Harangszó, 1923
1923-05-20 / 21. szám
i 62 HARANQSZÓ. i923. május 20. bánat, a megjobbulás parancsszavát. A Szent Léleknek kell belenyúlni a mai átmeneti időszak alakításába is, a Lélek érintésére van szükség, hogy életet öntsön a holt tetemekbe, hogy megelevenítse a száraz csontokat s új eszményt adjon rombolásban, az értékpusztításban kimerült, beteglelkü emberiségnek. Erkölcsi züllöttségünk, borzalmas lelki elszegényedésünk harsogó szóval kiált Isten Lelkének a megelevenítő, gyógyító munkája után, hogy megtisztult érzéssel, az anyagiasságtól megszabadított, emelkedett gondolkozással s a krisztusi eszményekért lelkesedő elhatározással ké szítsünk elő egy jobb, boldogabb jör vendőt, az igazság, a szeretet, a békesség országát, aminek az eljöveteléért Dáviddal így imádkozunk: »Teremts bennem tiszta szívet óh Isten és az erős lelket újítsd meg énben- nem. Ne vess el engem a te orcád elől és a Te Szent Lelkedet ne vedd el éntőlem 1* Májusi reggel. Gyéngypirágillates — májusi reggelen, ftünt járeR a réten. Százszer-szépeR Rezei!, oigyázoa lépRedeR — s gyenyerRecbe nézem. Napsugaras Fényben, játszi libbenéssel — begárRáR zümmegneR. ftis harang csengése — pacsirta zengése: lágy harmeniában Istent dicsőítőé, — szárnyal fel az égneRÍ Hudy Ilona. A törökvilágból. Elbeszélés. Irta: Gyurátz Ferenc. (Folytatás.) Egy éjjel Miklós hirtelen felugrik ágyából, hű kutyája ugyanis mind hangosabban morog s az ajtót kaparja. Felkel s félig öltözötten fejszéjét ragadva kilép s látja hogy több ember ura lakásának szárnyas ajtaját feszegeti. A nagy erdőkben tanyázó vad rablók voltak. Nem kérdi hányán, mily fegyverekkel fogadják: oda rohan e kiáltással: »Rajta, BodriI« A kutya dühösen ugrik a legközelebbi rabló nyakába s mielőtt meglepetéséből magához térne a földre rántja, tépi, marja, torkát, Miklós villámgyorsan forgatott fejszéjével tör a vele szembe állókra. Kettő pisztolyt fogott reá. Az egyik nem talált, a másiknak golyója bal karját sebezte meg, de a másik pillanatban keze a Főpásztori körlevél. A gyülekezetek tagjainak békesség Istentől, a mi Atyánktól és az Űr Jézus Krisztustól! Mint az egyházkerület püspöke, hivatalos kötelességemhez híven tudatom veletek, egyházkormányzatom alá tartozó gyülekezetekkel és egyháztagokkal, hogy egházkerületünket, annak tanintézményeit és intézményeit a mostani szomorú idő súlyos anyagi helyzetbe sodorta. Előirányzatainkat megcsúfolta a szédítően emelkedő drágaság. Számításaink semmivé váltak. Uj kötelezettségeink támadtak s minden téren megnövekedtek gondjaink. Saját tapasztalástokból Ítéljétek és értsétek meg egyházkerületünk helyzetét. A nyomorúság próbái között hozzátok fordulok és az Üdvözítő Jézus nevében kérlek: tehetségtekhez képest adjatok és pedig azt, amit nék- tek Isten adott; gabonát, kinek gabonát adott s pénzadományt, kinek Isten csak azt juttatott. De mindnyájan adjatok és mindnyájan erőtök szerint, nem mintha hozzátok szóló Írásom titeket erre kényszerítene, hanem mert megismertétek Istennek hozzátok való kegyelmét s jó dolog, ha a szív az anyaszentegyház felsegítésében mutathatja háláját. Aki ajándékozni kíván, ajándékozzon anyagi erejéhez s szíve érzületéhez képest. Aki pedig eképen adakozni nem tud, vagy nem hajlandó, adakozzék ez évi egyházi járulékára pisztollyal együtt esett le. Míg hárman handzsárral vagdalkoztak, a negyedik lándzsát feszített ellene, de a fejsze ketté szelte a dárda nyelét s a rablónak ezt szorító markát. A megmaradt három rabló erre riadtan az utca felé futott. Amint azonban körülnézve látták, hogy csak egy el- ellenfelük van: a kapunál megfordultak s magukhoz intve az utcán őrkép álló társukat é3 sip jelzéssel segélyre híva a cselédlakásokhoz állított őreiket, újra támadtak. Miklós másodszor is elfogadta a harcot. Hú kutyája most is segítségére volt. Ordítva rohant az új ellenségekre, hol egyik, hol a másik felé ugrott s az ellene való védekezés megosztotta a rablók erejét. A nagy zaj, ugatás, lövés felverte a cselédeket is. Azonnal tudták, hogy ez rablótámadás uraságuk háza ellen s mind védelemre siettek. Legelői Szabó Pál egy hamarjában felkapott kaszával és a adott elölegképen, ami néki egyházi fizetésébe beszámítást nyer. A gyűjtés elvégzésére a gyülekezet presbitériumának néhány érdemes tagját kérettem fel, kik megjelennek házatokban és ott beírják és általveszik adományotokat. Fogadjátok őket becsüléssel, amint én is és az anya- szentegyház is hálával vagyunk szorgalmatos fáradozásukért, nem felejtvén, hogy nem önmaguknak, hanem anyaszentegyházunknak gyűjtögetik az áldozatkészség adományait. Amidőn az adakozásra nézve önmagátokkal számot vettek, ne felejtsétek, hogy amit cselekesztek, az Űrért cselekszitek és valamit áldoztok, azt az anyaszentegyház és Isten dicsőségére áldozzátok. »Aki szűkön vet, szűkön is arat, — mondja Pál apostol, — és aki bőven vet, bőven is arat. Mindenki, amint eltökélte szívében. úgy cselekedjék, nem szomorúságból, vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten. Az Isten pedig hatalmas arra, hogy rátok árassza minden kegyelmét; hogy mindenben, mindenkor teljes elégség- tek lévén, minden jótéteményre bőségben legyetek.« A mi szerető mennyei Atyánk kegyelme legyen mindenkor tiveletek mindnyájatokkal! Szombathely, 1923. évi május hó 2-ik „aplío. • s. püspök. Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „Harartfiszó“ fentartására. kovács sgy súlyos pörölyt rengetve A helyszínére érve a holdvilágnál látják, hogy Miklós egyedül küzd több támadó ellen. E látvány még szila- jabbá teszi rohamukat. Szabó Pál az egyik handzsáját reá emelő rablónak egy kaszasuhintással levágta jobb lábát, Makkos József pedig rövidnyelvü pörölyét úgy hajítja egy másikra, hogy hörögve rogyott össze. Miklósnak már homloka is vérzett de még lankadatlan forgatja a fejét s ezzel megsebe- sítőjének vállát repeszti meg. A rablók látván a támadók szaporodását, akik még épek voltak, eszeveszetten menekültek a közeleső erdő felé. Ekkor végre előkerültek az udvari jámbor inasok is sopánkodva, rémüldözve. Kijött az öreg Mahmud is s látva az éji harc eredményét így szólítja meg Miklóst: — Köszönöm fiam, hogy hozzám- tartozóimmal együtt megmentettetek.
