Harangszó, 1923
1923-07-01 / 27. szám
XIV. évfolyam 1923. július I. 27. szám. Alápttotta KAPI BÉLA 1910-ben. LaptulaJdonoB: i Dunántúli Lntner-Szövetség. Az Orh(jöjj Luther-Sző jft- héfj lilviitiilo. lapja. KAtlrutok, elOfizeWsi dijak és reklam&oiók a HARANGSZÓ szerkesztí- kladóhivatalAnak BsentgotthArdra (Vssrm.) kflldenddk. ElOflzotést elfogad minden erang. lelkész és tanító. MtoJeluiU minden vasárnap. SZERKESZTIK: SZALAY MIHÁLY, NÉMETH KÁROLY, CZIPOTT GÉZA. Szerkesztő-kiadóhivatal: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A „HABANBSZO“ elóflzetést Ara: negyedévre 500 korona. Luther-SzSvetégl tagoknak 10»/o-os kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési éra egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 60 korona. A .Harangszó* terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek ingyenpéldányokat küldünk. Sajtónk a nemzeti eszmények szolgálatában. Atyáink valamikor nem érték be azzal, hogy Isten igéjét élőszóval hirdessék csak, hanem az irodalmi mun kásságot, a sajtót is felhasználták az evangéliomi elvek terjesztésére. Irodalmi tevékenységükkel a magyar reformátorok alapították meg a tulaj- donképeni magyar irodalmat. Jellemzi a protestánsok 16-dik századbeli irodalmi működését és a magyar művelődés körűi szerzett érdemet, hogy míg a reformáció kezdete előtt Magyarországban egyáltalán nem volt olyan sajtó, melyen magyar művet nyomtattak volna, a 16 dik század folyamán 28 sajtó állott a magyar reformátorok szolgálatában. A protestáns iskolák és a protestáns magyar irodalom által terjesztett műveltség keltette fel a magyarságban a nemzeti öntudatot és a nemzeti jogokhoz való ragaszkodást megerősítette. A protestántizmus vértezte fel a nemzetet, hogy amidőn jogaitól, szabadságától ellenséges hatalmak megakarták fosztani, azokért bátran szembe tudott szállni ellenségeivel. A protestántizmus hívei mindenkor eszményeikért: a hitért és hazáért lelkesedtek Bocskay még a fásult lelkű hajdúkba is lelket öntött, úgy hogy azok, kik előbb csak zsoldórt harcoltak, később hitükért és hazájukért ontották vérüket. A magyar nemzeti szabadság a protestáns egyházakban élt és él. Amikor az evangélikusok vallásuk szabadságáért fegyvert fogtak, ugyanakkor a magyar nemzet jogaiért és alkotmányáért is küzdöttek. A reformáció hívei és az evangéliomi szellem hatása alatt álló más vallásuak voltak hazánkban mindig a nemzeti szabadság és alkotmány legerősebb Álijunk oszlopai. És fgy van ez ma isi Ezek történeti tények. Ezt így tanultuk és így tanítjuk. A tiszta evangéliomi világnézettel telített iskoláink, irodalmunk, sajtónk az egész vonalon ma is a nemzeti öntudat felkeltésének, a magyar újjászületés és feltámadás szolgálatában állanak. A nemzeti eszmények szolgálatában áll teljes lélekkel közelebbről a Dunántúli Luther-Szövetségünk kiadásában megjelenő sajtó orgánumunk: a Harangszó, melynek fenntartása, támogatása egyaránt létérdeke egyházunknak, hazánknak. A Harangszó soha. legkevésbé e vészterhes időkben nem tévesztette szem elől a nemzet egyetemes érdekét: a haza minden előtt. Nekünk vérünkbe ment at: addig vagyunk jó evangélikusok, amíg jó magyarok vagyunk és viszont jó magyarok akkor vagyunk, ha jó evangélikusok lenni igyekezünk. Aki azért jó protestánsnak, jó evangélikusnak, jó magyarnak vallja magát, akit valaha is csak egy kissé is megérintett Krisztus evangéliumának szele, aki önmagának, családjának, egyházának, hazájának boldogulását kívánja az a legszentebb nemzeti eszmények szolgálatában álló sajtónak : a »Harangszó«-nak támogatására siet, előfizet rája, áldozatot hoz érte 1 Luther a keresztyén iskolákról. Most van négyszáz esztendeje, hogy dr. Luther Mártonnak az egész emberiségre nézve értékes és korszak- alkotó írásai közül az emberi művelődés szempontjából a legfontosabbaknak egyike a »Keresztyén iskolák állítása és fenntartásáéról napvilágot látott. Luther ezen iratában kijelenti, hogy a művelődésnek voltaképeni egész lélekkel a Harangszó célja a keresztyén jellem kialakulásában keresendő; feltétlen értéke csak az evangéliomnak van. Sok mindenre a tanítás szolgálatában azért van szükség, hogy megnyíljanak előttünk a szentiratok kincses házai. Különösen napjainkban lelkiismeretet ébresztőén hatnak szavai, midőn négyszáz év távlatán keresztül többek között így szól hozzánk: Szégyen és gyalázat, hogy odáig jutottunk, hogy minket előbb bizgatni és nógatni kell, hogy gyermekeinket és az ifjúságot neveljük és az ő javukra gondoljunk, holott erre magának a természetnek kellene minket indítania Nincs oktalan állat, mely gondját ne viselné fiainak és ne tanítaná arra, ami azoknak szükséges, kivévén a strucot, amelyről Isten azt mondja: »hogy fiai iránt oly kegyetlen, mintha azok nem is az övéi volnának*. A külső bűnök között Isten színe előtt egy sem terheli annyira a világot és egy sem szolgál rá borzasztóbb büntetésre, mint az, amelyet mi gyermekeinkkel szemben követünk el, amidőn őket nem neveljük. Valamely város (falu) felvirágzása nemcsak attól függ, hogy rengeteg kincseket gyűjtenek, erős falakat, szép házakat építenek, sok puskát és páncélt készítenek, sót hogyha ezekből sok van és ostoba bolondok kezébe kerülnek, annál rosszabb és annál nagyobb ama város (falu) kára. Hiszen mi az oka, hogy mai nap az összes városokban (falvakban) oly édeskevés az alkalmas ember, hanem a felelőség, amely megtűri, hogy az ifjúság úgy nőj jön fel, mint ahogy a fa nő az erdőben és a tanítás és nevelés dolgaival épen nem törődik. Növekszik is az, de oly rendetlenül, hogy semmire sem alkalmas, hanem csak aféle dib-dáb, tűzre való népség. Ha se lélek, se menny, se pokol nem volna, úgy csupán a világi kormellé !
