Harangszó, 1923

1923-05-20 / 21. szám

164 HARANQSZÓ. 1923. május 20. Gyűljön ki, Pünkösd, izzó szellemed Magyar bereknek néma tájain I Tudom, ha hallják zúgó hangodat, Akik ma kővel lesnek ránk talán: Szavuk se lesz, csak állnak szótlanul Magyar Pünkösdünk fesfő hajnalán. Horeczky Béla. Egyházlátogatás a soproni alsó egyházmegyében. Kapi Béla püspököt egyházlátogató kőrútjában a soproni alsó egyház­megyében mindenütt osztatlan lelke­sedéssel és szeretettel fogadta a hí­vek serege. Útját, kocsiját virággal halmozta el. Az egyházlátogatás lé­lekemelő részleteiről a alábbiakban számolunk be: Május 7-én este fél 7 órakor ér­kezett a püspök vonata a csornai ál­lomásra, hol a csornai járás dísz­magyarba öltözött főszolgabirája, dr. Czifrák János, s a farádi gyülekezet fiatal felügyelője, Szilvásy Dénes, üd­vözölte meleg szavakkal. Másnap Farádot s Jóbabázát látogatta meg a püspök s dacára a szorgos munka­időnek, Furádon a templom, Jóbahá- zán az iskola zsúfolásig megtelt a hívekkel. Május 9-én Szilsárkány és Sopron- németi részesült canonica visitátió- ban. Különösen megható volt a sop- ronnémeti hívek szeretető. Ez a kis leánygyülekezet utolsó tagjáig ki­kísérte a püspök kocsiját az állomásra s szűnni nem akaró óvációkka! bu­hivására igazolványukat megmutatták, mindenütt jóakaratra, szíves előzé­kenységre találtak. Zimonyig együtt mentek. Itt Szabó és Makkos elbú­csúzva Miklóstól, Debrecen felé vették útjokat, Miklós pedig Pécs felé haladt. Odaérve felkereste Alit s átadva neki atyja levelét. A fiatal tiszt az átolvasás után örömtől sugárzó szemekkel kérdi: — Te vagy az a Cser Miklós, aki apám házáért harcra szállottál a rab­lókkal ? — Társaimmal együtt kötelessé­gemet teljesítettem. Jó urunkat meg- kellett védenünk. — Fogadd kö3zöí’etemet és jobb kezemet bajtárs. Vitézi magaviseleted- del cngemet is magyarbaráttá tettél. Ma nem mégysz tovább; kedves ven­dégem vagy. Este a fiatal házi gazda dúsan te­rített asztalhoz ültette vendégét s fi gyelraesen hallgatta ennek előadását atyjának kisázsiai birtokán tartózko­csuzott az induló főpásztortól. Este 10 órakor érkezett a püspök vonata Ivánegerszeg állomásra, ahol az úti fogatok hosszú sora várakozott reá. Felejthetetlen volt ez az ut Nagyge- resdig. A hosszú kocsisort fáklyások­kal megrakott társzekerek világították be s mint egy hosszú tűzoszlop, úgy kígyózott a menet a sötét éjszakában. Az állomáson dr. Mesterházy Ernő gyülekezeti felügyelő, Nagygeresden pedig dacára a késő esti órának az egész község előtt a község jegyzője várta és üdvözölte. Másnap, áldozó­csütörtökön, Nsgygeresden zsúfolásig megtöltött templomban hirdette az Is­ten igéjét a püspök. A lelkészlak előtt Balogh Dénes főszolgabíró, a tem­plomajtóban pedig Nagy Ferenc lel­kész köszöntötte. Az istentisztelet és a közgyűlés végeztével számos kül­döttség tisztelgését fogadta. Délután Répceszemerében, másnap Pórlsdony és Nemesládony leánygyülekezetekben járt a püspök A tisztelgő küldöttsé­gek sorában majdnem kivétel nélkül ott láthattuk a politikai községet, a róm. kath. hitközséget, a nőegyletet, a tanítótestületet, a presbitériumot s ahol ilyen volt, a más hilfelekezetek küldötteit. A püspök minden küldött­ség üdvözlésére hosszasan válaszolt. Pi indikációiban pedig mindenütt a sze- retetre, hazaszeretetre és a felekezet- közi békességre s annak ápolására intette híveit s minden gyülekezetben cffsrtóriumot taitott ás pedig szép eredménnyel a soproni theol. akad. jajára, illetőleg a hallgaíók segélye­zésére, A püspök kíséretében voltak dásáról, a rablók leveréséről s a csa­ládnak fővárosba vis3zaköltözéséfől. Másnap Miklós utrakészülten bú­csúzott Alitól. Ez kikisérve őt egy kardot nyújt át neki e szavakkal: — Vedd emlékül, hogy ezután, ha vész fenyegetne, ne kelljen fejszét keresned, hanem — mint ez a vitézt megilleti — kardot ránthass. Egy ott álló felszerelt paripára mutatva foty- tatá: Fogadd ezt is hála jeléül. Ne szegényesen, fáradtan tárj haza. ha­nem mint egykori huszár, lovon. Hadd lássa családod Í3, hogy a török is tudja, mire kötelez a jótett. Miklós köszönettel vette a két em­léket. A kardot övére kötve felült a lóra s végbúcsut hangoztatva elrobo­gott. Derült arccal, vidáman szállott a jó lovon a szülőföld felé. Harmad­nap estére beért falujába. Már későre járván az idő, nem akarta eddig bi­zonnyal lepihent családja nyugalmát zavarni. A község vendégfogadójába Héricts Lajos a soproni alsó egyház­megye esperese. Balogh Ernő püspöki titkár, Takács Lajos a soproni alsó egyházmegye világi jegyzője és szá­mos úri családunk. A soproni alsó egyházmegye felügyelője dr. Ajkay Béla betegsége miatt az egyházláto­gató körúton nem kísérhette a püspö­köt, csupán a falujához közel eső Répceszemerén jelent meg. Itt a püs­pök megszakította körútját s Somogy- csicsóra utazott az ott újonnan épült imaház felavatására. A soproni alsó egyházmegyei körútját Felsőszakony, Nemeskér és Alszopor meglátogatása után f. hó 17-éa fejezte be. Megható ünnepség keretében lep­lezték le május 6 én a bezi-i tem­plom falába elhelyezett, a világhábo­rúban hősi hatáít haltak emléktábláját, melyet Németh Márton karróspusztai földbirtokos á dozatké3z, szerető apai szíve emelt felejtheiet'en hős fiának és vele együtt hősi halált halt 32 társának emlékére. A leleplezés ünnepélyén ott voltak Fricke Emii, Ländler Aladár, Purgly Béla birtokosok, dr Haha Béla szol- gabiró a vármegye, vitéz tihanyi Túl Ferenc rokkant főhadnagy, Horváth Ferenc és Schmidt Imre rokkantak a Hadröá képviseletében s a falu és környék népe valláskütönbség nélkül. A lelkésznek ezen ünnepélyre irt al tért be s lovát a háziszolga gondjára bizva, a vendéglőstől éjjeli szállást kért. Néhány ember még a kocsmá­ban beszélgetett, de senki sem ismerte meg. Vármegyei kornmiszárusnak gon­dolták. Mielőtt nyugalomra térne mé­gis vonzotta a vágy, óhajtotta meg­tekinteni a családi hajlékot. Odament az elcsendesült utcán. Háza ablakai még világosak voltak, így lakói még ébren vannak. Az egyik ablakot be­lülről Ldó kpel által hagyott kis nyíláson megdöbbenve látja, hogy a terített asztalnál egy fiatal bajuszos úr ül, az ő felesége pedig étellel kí­nálja, cirógatja, csókolja. Lelke fel- háborúi, keze önkéntelen is pisztolya után nyúl. De legyőzi indulatát e gondolatiak hogy világos nappal megy be a házba s akkor vonja száma­dásra az asszonyt és vendégét. Visz- szatér a vendéglőbe. Az étel nem íz­lett neki, a'udni ezen éjjel nem tudott. (Vége következik.) Hősök emléktáblájának leleplezése Bezin.

Next

/
Thumbnails
Contents