Harangszó, 1923
1923-07-01 / 27. szám
212 HARANOSZÖ. 1923. július 1. Nemesdömölkön és filiáiban. A kemenesaljai püspöki egyházlátogatásnak úgy külső, mint belső méreteiben egyik kiemelkedő pontját képezte a nemesdömölki egyházlátogató ünnepély. Jun. 10-én reggel 9-et ütött az óra, amidőn Czelldömölk utcáin trombitaharsona hangjai mellett csikósruhás lovasbandérium jelent meg Az ezt kővető hosszú kocsisorban csakhamar feltűnt a diszbandé- riumot szervezett Vidos Dániai, merse- váti földbirtokosnak, a nemesdOmOlki gyűl. agilis felügyelőjének díszmagyar- mentés délceg alakja, jobbján a gyülekezetei boldogításán fáradhatatlan buzgalommal tevékenykedő egyházker fővezérrel, akit, amerre a díszmenet elvonult, mindenütt a lakosság osztatlan Ovációja köszöntött s akinek közvetlen kíséretéhez az eddig betegeskedése miatt távolmaradó dr. Radó Gyula egyhm. felügyelő is csatlakozott. A lelkészlak előtt Nagy Sándor lelkész üdvözölte a gyülekezet apraja- nagyja által várt püspököt, aki először is az iskolákat látogatta meg, azután a templomban tartott isteni tiszteleten, amelyen a hívek seregében ott láttuk dr. Berzsenyi Jenő volt egyhk. felügyelőt, Vidos József nagybirtokost, Boda Jenő földbirtokost. Ezsaiás 49 . 8—ti. alapján nagy hatást keltett tartalmas beszédében a múlt Isten hiten felépülő nagyságának a jelenbe s a jelenen át a jövendőbe nyúló irányító erejét, áldását rajzolta hall— Mit keresel itt, te egykezül? — kiáltott rá egy durva gyapmek- hang a kerítés melletti hatalmas jegenyefáról. Az Ihászné csavargó fia volt a csufolódó. Bizonyosan madárfészket keresett a fán. — Ne csufolódj, Jancsi, mert megver az Isién ! — mondta Rozika fájdalmasan. — Megvert ám téged, csonka Rozka! — kiáltott a fiú. Egy vékony ágon vakmerőén hintázta magát s a következő pillanatban nagyot reccsent alatta az ág: lezuhant a magasból. Rozika ijedten rohant a szerencsétlen fiúhoz. Rémülten látta, hogy mozdulni sem tud. Töprengve állt mellette: mit csináljon? Segélyért kell valakihez folyamodnia. De kihez? Jancsi anyja beteg. S nincs a majorban senki más. Mindenki a mezőn dolgozik. Édesanyja jutott eszébe. Látta. gatói ezreinek az ő prófétai ajkán csüngő, boldogságot kereső lelke elé. A díszközgyűlés elején Vidos Dániel mély hitből fakadó üdvözletét, annak végén Szabó Károlyné nöegyl. elnök és Vincze József ifj. egyl. titkár meleg üdvözléteit fogadja a föpásztor, majd gyönyörű beszéd kíséretében felavatja az előtte tisztelgő czelldőmölki temetkezési egyesület zászlaját. A püspök tiszteletére rendezett 70 teritékü ban ketten, amelyen a gyűl. vezetőin kívül a város több számottevő notabilitása is részt vett, számos felköszöntő hang zott el Kapi püspökre, Jándi Bernar- din apátra, Berzsenyi Jenőre és Gyű rátz F. ny. püspökre. Az alsósági gyülekezetben az iskolák meglátogatása után ugyanaznap délután 4 órakor hirdeti Kapi Béla püspök, az imaház előtt elterülő téren egybegyült híveknek Isten igéjét 1 Péter 2 5. alapján arra buzdítva őket, hogy lelki templommá legyenek s ezáltal munkálják örök életüket, bt is a tisztelet és szeretet virágai hullottak a főpásztor útjára. Megérkezésekor a község nevében Báyer Géza körjegyző, a róm. kath. hitközség nevében dr. Kiss Lajos róm kath. pl üdvözletei, a gyülekezet nevében Koczor Márton tanító meleg szavai, Somogyi Irén és Hanzsér Emma hajadonok mosolygó virágcsokrai köszöntötték ; szent munkája végeztével pedig a nőegylet adott tiszteletére szeretetlakomat. Jún. 11-én d. e. 10 óra körül Kisköcskön jelenik meg Köpi püspök lovasbandériumtól kisérve s miután merre távozott el. Az után futott el a mezőre. Szerencsésen rá is talált. Baloghné azonnal abbahagyta a kapálást, hazasietett leányával. Jancsit még azon helyen találták, hova leesett. Nem tudod felállani. Eltört-e, avagy megiramodott a jobb lába, nem tudták hirtelené- ben ? Baloghné felemelte a fiút, úgy vitte be a házba. Attól fogva Rozika minden ételéből félre tett egy részt: vitte a beteg fiúnak, noha nem múlt oly nap, hogy édesanyja is ne vitt volna be a betegeknek ételt. Két hónapig feküdte Jancsi az ágyat, míg végre felkelhetett. A jobb lába akkor sem gyógyult meg teljesen. Összezsugorodott, mert orvos nélkül gyógyították. E miatt bot nélkül alig tudott menni, any- nyira sántított a jobb lábára. Szótalan, magába vonult lett a fiú. Csak Rozikával szeretett beszélgetni. a község és gyűl. hódolatát Haraszti Péter községbiró, Sebestyén Ferenc tanító és Király Etel hajadon, nőegyleti tag üdvözleteiben átveszi, meglátogatja az iskolát, majd Koloss. 3.2—< alapján az örökkévaló emberi érték : a lélek megőrzésére, az örökkévalóság számára való megtartására buzdítja az iskolaudvaron egybegyült hallgatóit. Díszközgyűlés után Horváth Gyula rőm. kath. tanító üdvözletét fogadja a püspök Félóra múlva az alsómesteri-i leánygyülekezet diadalkapuja előtt áll kerületünk szeretett fópásztora, ahol a hívek seregétől körülvéve a gyűl. szeretetét Gaál Sándor tanító, a róm. kath. hitközség tiszteletét Illa Erzsé bet tanítónő tolmácsolja előtte. Iskolavizsgálat után a püspök a szabadban tart emelkedett ünnepi beszédet, amelyben a lélek méltóságának megőrzésére, a buzgó imádkozásra és a felebaráti szeretetre buzdítja az ünneplő híveket. Egyházlfitogatás után Bardossy Zoltán földbirtokos látja kedves vendégeiül a püspököt es kíséretét, ugyanaz nap este pedig Gyömörey György, volt nemzetgyűlési képviselő urilakában tölt a püspök és kísérete néhány kedves emlékű órát. Kemenesszentmárionban; ahol jún. 12 én volt az egyházlátogatás s a püspököt, kit lovasbandérium kisért át ide, a község bejáratánál Nagy Lajos, vönőczki körjegyző, a kath. hitközség részéről Kiss Ella, az iskola előtt pedig a gyűl. nevében Gindiy János tanító üdvözölte A hajadonok Elmondta annak minden gondolatát. — Tudom ám már, miért nem szabad csufolódni i — mondta egy reggel Rozikának a pitvartalpon üldögélve. — Nem tudtam az éjjel aludni, akkor gondolkoztam rajta, hogy először is azért nem szabad, mert igen fáj annak, akit csúfolnak s aztán fáj a jó Istennek is, mert Ő mindenkit szeret és Ő akarta, hogy csonka legyen a te kezed és sánta legyen az én lábam — Jól mondod, Jancsi, nem szabad senkit sem csúfolni! Eljött az ősz, Rozika iskolába került. Hasonkoru két majori leánynyal, Gizivel és Ágnessel jártak be mindennap a faluba. Jancsinak is he kellett volna még jái-ni az iskolába, de az összezsugorodott lába miatt nem mehetett. Messze esik a falutól a major, nem tudott még olyan hosszú utat gyalogolni. (Folytatjuk.)
