Harangszó, 1923
1923-05-20 / 21. szám
1923. május 20. HARANQSZÖ. 165 kalflii éneke s az oltári funkciók után DuboVay Qéza lelkész gondolatokban gazdag beszédével ragadd magával a hallgatóságot, a magyar szebb jövendő reménység világába. »Emlékezünk — úgymond — egy boldog országról, egy szép, egységes földről, mely mint számtalan fia csonkán, bénán, félholtan fekszik ott a népek vérvirágos, rögös országutján. Oh ha fiai átko3 nemtörődömségének volna szomorú záloga, szánalmas helyzete — akkor nem nyita- nánk, mert nyithatnánk még panaszra sem jogosan ajkunkat. Da nem 1 Miként egy ezredéves múlt minden megpróbáltatásában e nép szive egy dobbanás volt, hogy ha érezett, s ha tenni kellett, tudott emelni egyetlen kezet«, azonképen a lezajlott nagy világégésben is a magyar vitézség példátlanul ragyogott népek milliói előtt 1 De fájdalom, nem is jutott egy hadakozó fél fiainak sein annyi jeltelen sir, annyi néma fakereszt, a hősiesség jutalmául, osztályrészül, mint a magyarnak. Érzem vigasztalni, reménységet táplálnom kell itten. Mind a kettőt Fáinak, a nagy apostolnak tanításával teszem. Mert amiket szenvedünk, nem hasonlítható ahhoz a nagy dicsőséghez, mely néküak megjelentetik.« Vigasztalódjunk 1 Bár kibeszélhe- tetlenül sokat szenvedtek hőseink — mégis szenvedésük nem hasonlítható ahhoz a nagy dicsőséghez, mely nékik mint egy szent eszme vértanúnak ott az örrökkévaióság hazájában immár megjelentetett. Reménykedjünk! Bár roskadozva hordozzuk egyéni é3 nemzeti életünk keresztjét, az éjszakai sötétségnek, a feltámadás ragyogó hajnalával kell végződni. A nemzet golgotái kerésztje alól kell elindulni a nemzet ama uj sarjának, mely visszaveszi ősi örökségét a bitorlóktól az ész, a munka, a szív, a becsületesség és nemes gondolkodás fegyverével. Mi minden szenvedések mellett is higyjünk és én: Hiäzek egy Istenben, hiszek egy hazában, hiszek egy isteni örök igazságban, hiszek Magyarország feltámadásában.« Az ünnepi beszéd után Fónyad Gyula »Hősök emlékére« című költeményt szavalta el a tőle megszokott szavalólf épességgel. Majd a lelkész megáldd az emléktáblát, mely után vitéz Tihanyi Till Ferenc tartott rövid, de szívből fakadó és szivek melyére ható beszédet. Meg Horváth Károly és Balogh Zoltán tanítók könynyeket fakasztó alkalmi szavalataik s az iskolás gyermekek lelkes irredenta énekeik emelték az ünnepély fényét, mely a Himnusz eléneklésével végződött. A jugoszláv megszállás alatt levő 9 vend gyülekezet (30.000 lélek) gyámintézeti célokra a folyó 1923-ik évben 348.425 koronát gyűjtött. Vájjon mi mennyit fogunk és tudunk gyűjteni ? KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. Magyarországon már ott tartanak az emberek, hogy a gor.dok elviselhetetlen súlya elől a pohárhoz menekülnek. E tekintetben is azonban, úgylátszik Budapest vezet, mert az ország fővárosában az utóbbi időben feltűnően elszaporodott a rés/egemberek száma úgyannyira, hogy a főkapitány kénytelen volt szigorú utasí'ást adni a rendőrségnek, hogy a büntető törvénykönyv idevonatkozó paragrafusát a legszigorúbban alkalmazzák a részeg emberek ellen. Jó volna ezt az egész ország területére elrendelni. Vagy úgyis hiábavaló minden ? 1 * A párisi Petit Bleu több apró cikket közölt aí életjáradékot éivezö állatokról. Az érdekes cikkekre a közönség köréből több levél érkezett a szerkesztőséghez, amelyek uj adatokkal szolgálnak. így például Londonban egy tiszteskoru hölgy két macskáját tette meg örökösévé. Ámde a háziúr, bizonyos Honver, nyilván az ottani lakáshivatal közbejöttével a két macskát az utcára tette. Eljárását, amely az élemedett háziasszonyok köreben nagy felháborodást keltett, azzal indokolta, hogy egyetlen állam sincs, amelyben a macskák örökösök gyanánt szerepelhetnének. Tehát fel Í3 ut, le is ut. Megnyugtatjuk olvasóinkat, hogy a két hajléktalan macskának hamar akadt pártfogója. A járadékból élő állatok közt előkelő helyet foglal el Ti műk, egy indiai elefánt. Lord Harding, a volt indiai alkirály ennek a vasíagfcőrünek köszönheti az életét. Amikor a lord ünne-pies bevonulását tartotta Delhibe, bomba robbant föl, amely súlyosan megsebesítette. Timuk az általános fejetlenség közepette is megőrizte hidegvérét és kivitte urát a megriadt tömegből. Magatartása még a tömegre is jó hatással volt és ezzel megakadályozta az általános pánikot. Az alkirály, amikor felgyógyult, megemlékezett Timuk szolgálatairól és egy rendeletével évi 2500 rúpia évjáradékot biztosított számára. Timuk ebből a járadékból él ma is és mivel jó egészségnek örvend, még sokáig fogja élvezni az életet, nem mint nálunk egy-egy szegény nyugdíjas lelkész, tanító vagy a lelkész, a tanító özvegye, árvái, kiknek tengődés és nyomorúság az élet; életjáradékuk nem lévén, nem igen örülnek az életnek. legkevésbé sem élvezet az élet rájuk nézve napjainkban. * A moszkvai vörös kabinet elhatározta, hogy játékkártyák gyarapítására adja fejét. Búfelejtőnek, éhség- csillapítócak, gondüzőnek nem árt a szegény népnek egy ki3 makaó, ferbli és egyéb biattozás. Ami végre napjainkban nálunk is nagyon dívik Aztán végeredményében nem is olyan rossz üzlet a kártyagyártás. Hoz egy kis pénzt az üre3 kasszába. Persze a dicső szovjetviiágban különösen festenének a királyok a kártyalapokon A dolgokat tehát módosítani kell. Ler.in lesz a vörös király, Csicserin a tök felség, Trocki a makkcsászár, Litvinov a zöld király. S a nép, óh a szegény nép, mely kénytelen a négy király szavára hallgatni, nem lesz más, mint a harminckét levelű biblia tök- filkója. OLVASSUK A BIBLIÁT. Viszontlátás. Május 21. Apóst. csel. l.s. A halálban nem az elmúlás a legborzasztóbb, hanem az elválás. Husvét azzal vígasztal, hogy nem a halál a legnagyobb úr ezen a földön, áldozócsütörtök azt a reménységet kelti bennünk, hogy e földön túl is van életlehetőség, pünkösd azonban már bizonyossá is tesz minket arról, hogy van egy másik ország a halálon túl, ahol a szeretet szálai nem szakadnak meg. Jézus betartja Ígéretét s lekiildi onnan az erőnek lelkét. Bizonyos vagyok-e én abban, hogy van a halálon s földön túl is élet ? Szentlélek nélkül nincsen bizonyosság. Május 22. Lukács 7. n—is. Bizonyos, hogy vannak kőszivü emberek, kiket a viszontlátás nem érdekel, de az is bizonyos, hogy a szerelő szív nem tud belenyugodni ebbe: most már nincs többé. Az Írás kifejezetten nem tanítja ugyan ezt a viszont- látást, de ez a reménység azért Irásszerü. Aki a naini ifjút visszaadta feltámasztása után anyjának, „az bizonyára, mikor a nagy .keljetek fel' az összes halottakat hívja, épen így visszaadja az egymástól elválasztottak-