Harangszó, 1923

1923-01-14 / 3. szám

18

HARANGSZÓ.

1923. január 14.

után hagyták el dunántúli egyházunkat, Ostffy Miklós elfogatása után Telekesi Török volt az egyetlen gazdagabb és magasabb rangú patrdnus, akit hitében semmivel sem tudtak megingatni. Sőt az üldöztetések he- vében csak annál forróbban szerette s annál nagyobb áldozatkészséggel támogatta evang. Sionunkat.

A kerületi felügyelők nemes tisztét tölté be Török már akkor, mikor ez a díszes állás szervezve még nem volt. Wittnyédy István és Ostffy Mihály között ő volt kerületünk kimagasló vezéralakja és pedig oly időben, mikor püspök nélkül csak két espe- ^ rés kormányozta a megvert és szétoszlott kisded nyájat. De viselt Török politikai és egyházi téren oly tisztségeket is, melyekkel a kerület határain túl egyetemes egyházunknak is nagyobb szolgálatokat tehetett.

ósei az Enyingi Törökökkel voltak rokonságban. Nagyatyja Telekesi Török János, Pápa város földesurának, Enyingi Tőrök Istvánnak az öz- vegyét, Qersei Petheő Margitot vette feleségül s ezzel örökölte a Somlyói, jánosházi és szécsényi urodalmat. Előnevüket a vasmegyei Telekes községtől kapták, de Szécsény volt az igazi fészkük a Gyöngyös partján. Jelentékeny birtoaik voltak még Egye- den, Soboron, Szentandráson s több sopron- és győrmegyei községben.

Atyja, idősb Török István és anyja Orehóczy Katalin buzgó tagjai voltak egyházunknak. Nekik még a csep regi könyvnyomtató ajánlotta könyveit. Unokanővére, Török Magdolna (Imre leánya), kit Thulmon Mihály vett feleségül, Berzsenyi Dániel anyjának volt a dédanyja.

Ifjabb Török István Szécsényben 1666 ban született. A gyászos évtizedben nem lévén iskoláink, Okoli- csányi Menyhért házi tanító nevelte. Szülei korán elhaltak. Törökverő őseinek példáját követvén, már 17 éves korában »mint fiók kerecseny kikele fészke kosarából«. Előbb Thököly seregében, 1686-ban pedig Budavár alatt harcolt. Draskovich, Esterházy és Erdődy grófok udvarában volt joggyakorlaton. Ellenségei ráfogták, hogy Kolonicsnak reverzálist adott, sőt át is tért. De Török visszautassá a gonosz rágalmat.

Győrött 1690-ben a református Komáromi Katát, a kuruc alispán leányát vette feleségül. Ettől fogva lesz jóltevöje a győri gyülekezetnek, Aáchs Mihály volt győri rektornak és Lövey Balázs győri lelkésznek, ö segélyezi ezeket az Ágostai Hitvallás, a Zengedező Mennyei Kar és a Boldog Halál Szekere című értékes művek kiadásában.

A kuruc háborúban mint huszárezredes küzdött. II. Rákóczi Ferenc a kormányzó tanácsosai közé is beválasztotta s 1706-ban ót és Csáky Istvánt nevezte ki biztosul a protestáns templomok visszaadására. Hadi állomása rendszerint Pápa volt s hogy itt ekkor Kövesdy és Tóth Sipkovics lelkészekkel evang. anyagytilekezet alakulhatott, az is főként Török érdeme. Itt Pápán Török kezébe tették le Aáchs Mihály kemenesalji esperes és lelkésztársaí Rákóczinak a hüségi esküt. Később Locsmánd alatt táborozva a saját tábori lelkészét engedte át az itteni gyülekezetnek.

A háború idején birtokát többszőr is feldúlták a császáriak. Két fia elhalván, még csak az egyetlen Bálint volt életben. Felesége ezzel a Dunán átkelve Rozsnyóra menekült. S a kiváló tanuló, kiről osztálytársa, Hay- nóczi Dániel nagy dicsérettel emlékezik, itt az idegenben halt meg 17 éves korában. A következő évben a gyalázatos Heister tábornok Dunántúlt sorra hódoltatván, Telekesi Török áldottlelkü feleségét Kisfaludy Györgynével és más nemes hölgyekkel együtt megkorbácsoltatta.

Töröknek sohasem bocsátották meg, hogy Rákóczihoz pártolt. Állítólag ő is azok közé tartozott, akik Rákóczival a szatmári béke után is leveleztek. Ezért III. Károly őt, Csajági Jánost és Hellepront Jánost elfogatta, Csajágit ki is végeztette, de Török és a többiek Károlyi erélyes közbelépésére kiszabadultak. Korpo- nayné Géczy Juliánná is. a Jókai regényéből ismeretes lőcsei fehér asszony, vallomást tett egy Telekesi Töröknek szóló levélről, de kevéssel ki végeztetése előtt ezt mégis visszavonta. Ekkor is közel járt hozzá a halálos veszedelem.

De a nehéz viszonyok között sem riadt vissza egyházának további védelmétől. 1714-ben kezdődött meg a rábaközi, répczemelléki és györme- gyei egyházak üldözése. Bezin, Kis- baboton csak az ö segítségével maradhatott evang. lelkész a kuruc háború után is. De utóbb saját falvaiban, Egyeden, Szentandráson és Soboron is fegyveres kézzel foglalták el a templomokat. A hajléktalan, bujdosó lelkészek és tanítók az egyedi kastélyban mindig szíves fogadtatásra találtak. A soproni iskolában 1717-. ben hat tanuló eltartására vállalkozott s 3000 forintos alapítványt tett.

Az országgyűlés által kiküldött vallásügyi bizottságban is 1721-ben Pesten és Pozsonyban sokat fáradozott. öt magát is sok váddal illették itt, evang. hitbuzgóságát és bátor fellépését a volt kuruc ezredesnek nem tudták megbocsátani. A bizottság munkája különben a nagy ellentétek miatt meddő maradt.

Pozsonyi útjáról visszatérve meg- betegült. »Sírva megyek az én fiam után a koporsóba« — mondotta barátainak. Egyeden 1722. dec. 26 án hunyt el. őseinek sírboltjában nem adtak neki pihenőhelyet. Ezért a va- dosfai artikuláris gyülekezet templomában temették el 1723 ápr 6 án. Torkc s András győri és Tóth Sipkovics János téthi lelkészek prédikáltak felette 40 lelkész jelenlétében. Miskey Ádám sághi tanító búcsúztató verseket, Haynóczy Dániel soproni igazgató pedig, aki diákjaival jött el, ékes latia beszédet mondott.

A soproni iskola az ő emlékére kezdett évi hálaünnepeket tartani. Felújították emlékét 1814-ben, midőn gróf Festetich Ignác kir. kamarás meghívására Kis János püspök és Matkovich Pál felügyelő az egyedi kastélyba hívták össze a kerületi gyűlést. Az ősi lutheránus birtokot ugyanis előbb Schilson báró, utóbb pedig a Festetichek szerezték meg. Telekesi Török fekete temetési zászlóját, melyet Vadosfán őriztek, a Rákóczi- -ünnepélyek idején a szentandrásiak ünnepélyes menetben vitték vissza egykori földeuruk gyülekezetébe.

A temetési szónokok nagy áldozat- készsége mellett arna gyáva, köpeny- forgató világban Töröknek különösen az állhatatosságát és hithűségét magasztalták. »Ritka madár az ilyetén úr ez mi mostani időnkben« — mondta Tóth Sipkovics. Torkos András Zakariás prófétától vette a textust: »Jajgass jegenyefa, mert elesett a cédrusfa«. S erényei mellett daliás szép termetét is dicséri. Jelmondata ugyanaz volt, ami I. Rákóczy Györgyé, a római levél 9, 16. verse. Hay- nóczi szerint ezt szokta a könyveibe írni.

Címerét megfordítva helyezték el sírján. Ősi családjáaak protestáns ága vele kihalt. Ma már majdnem hogy a nevét is elfeledték. Egyházunknak, sajnos, sok ily erős cédrusfája dőlt ki idő előtt és nem hagyott maga után sarjakat. A kétszázados évfordulón hálás kegyelettel újítsuk fel emlékét.

Oh szép, mikor feledség-nyomta földbűi Kisarjad a szív, az elporladott,

Mint rom felett a repkéay ha kizöldűl És kegyelet sír rája harmatot.