Harangszó, 1923

1923-07-01 / 27. szám

1923. július 1.

tisztelete jeléül Szánthó Ida virágcsokrot nyújtott át a főpásztornak. Az iskolavizsgálat után megtartott isteni tiszteleten a püspök í. Ján. 3. j—12. verseire épített beszédében az ember igazi méltóságára (ti.: hogy Istennek gyermeke) mutatott reá s e méltóság megbecsülésére, Isten szere- tetének megőrzésére buzdított. Ebédre Berzsenyi Jenő hívta meg a püspököt és kíséretét.

A Dunántúl dicséreti.

A harmóniába olvadó szépség és jóság, a formának a tartalommal való egybeolvadása, ép testben ép lélek: ez a művészet. Nemcsak az alkotó művész müvének a próbaköve, hanem az egész életművészeté.

Ez volt a helléni if|uság nevelésének irányelve. Nekünk nem újdonság. Mennyi lelkesedéssel verte ezt belénk ifjabb éveiben is már a nagytudomanyu és tisztelendő Thierring professzor ur, a soproni diákok pszűchéje.

A görög nyelv és irodalom lelkes tanára egyetemes műveltséget, lelki műveltséget oltott a diákjaiba és ha néha nem ment is a kedve szerint az auristos, boldog szeretettel repesett, ha valahol felfedezte a gyerekben a széppel összefonódott jót.

Mert szeretni tudott. Szeretni Pál apostol szerelmével. Megértéssel vette a gyerek csintalanságaít, mégha az ö rovására ment is

— Azért gyerek, hogy csintalan- ságával áru ja el bizalomteljes szere- tetét. azért gyerek, hogy szeressük. Néha persze elnadrágolás kíséretében.

Élete alkonyán összegyűltünk kő- réje, a régi osztályfőnök köré az érettségi vizsga harmincéves fordulóján.

Szégyenkezve hozakodott elő egyik is, másik is a vele szemben elkövetett csintalanságokkal.

És ő kezében a tiszta pohárral, a pohárban tiszta bor, ezekhez a csintalanságokhoz fűzte üdvözlő beszédjét.

— Velem szemben kegyelmes volt a Mindenható. Késő öregkoromig ép birtokában tartott meg érzékeimnek. De most már nagyot hallok. És nem bánt. Előttem lebeg a nagy magyar tudósnak, Herman Otlónak példája, kit már ifjúságában cserben hagyott a hallóérzéke és mégis mindvégig nagy szeretettel ölelte magához az egész nagy természetet. Kimegy a rétre, lefekszik a virágos fűbe. Nézi a hangyabolyt. Figyeli a hangyák

HARANQSZÓ.

sürgését-forgását. Látja, amint összedugják a fejüket. A csápjukat bólogatják. Széjjelszaladnak, összefutnak. Neki mennek az egyiknek, megcsip- desik az őket figyelő tudóst is. Éz nevet rajtuk, figyeli a beszédjüket, és mikor mindent látott és tudott, hazament és irt egy könyvet arról, hogy a hangyáknak van beszédjük.

Egy céhbeli tudós megtámadta e miatt az írása miatt a nagy tudóst és végül, mikor kifogyott a tárgyi érvelésből, egy szelíd kis argumentum ad hominemmal fejezte be haragos mondani valóját.

— Különben is mit beszél Herman, hogy hallja a hangyák beszédét, hiszen süket a fülére.

— Igaz süket vagyok, de csak a fülemre. A hangyák beszédjét a szívemmel hallgatom, — felelt Herman Ottó, — és a szívem nem süket.

Én is ennek a mi kedves ősi oskolánknak többi tanárjai az Önök sürgését forgását, marakodását, csípéseit a szívünkkel figyeltük. Közéletünknek egyik nagyja, Szilágyi Dezső árulta el magáról csak nemrégiben, hogy görögből jeles diák volt és ma görögül már olvasni sem tud — Pheidias szobráról a görög felírást lekoptatta az idő, de a szobor változatlanul nemes maradt. Nekünk más vágyunk nem volt, mint hogy Önök a magyar hangyabolynak, az evangélikus hangyabolynak kötelességtudó, hű hangyái legyenek. Fülem már csak elvétve fog fel egy-egy hangot az Önök beszédjéből, de a szivemmel hallgatom az Önök beszédjét, az Önök szeretetteljes szavát. Elhagyták a gyermekhez illendő dolgokat.

»Mikor gyermek volnék, úgy szóltam mint gyermek, úgy gondolkodtam mint gyermek, úgy érlettem mint gyermek« — mondja Pál apostol. Nem lennénk méltó tanítványai az apostolnak, ha ezt Önökkel szemben annak idején szem elől tévesztettük volna. Mert csak a gyermeknek nevelt gyermek tudja elmondani magáról későbbi éveiben az epistola további igéit: »minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyermekhez illendő dolgokat.« Akármint vesszük is, a gimnáziumi tanítás nem arra való, hogy tudósokat neveljünk Hogy épen hittant, görögöt, magyart, latint tanítunk, az csak azért nem véletlen, mert ezekben a stúdiumokban tudjuk Önök elé állítani a legtöbb követésre- méltó szépít és jót és úgy ezek a stúdiumok, mint a többiek is csak eszközök voltak a mi kezünkben arra, hogy Önöket a hangyák erényére:

213

a hű kötelességtudásra neveljük, hogy jellemeket neveljünk És Isten segedelmével sikerült.

Ez volt az a szellem, ami Thierin- get és régi társait áthatotta. Király J. Pált, a magyar Francket, a »naccsá- gos ur«-at, Miillner Mátyást a »Ma- tyi«-t, Fehér Samut a »tai-tai«-t, a két Poszvékot, a mozdulatlan arcú Bancsót, kinek örök komolysága még a gyereket is visszatartotta attól, hogy becéző nevet adjon neki. Gombócz Miklóst, a jóságos lelkűt, a mosolygót. Az állandó derűt keltő »öreg«-et, Schäffert. Malatidest, a »Milciades tanár ur«-at. Még most is a fülemben csengenek Arany balladái az ő ritmikus hangjából és az »először is nem Milciades, hanem Miltiades, másodszor meg nem Miltiades, hanem Maiatides.« Ez csak meg volt magyarázva.

Dunántúli mind...

Immendingen Mihály.

KORKÉPEK.

Karcolatok a hétről.

Budapesten június 22-én este az Üllői ut 29. számú ház udvarán hat- hétszáz főnyi hallgatóság előtt nép- gyűlést tartottak, amelyen két nemzetgyűlési képviselő is beszélt. Az egyik beszéde folyamán kitért a Krisztusra s Krisztust egyszerűen legendaolok- nak nevezte.

íme itt ezeknek az embereknek a társaságában volna alkalom lélek- halászatra, de úgylátszik ezeknek kongregációja nem elég előkelő. Pedig itt lehetne igazában missziót teljesíteni. •

A Brassói Lapok egyik most ideérkezett számában olvassuk : A bessz- arábiai Orhei megye hatóságai rejtélyes ügyben nyomoznak néhány nap óta. Az orhei-i rendőrségnek nemrég tudomására jutott, hogy a megyében egy uj vallási szekta virágzik. A szekta, amelyet tagjai »Ártatlanok szektájá«-nak neveznek, Oroszországban már régóta működik, s nemrég hurcolták át annak elveit Besszarábi- ába. A szekta, amelyet tagjai »Ártatlanok szektáját-nak barlangjában van. Az oltár helyén egy hatalmas, aranyozott trón áll, amelyen istentiszteletek alkalmával a szekta feje ül, akinek az »Arkangyal« a hivatalos neve. A rendőrség a nyomozás során behatolt a templomba, s ott rengeteg mennyiségű ékszert és aranyat talált felhalmozva. A rendőrség a szobákat