhangzott a buzdító szózat, kiki egyszerűen az Istennek kegyelmébe ajánlja magát, mint ahogy a keresztyénhez illő. Azonban, hol vannak azok, akiknek ilyen a hitük és akik így cselekesznek ? A katonai hivatásról című iratban szól Luther a fejedelem kötelességéről és rendeltetéséről, ahol is többek között a következőket mondja: A fejedelem kötelessége övéit védelmezni és számukra békét teremteni, ha valamely fejedelem ennek az ő hivatalának és rendeltetésének nincsen tudatában, hanem azt hiszi, hogy ő nem alattvalóiért, hanem szép szőke hajáért fejedelem, hogy az Isten azért tette őt fejedelemmé, hogy hatalmának, gazdaságának, tiszteletének örvendjen, ebben gyönyörködjék és el bizakodjék: az a pogányok közé való. Az ilyen akár egy férges dió miatt is háborút kezdene és nem nézne semmire, csakhogy könnyelmű kíván Kisgál takács s megindult öles léptekkel. A köd oszladozni kezdett. A kis lánykák vigan aprózták tovább a faluba vezető tagutat. Mindennap, hol jobb, hol rosszabb időben, egy órát gyalogolva juthattak el az iskolába, mégis akkor voltak legboldogabbak, mikor oda mehettek. Főleg a kis Rozika. Édes apja után ő ébredt fel otthon először. Attól félt minden reggel, hogy elkésik az iskolából. Ma pedig különösen sietett. Egész éjjel alig aludt valamit. Kicsi agya folyton egy gondolattal küzködötl, amit ma tisztába akar hozni. Ma lesz vallásóra. Remegve várja azt a percet, mikor belép hozzájuk a lelkész vallástanításra. Szíve elszorul, kezecskéje reszket, amint felmutatja ujját.. — No, Rozika leányom, mit akarsz mondani? — kérdi tőle a ságát kielégítse. Az ilyent az Isten avval tartja féken, hogy másoknak is van ám öklük s hogy a hegyen túl is laknak ám emberek, így az egyik kard a másikat hüvelybe szorítja. Az okos fejedelem nem gondol magára, megelégszik azzal, ha alattvalói-engedelmeskednek És ha szomszédai és ellenségei ingerkednek, sok gonosz szót ejtenek, így gondolkozik : Bolondok mindig többet locsognak, mint az okosak. Sok szó fér egy zsákba és hallgatással sokra lehet megfelelni. Azért hát nem is igen törődik az ingerkedéssel, míg azt nem látja, hogy alattvalóit megtámadják, vagy úgy találja, hogy már tettleg fegyvert emelnek ellene, ekkor aztán védekezik ahogy birja s ahogy kell. A legelső magyar szótár, a legelső magyar énekeskönyv, a legelső magyar nyelvtan, a legelső magyar distichna, a logelsö magyar történelem, a legelső magyar nyelven írott számtankönyv stb. protestáns szerzőtől ered. Aratódal. Kaszacsengés .. . kaszapengés . . . Magyar puszták síri csendjét Zűrös zsivaj üli meg. Kalászfejek megremegnek, Sngnak-búgnak, földre esnek; Csókos lelkűk sír, zizeg. lelkész. Rozika feláll. Arca elhalványul. Pár percig nem tud szólni. Szivecs- kéje erősen dobog. Hangja is reszket, amint megjő a hangja: — Kérem szépen... a múlt héten azt tanultuk, hogy Jézus meggyógyította a vakot, bénát s mindenkit, akinek valami baja volt. És most is segít mindenkin, aki hittel hozzá fordul, azért azt szeretném tudni, hogyan kérjem őt, hogy az én kezemet is meggyógyítsa ?! .. Köny lopózott az agg lelkipásztor szemébe. Kezét önkénytelenül ösz- szekulcsolva fohászkodott föl néma ajakkal az Egek Urához. — Édes jó leányom, — szólalt meg nagy lelki megindulással — csak kérjed Jézust a te tiszta szíved szerint! Megsegít ő téged is, meggyógyítja majd a te kezedet is az ő boldog országában, a inenyország-
