Harangszó, 1923
1923-05-13 / 20. szám
154 HARANGS2Ó. 1923. május 13. keresztyén szeretetünk gyakorlásaira ? Nem fokoz<5dnék-e részvétük, tiszteletük irántunk, ha látnák: ime otthon is szeretik egymást, otthon is betöltik a Krisztus parancsát, hogy a magyarban igaz nemes érzület lakik, akikben bizhatunk, ha mi is hasonló szomorú sorsra jutunk. Az idegen országban járt gyermekeink a legkedvesebb emlékekkel gaz- dagulva térnek vissza. Soha nem fogják felejteni a Németalföld mezőit, népét, szeretetét. Örök hálával és bensőséges rokonszenvet fognak velük szemben érezni. Szép dolog I Ámde nem sokkal kívánatosabb, szebb és jobb volna-e, ha a magyar városi gyermek elsőbben is megismerné a magyar földet, a kies Kemenesalját, a tipikusan magyar Rábaközét, a magyar tenger vidékét, a Bakony szépségeit? Néma magyar földet szeresse-e meg mindenekelőtt és mindenek fölött a magyar gyermek, ne a magyar lélekben lássa a maga leikének vissza- tükröiődését és tanulja meg szeretni legközelebbi testvérjét a magyar fajtestvérében? De tovább menve egyházi szempontból fogva fel a dolgot nem volna-e a gyermek egész életére áldásosán kiható, ha a többnyire katholikus városokból kikerülhetne, ha csak rövid időre is, teljesen evangélikus környezetbe, evangélikus gyülekezőibe és láthatná azt, hogy hisz vannak helységek, amelyekben majd minden ember evangélikus és aztán hallhatná Kemenes, Celldömölk, Rábaközben, Vadosfa történetének dicséretét, Sopron közeléből alkalmat nyújtanának Szívek zenéje. Irta: Porkoláb István. A fehérrózsás asszony leikiesen szép arcáról olvastam. .. A dal hazájából jött. Álmodozó, barokknézésü házak közül, amelyeknek boltíves ebédlőiben ott tikk takkol a Múlt muzsikája. Ahol aranypiro3 estéken magyar és lengyel daliák tánczenéje csendül az összekocintott kristálypoharakból s az árkádos folyosókon szattyáncsizrnás gárdisták sarkantyúi pengnek, fehér és bibor- asszonyok ezüstös azúros selyeinvi- ganói susognak. A visszhang dalol- gat, mesélget; oly halkan, hogy csak elnémult téli alkonyokon hallani, amikor úgy tekintget a kandalló hamva- dozó tűzrőzsáiba a félhomály, mint lecsukott asszonyszemekbe a félig- nyitott férfiszemek. a vendéglátók a gyermeknek megismerni egyházi központunk intézményeit, Qyőr közeléből a győri templomot, szeretetházat, Vasban Kőszeget a leánynevelő intézettel stb. E gyermeknyaraltatási terv megvalósításával mily sok nemes célt tudnánk szolgálni: evangéüomi, nemzeti, egyházi magasztos célokat; vájjon akad e hilfeleink közül, aki megérti magyar evangélikus gyermekeink iránti meleg szeretetem sugalta szavaimat és kész egy két szegény gyermeket a vakációra szívesen fogadni vendégül ? Mit is mond Urunk Jézus : (Máté 18.5.) Valaki egy ilyen gyermeknek gondját felveszi az én nevemben, nékem veszi fel gondomat. Baldauf Gusztáv. Szeresd a hont. .. „Szeresd a hont, bár vérpirosán kél a nap, Vigyázz, vigyázz, lásd, elleneink nem alszanak !!! Bűnös világ! A sirba döntéd nemzetem. S most éjsötétje til lomhán a lelkeken. Kortes fogó a hit s a pap gyűlölni kész, „ Pogány ! Eretnek! “ ... — szól — s a könyvéből idéz. S a pénz, a sok pénz a polgár-kézben gyilok, A lélek, a szív, hon, miatta bús titok. És ifjaink ?!.. 4 Haj! Férges a gyümölcs s hazánk A végveszélyben új csodák után kiált. „Szeresd a hont!" Talán megérti szóm néhány S nem lesz kötél, nem a szegény hazánk nyakán!. .. És buzdító szóm szélvihar zilálja szét, Hol vagy te lelkes, hont imádó nemzedék?! .. . Bévárdy Gyula. JÓS tudom, hogy az én Megváltóm él! Temetési beszéd Kapi Gyula nyug. tanítóképző-intézeti igazgató felett. Tartotta: Ziermann Lajos soproni lelkész. A protestáns zene-művészet egyik legnagyobb mesteréről: Händel György Frigyesről jegyezték fel, hogy több ízben ama óhajának adott kifejezést, hogy nagypénteken, Messiásának halála napján szeretne meghalni Az Úr meghallgatta szolgájának kérését; Händel nagypénteken halt meg s ott nyugszik Nagybritaunia királyai s nagy férfiai mellett a westminsteri apátságban. Sírja felett egy díszes emlék teljes nagyságában mutatja be a művészt, amint az orgona előtt áll, kezében egy hangjegy-lappal, melyen az igék olvashatók: »Jói tudom, hogy az én megváltóm él!« (Job. 19.25) Kapi Gyula nyug. tanítóképző intézeti igazgató, a kiváló paedagógus és zeneszerző oly végtelen szerény volt s annyira az Urra hagyta minden dolgát, hogy még a legsúlyosabb kereszt alatt, amikor mások bizonyára ismételten így szóltak volna a prófétával: »Eiég immár az én életem, most, óh Uram, vedd el az én lelke- metl« (Kor. I. 19.4), nem kívánta halálát s nem kívánta annak napját, óráját még óhajtáskép sem megjelölni. S íme az Úr mégis mily kegyelmes volt hozzá 1 A nagyhétben, a mi Urunk Jézu3 Krisztusunk szenvedésének hetében szólította magához s nagypánlanét jött. Trubadúr szivében zsongó melódiákkal, lelkében leánykézhimezte álmokkal, szemében fehér arcokat pirbagyullasztó lánggal. Közében lanttal. És dalolt, muzsikált harmatgyöa- gyös, hajnalüde, édes bájos dalokat; utánozhatatlan tolmácsa, művésze lett minden ifjú szív érzéseinek, álma a kék fehér leányszobák lakóinak. A Kis kadét diadallal járta be Pest-Budát s az Iglói diákkal karöltve, meghódította a szép, a boldog, a nagy Magyarországot. ... A Riviérán először nyíltak a rózsák. A májusi rózsák... A budai hegyekben rózsaszínbe borultak a mandulák. Bent a városban kinyíltak a lányszobák ablakai, beröppent rajtuk a szívek jázminos, orgonás illata s kisurrant a tavaszban úszó utcákra a titkokat zenélő zongoraszó. Fent, a Várban, — ahol a Felvidék barokkhangulata lassítja a rohanó emberek üzleti lépteit — mámoros illatárral minétezett a halkult zongo- raszó s bent, egy öreg ház alkóvos ieáuyszobájában az Iglói diákról álmodott Valaki. Egy sziromfinom fehér Csoda, amilyenek kúriák melegében születnek s budai házak művészi légkörében nyílnak megbámulnivaló szépekké. — A zongorájának panaszolta, duruzsolta seiyemreszőtt álmait, mir- tuszos vágyait és az örvösgalamb- fészkes vadgesztenyéknek, ott a Vár alatt. Itt történt... amiről az Iglói diák így dalolt: A Várban, a vadgesztenyék alatt Jött énfeléin egy kaicsú lányalak. Aranyosbarna szép szemébe néztem — És ez a kislány lett a feleségem. ...A Riviérán másodszor nyíltak a rózsák. Az októberi rózsák... ősz volt; aranyhaju ősz. Esküvőre szólt az ének... A tavasszal kezdődött mese őszre valósággá vált. A bécsikaputéri tem-
