Harangszó, 1923

1923-06-24 / 26. szám

1923. június 24.

HARANOSZO.

203

részéről Kiss Róza, az iskolás gyermekek részéről Egressy Irén és Nagy Irma. Iskolavizsgálat utáa istentisztelet volt, ameiyet az egybesereglettek nagy száma miatt, akik között más valldsfelekezetüek is 3/ép számmal voltak, a szabadban kellett megtartani Püspök emelkedett hangú, gyönyörű beszédeben, amelyet Ján. 4. 20—26, szakaszra épített, azt a nagy eszmét hirdette, hogy az igaz isten- imddásnak kérdése megoldást nyert Krisztus eme szavában: Isten lélek és akik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják. Az istentiszteletet követő díszközgyűlés után tisztelegtek püspök előtt a rdm. katb. hitközség küldöttsége élén Tan- esits János esperes-plébános, az orthodox izr. hitközség képviseletében Rubinstein József rabbi A szeretett főpásztor tiszteletére a Korona ven déglőben adott közebédea számos felköszöntő hangzott el; Köpi püspök Tancsits esperes p ébánost, mint a felekezeti jó viszony buzgó ápolóját, Tancsits esp.-pl. és Tompa Mihály lelkész K&pi püspököt, az egyház kerület kimagasló vezérét éltették a jelenvoltak lelkes ovációja mellett.

Ugyanaznap délután Ketnenespálfa két kicsi harangjának (kath és evang) kedves összecsendiilése mellett e köz ség evang. gyülekezetébe vonult be a várva-várt püspök kíséretével. Lelkes szavakkal köszönti a magas vendéget az iskola bejáratánál az ott emelt diadalkapu köré gyűlt hívek élén: dr. Móritz Dénes babai gyűl. fel.; ugyancsak üdvözlik Tompa La— Takarítunk a számára, míg élünk! Holnaptól kezdve nem eszem reggelire sem kávét, sem tejet. Majd csak egy kis krumplit, vagy egy falat kenyeret.

— Én is elleszek nélküle!

— Ugy-e, csak a Rozikának adunk tejet. A többit összeszürjük tejfelnek, túrónak s minden héten egyszer beviszem a városba eladni. A pénzt aztán berakjuk a takarékba.

— Én pedig nem is pipázok többé. így is megmarad évenkint legalább is husz-huszonöt korona. Sőt még a két pipámért is kapok pár fillért valakitől.

— Én meg beviszem holnap azt a szövetet a faluba, melyet téli ruhának vettem magamnak. Eladom valakinek. Eltudok nélküle lenni. Majd találok leánykori ruháim közt még olyant, amit viselni tudok.

Így tervezgettek sokáig, mígnem egyikük észre vette, hogy világosjos tanító a gyülekezet, Rosta Károly községbiró a község elöljárósága nevében. Iskolalátogatás után a püspök nagyszámú hallgatóságának a szabadban hirdette az igét Luk 15.7—10. alapján, kiemelte örökkévaló kincsünk: a lélek értékét, rámutatott veszedelmeire, buzdított annak megőrzésére. A főpásztor igehirdetését díszközgyűlés követte, amelynek végén a róm. kath. hitközség üdvözletét Huszár Jenő r. kath. tanító, a nőegyletét Rosta Lina hajadon adja át a közszeretetben álló egyházi vezérnek. Megható jelenet volt. amidőn a nőegylet üdvözletének tohnácsolója üdvözlése alatt a nőegyleti tagok adományaként 11.000 K-t nyújt át a püspöknek, hogy ő azt valamely jótékony célra használja fel.

Még aznap este felé átvonul a püspök kíséretével Bobára s miután fogadja a község részéről Tompa László körjegyző, a gyülekezet részéről Nagy Mikiós meleg üdvözletét, a templomba megy s a csendes aikonyi órában áhitatos imában emeli fel a hivek seregének lelkét az örökkévaló Istenhez — Másnap jdn. 9-én reggel Ve9 órakor iskolavizsgáíattal kezdődik a püspöki egyházlátogató munka Ezután következik az ünnepi isten- tisztelet, amelyen részt vett László Kálmán vasi közép egyhm. felügyelő s amelyen a püspök a 84. zsoltár 2 — 8. verseire épített szentbeszédében a templom szeretetére, buzgó látogatásira buzdítja hallgatóit.

Díszközgyűlés után üdvözölték a püspököt a róm. kath. hitk. nevében IJödey Zsigmond máv. pályafelvigyá

ság szíii’ó'dik be az ablakon. Hajnalodon s még a szemüket sem hunyták le. Balogh gazdának menni kellett már az istállókba, a cselédek után nézni.

II.

A kuruzslónö.

Vasárnap délután dolgaik végeztével kint ültek a kis major cselédasszonyai a pitvar talpon. Úgy elmerültek bajaik részletes ismertetésébe, hogy észre sem vették, mikor egy városias öltözetű, különben kopott ruháju nő fordult be a major kapuján.

— Jó napot, jó mulatást, ifiasz- szonyok. Miért oly búsan nyergelik közös paripájukat? — Köszöntötte az asszonyokat.

— Biz’ csak azért, mert lusta a mi paripánk, nem visz el bennünket, mint a Girif madár a Szerenzó, a nőegylet nevében Móritz Jenőné. Ünnepély végén közebéd volt a lelkészlakon, amelyet a gyülekezet adott a szeretett főpásztor tiszteletére.

Nemeskocson jún. 9-én d. u. az imaház előtt várta a püspököt a hivek seregének szeretete, akiknek élén a község nevében Baráth József bíró. a gyűl. nevében Horváth Lajos tanító köszöntötte meleg szavakkal. A püspök először az iskolát látogatta meg; azután istentisztelet volt, amelyen a püspök Jak 1.22. alapján mondott hatalmas beszédet, lelkére kötve az imaházat teljesen megtöltő hallgatóinak az Isten igéjének szorgalmas hallgatását, megtartását, az Istennek, az imabáznak, a templomnak szere- tetét s e szeretetnek az életben megvalósítását. Díszközgyűlés után a küldöttségek üdvözletét fogadta a fő- pásztor és pedig Tőrök László tanító üdvözletét a róm. kath. hitközség, Baráth Lajo3né, Szabó Eszter üdvözletét a nőegylet nevében, amely utóbbi ragaszkodása jeléül 5000 K-t ajánlott fel a püspök urnák, aki azt köszönettel fogadta, bejelentette, hogy könnyek letörlésére fogja fordítani. A tüzoító- testület hódolatát Egressy Antal fejezte ki a főpásztor előtt, aki azután búcsút véve a nemeskocsiaktól. a bobai s aemeskocsi hivek kü'dötteitől elkísérve közvetlen kíséretével együtt Kemenes- sömjénbe ment s ott dr. Radó Gyula egyhm. felügyelő vendégszerető házában szállt meg, hogy másnap megtartsa egyházlátogatását az artrkuláris nemesdömölki anyaegyházban s még meg nem látogatott Máiban.

cse országába; — válaszolt a tréfás gulyásné.

— Minek is vinné magukat a Szerencse országába, mikor itt vagyok én: hozom maguknak a szerencsét. Csak szóljanak, melyiküknek mi kell, mi a baja? Segítek én mindenen. Vagy nem is kell szólniok. Itt a kártyám, megmond ez mindent. . . No, emeljék meg!

Rozika abba hagyta játékát, kíváncsian nézte az apró, színes kártyákat. A kuruzslónö azonnal meglátta kis csonka kezét, vagy tán már tudott is róla.

— Ej, ej, micsoda gondatlanság ez: így hagyni ennek a szegény kis leánynak a kezét! Mintha nem lehetne rajta segíteni! — szólt fejét csóválva nagy méltallankodással.

Bámultan néztek rá a cselédasszonyok. A fiatal gazdánénak, az édes anyának, nagyot dobbant