Harangszó, 1923

1923-05-20 / 21. szám

1923. május 20 HARANOSZO 163 Templomavatások. Nagykanizsán. Május 6-án avatta fel Kapi Béla püspök a nagykanizsai, közel egy millió költségen renovált templomot. Az állomáson küldött­ségek fogadták a főpásztort, kiknek sorá­ban ott láttuk a somogyi egyházmegye el­nökségét, a gyülekezet lelkészét, a város és az államrendőrség képviselőit. A somo­gyi egyházmegye nevében Mesterházy Sán­dor esperes, a város nevében annak pol­gármestere üdvözölték az érkező püspököt. Innen hosszú kocsi sorban a templom elé hajtattak, hol a lelkész, a nőegylet, az ifjú­sági egylet üdvözölte őt. Délután a 6. honv. gy. ezr. tisztikara az ezredparancsnok ve­zetésével, a református gyülekezet lelkésze, a róm. kath. hitközség, az államrendőrség, a nöegylet és a presbitérium tisztelgett előtte. A püspök szokásához híven ezúttal is minden küldöttség üdvözlésére külőn- külön meleg szavakkal válaszolt, majd még a délután folyamán látogatásokat tett a küldöttségek vezetőinél. Másnap megkapó ünnepség keretében adta át rendeltetésének az Isten házát. „Megáldom és átadom ren­deltetésének ezt a templomot...“ hang­zottak a püspök szavai s az elhangzásuk után beállott csendben megkordu't a ha­rang s eldördült a katonai díszszázad disz- tüze. Harangzúgás s a 6. honv. gy. ezred zenekarának kísérete mellett felhangzott a szívek ajkán: „Isten áldd meg a magyart“ s szállt fel a magasba. Istentisztelet után a honvéd díszszázad ellépett a püspök előtt. Délután még sokáig elbeszélgetett a fő­pásztor a lelkészlakban nagyszámban meg­jelent hívekkel és vendégekkel, majd az 5 órakor induló vonattal, hová szintén elkí­sérte a hívek szerető sokasága, visszatért Szombathelyre. Somogycsicsón. Csodálatos az az áldozatkészség és csodálatos az az élettörténet, mellyel egy teljesen felszerelt templomot építtetett Beák János somogycsicsói testvérünk az Isten Hüségteknek e bizonyságát nem fe­lejtem el. — A mai naptól fogva szabad vagy, nem szolga De a szabadságon kívül hivatalt i3 akarok számodra rendelni. Én ö/eg koromban nem te­hetem ki magamat egy jöhető dj rablótámadásnak. Visszamegyek Kon- stautinápolyba és neked ajánlom fel a sáfárságot, a birtok igazgatását jő fizetés mellett Ez a ház lesz lakásod, hozz ide feleséget, férjhezmenő leányt itt is találsz. — Nagyságos tír, nekem otthon van feleségem, gyermekem. Ök vár­nak engemet és az én lelkem csak ő utánuk eped. — Tehát házasember vagy? Ak­kor természetesen mint keresztyénnek nincs is jogod más asszonyra gon­dolni. De egy jő hirt is mondok, amit bizonyosan örömmel hallasz. Tegnap vettem az értesítést, hogy hatalmas császárunk békét kötött királytokkal dicsőségére. Két fiát a haza védelmében veszhette el, a harmadikat pedig itthon ragadta el tőle a halál. De azért nem for­dult el Istentől, nem álkozódott, mint ten­nék sokan, sőt a sors kegyetlen ostorcsa­pásai alatt közelebb jutott Istenéhez s mi­ként a bibliabeli Jób, megnyugodott annak akaratán. Közel 3 millió költségen építtetett hajlékot két haranggal, orgonával, szent edényekkel ellátva az urnák. Főpásztorunk kötelességétől vezérelve egyrészt, másrészt pedig méltányolva a példás áldozatkész­séget, megszakította egyházlátogató kör­útját s május 13-án felavatta és átadta rendeltetésének a templomot. 12-én délután érkezett a püspök Nagy­kanizsára, honnan Iharosberénybe kocsin ment s a helyi lelkésznél szállt meg. Fo­gadta a róm. kath hitközség, a nőegylet, a somogyi tanítóegyesület és a presbitérium tisztelgő küldöttségeit. A hívek kérésére este 7 órakor az Isten igéjét is hirdette a templomban. Másnap Somogycsicsón a somogyi egyházmegye felügyelője fogadta s miután áhitatos ünnepséggel a templomot felavatta, délután visszatért Szombathelyre. Debrecenben. Szép és lélekemelő ünnepség volt áldozó­csütörtökön Debrecenben. Farkas Győző leik. március havában a templom-renoválás és festés érdekében széleskörű mozgalmat indított, amely néhány hét alatt teljes siker­rel járt. A több százezer koronát kitevő munkálatok befejeződtek, a szépen kifestett templom Nagy József tanár ajándéka foly­tán Haranghy Jenő jeles festőművésznek erre az alkalomra kitett új művészi oltár­képhez (Ecce humo) jutott. Az avató szer­tartást Geduly Henrik tiszakerületi püspök végezte, aki hatalmas beszédben elismerését nyilvánította az egyháznak ama rendkívüli áldozatkészségéért, amelyet az egyház a legutóbbi évben tanúsított. Az avatás után a gyülekezeti lelkész a konfirmációt végezte, majd a főpásztor külön megáldotta a kon- firmándusokat és úrvacsorát osztott. A szép emlék sokáig fog élni az áldozatkész deb­receni hívekben. és ezzel megnyílt az tít népeiknek a szabad közlekedésre. — Hála Isten 1 Ez a hir nekem örvendetes üzenet. Szíveskedjék Nagy­ságod tudatni, mi lesz a váltságdíj értem, hogy családomnak azonnal megírhassam. . — Elég váltság az a két seb, amit az én és családom megmentésében kaptál. Nem tartozói semmivel, én vagyok neked adósod. Szabadon me­hetsz, csak arra kérlek, várj indulá­soddal két hétig, míg a fővárosba beköltözünk. Ott magam szerzek szá­modra levelet, amellyel ameddig a török uralma terjed, mindenütt bátran járhatsz. Addig homloksebed is jól beheged. A fővárosba költözés után Mah­mud basa kieszközölte Mik!Ő3 és a vele együtt szabadon bocsátott két társa számára az títon minden zakla­tástól biztosító útlevelet. Magyar ru­hát készíttetett mindhármunknak ezzel Pünkösdi ének. Évezredek ködüíte tájait Borongva járja lelkem e napon, 5 amíg köröttem május éj piheg: Pünkösdi hírnek könyvét olvasom. Előttem ált egy félénk kis csapat, A szíve féí, a teste úgy remeg . . . Körötte kővel, botfái hömpölyög Az izzóíelkü, öínikész sereg. De ím: a széfnek zengő hangja kél, Merész kezekkel léíek-hurba vág, Pünkösdi nyelvek kettős lángja gyűl, És messze száíí a félelem, a vád . . , A kis csapatnak ajka szót tüzel, hirdetve bátran: „ftrtünk halt meg ő I" A zaj csitul — majd semmiségbe tűn, Ököl kinyílik s főidre huff a kő . . . Amint a lelkem múltból visszatér Magával hozza szép remény daíát 5 íátom derülni bús hazám fölött A szép jövendő rózsás hajnalát. A Lélek az, ki Pünkösd ünnepén Elűzi messze gyászos felleget, 5 derít reánk, kik féíve hallgatunk, Szabadbeszédre biztató eget. Jövel-Jövel hát Pünkösd ünnepe, És nyisd meg ajkunk bátor szóra már: ..Elég volt eddig I Tűrnünk nem lehet, Hogy elborítson teljesen az ári" Amit így ajkunk bátran szólni kész: Igazság szója, félni nincs okunkI A Krisztus meghalt minden emberért, így élni van tán nekünk is jogunk I Jövel-jövel hát Lélek ünnepe, Sebes szeleknek zengő szárnyain I is jelezni akarván, hogy nem mint lenézett, kopott rabszolgák, hanem mint érdemeikért önként szabadon bocsátott derék emberek távoznak tőle. A kitűzött idő leteltével fgy szól Miklóshoz a basa: — Fiam, minden rendben van, társaiddal együtt elindulhatsz. Szép emléket hagysz itt magad után. Allah szemei őrködjenek feletted. Gondvi­selő keze segítsen haza szerencsésen. E levelet pedig Pécs felé menve add át Ali fiamnak, aki ott a várőrségben janicsár tiszt. Egyszersmind két erszényt — min- denikben száz arannyal — adott át neki s még emlékül egy szép ezüst­veretes pisztolyt. Szabó Pált, Makkos Józsefet is ellátta jó utravalóval. A felszabadult hadifoglyok meg- hatottan vettek btícsut a nagylelkű Mahmudtól és még az nap elhagyták Konstantinápolyt. Fennakadás nélkül utaztak. Ahol a török hatóság fel-

Next

/
Thumbnails
Contents