Harangszó, 1923
1923-07-08 / 28. szám
218 HARANOSZÓ. 1923. július 8. jómmal is beleilleszkedem az Isten világkormányzásába és új életet se gítek teremteni. Minden fizikai, pszi- hikai erőm nem egyéb, mtnt az új világteremtés egy megnyilatkozó ereje. A modern embernek a viszonya Istennel szemben külsőséggé válik. Neki az Isten egy dogmatikai tétel, melyet épen úgy megtanul, mint a francia grammatikát, vagy a cosinus- tétel levezetését. Vallásos élete külsőségekké devalválódik. Lélek helyett szertartást fogad be életébe, Ellenben, aki az igazi életeszmény hatása alá kerül, az az Istent élő valósággá teszi és hozzá való viszonyát állandó életközösséggé. Ez a viszony a mennyei atya és a gyermek viszonya, a parancsolás és az engedelmeskedés viszonya. Hogyha elérkezik az ember ehhez a ponthoz, akkor szemben találkozik a bűn fogalmával, mely nélkül igazi vallásosság és keresztyén ség nem képzelhető el. Részletesen siólott itt a püspök a modern embernek az emberekhez való viszonyáról, melyet az önzés igazgat. Saját családjának a szűk körét szereti, értük munkálkodik és áldoz. Ismerőseinek szélesebb körét már csak a saját önző érdeke szempontjából értékeli. Az ember annyit ér neki, amennyire felhasználhatja őket érvényesülése céljából A nagy tömeget pedig nem ismeri. Idegenek, okik az ő számára sem kötelességet nem jelentenek, sem belőle érzelmeket ki nem váltanak. Az igazi embert embertársával a lélek kapcsolja egybe. CsaládtsgjaiRozika. Egy kis majori leány története, irta: Csite Károly. (Folytatás.) Sóvárogva várta az estéket, mikor Rozika hazakerült az iskolából, aki oly sok szép dolgot mesélt mindarról, amit az iskolában tanult. Igaz, hogy előző éven, mikor bejárt ő is az iskolába, hallhatta volna mindazokat, de akkor nem figyelt a tanításra, haszontalanságon járt mindig az esze. Legtöbbet mesélt neki Rozika Jézusról, hogy született, miként élt, tanított és gyógyította meg a vakokat, bénákat s minden rendű betegeket ? — Oh, be kár, hogy nem él még most is Jézus, hogy meggyógyíthatna minket is 1 — sóhajtotta Jancsi szomorúan. — Hisz’ él. . . Jézus most is és ban is a lelket keresi. Szülők a gyermekeik leikéért felelősek és az élet társak egymás lelkét segítik az Isten felé. Ez a gondolat ad mélyebb tartalmat az emberi közösségeknek és a barátság érzésének, ez teremti meg azt a testvéri jóakaratot, amely tud jót hinni és másokról jót feltételezni. Ma azonban kommentáremberek lepik el az élet mezőit, akiknek nincsen egyéb dolguk, mint az, hogy embertársaik szavait, cselekedeteit kommentárokkal kísérjék és pedig nem is jóakarata kommentárokkal. Az igazi szeretet hiánya öli meg a lélekben a megbocsájtást. Az emberek nem a bűnt gyűlölik, hanem a bűnös embert. Ha egy fehér rózsát a bűn iszapos hulláma magával sodor, tízezren mindig mélyebbre taszítják az iszap szennyében, de vájjon akad-e csak tíz ember is, aki segítő kézzel kiemelné, hogy megmentse lelkét a bűntől ? És százezer ember ajakán kárhoztató ítélet fakad, de van-e csak néhány ajkon is egy könyörgő imádság, mely számára Isten bünbocsájtó és megsegítő kegyelmét kéri és az elesetthez a testvéri szeretet bátorító érzéseit viszi ? A társasélet egész karaktere magán hordozza a modern élet erotikus vonásait. Divatban, szórakozásokban, táncban nem a léiek fuvaima lüktet, hanem a föidiség és érzékiség gondolata Uj lélekre van szüksége a társadalomnak, uj életre van szüksége az egész nemz.taek. A magyar nemzet legsötétebb éj szakáit éljük. Körülöttünk romokban örökké fog élni! — magyarázgatta Rozika a kis szenvedő társának. — Oh, akkor kérjük mi is, gyógyítson meg téged is, gyógyítson meg engem is! Oly jó leszek ezután ! — mondta mélységes sóvárgással a kis sánta fin. IV. Kinőnek az ujjacskák. Sürü ködös őszi reggelen három kis majori iskolás leány sietett a falu felé iskolába. Hét órára járt az idő s oly sötét volt még, hogy egy dobásnyiról visszatekintve, nem látták meg a majorjukat. Félelem szállta meg szívüket s riadtan álltak meg és bújtak össze, amint közelből erős kutyaugatás ütötte meg fülüket. — Jaj, tán nem is kutya, hanem farkas! — szólt dideregve a kis mezitlábos Bőgő' Ágnes: hever minden. Templomaink dőltek semmiségbe, oltáraink pusztuló kövei hevernek szerteszét. Csak egy menthet meg minket. Élő templomokká kell tennünk az embereket. Meg kell gyújtanunk a lelkek oltárainak gyertyáit és meg kell szólaltatnunk az élő emberek prédikáló székét: az erős jeliemet, a becsületet, Istenfélelmet és emberi szeretetet. És világítania kell minden ember élő templomának a sötét magyar éjszakában I Luther a katonai hivatásról, A katonai hivatást Luther, épúgy, mint minden más emberi hivatást vagy életpályát magában véve helyesnek és üdvösségesnek tartja. A fel- sőbbség Istennek rendelésén alapszik; a felsobbségnek pedig Istennek eme rendeléséből kifolyólag az a tiszte, hogy az alattvalók békességét megóvja, a gonoszságot irtsa és büntesse, de arra kell ügyelni, hogy a katona személy is arravaló é3 derekas legyen. A katona hivatala is egymagában véve isteni hivatal, mely ép oly szükséges és hasznos ez emberiségnek, akár az evés és ivás, vagy más cselekvés. Mert kétféle felsőbb- séget rendelt az Isten az emberek közöd, az egyiket lelkinek rendelte igéjével és kard nélkül, hogy ezáltal az emberek jámborakká és igazakká legyenek és ezzel az igazságosággal elnyerjék az örök életet. Ezt az igazságosságot az Isten az ó igéjével — Azt mondta édes apám, hogy erre mifelénk nincsenek farkasok, mondta Rozika. A következő percben már előttük termett egy hatalmas, bozontos állat. A kis leányok kétségbeesetten sikongtak. Ágnes és Gizi erőszakosan Rozika háta mögé bújtak. — Hallgass Basa! Jössz azonnal onnét! — kiabált egy rekedt hang az ugató kutyára. S előtűnt a sürü ködből Kisgál Istók, kendi takács, hosszú, sovány alakja. Hátán hatalmas vászonköteget vitt a szomszéd faluba. — Ne féljetek, kis rózsabimbóim, nem bánt senkit az én kutyám I... Látom, iskolába mentek. Aztán tudtok-e már valamit? Ismeritek-e a vü betűt? — Olyant nem tanultunk, — mondták a kicsiségek mosolyogva. — Nem? Tyűha, talán még a tanító urtok sem ismeri ?! Hát tud-
