Harangszó, 1923
1923-05-13 / 20. szám
XIV. évfolyam. 1923. május 13. 20. szám. Alapított» K A PI BÉLA 1910-ben. Laptulajdonos: i Dunántúli Lntöer-Szövelséo. Az Oruzágo* Luthcr-Szövet- ség hl » utaló* lapja. Kéziratok, előfizetési dijak és reklamációk a HARANGSZÓ szerkesztő- „ kiadóhivatalának Bzentgotthárdra (Vasvra.) küldendők. Előfizetést elfogad minden evang. lelkősz és tanító. MaoJelonlk minden vasárnap. Szerkefiztő-kiadóhlratal: SZENTOOTTHÁRD, Vasvármegye. A „HAttANBSZO“ elóflaeMal ára: negyedévre 250 korona. LaUter-Siöretégl tagoknak 10“/o-oa kedvezmény. Amerikába küldve előfizetési ára egész évre 1 dollár. Egyes szám ára 30 korona. A .Harangszó“ terjesztésére befolyt adományokból szórványban lakó híveinknek lngyenpáld&nyokat küldünk. Püspökeink egyház- látogató körúton. Püspökeink közül kettő is, Kflpi püspök Dunántúlott a soproni alsó, a kemenesaljai, a tolna-baranya-so- mogyi egyházmegyében, Raffay püspök a bányai egyházkerületben, a békési egyházmegyében egyházlátogató körúton vannak, kanonika vizi- tációt tartanak. A próféták lelkesedésével és az apostolok fáradhatatlan buzgőságával, az erő, a szeretet, az igazság és a békesség lelkének a birtokában: járják a falvakat és városokat, szítják a kereszt alatt fogcsigorogva roskadozó magyarok lelkében az egyház és haza, az Isten és emberszeretet szent tüzét; keltegetik új életre a szerte szét szórt élettelen csontokat, az aludni látszó evangélikus öntudatot és önérzetet. A püspökök egyházlátogatása, vi- zitációja máskor is fontos egyházi és nemzeti missiőval járt. Napjainkban kétszeresen. Köztudomású dolog, hogy a kanonika vizitáció nyomán nem egy gyülekezetben pezsgő hitélet, munkás szeretet, hótiszta erény lépett a tespedő közöny helyébe. A pezs- dülő hitélet kapcsán, pedig njra lé- lekzetvételhez jutott, uj erőre kapott a nemzet egyetemessége. Ezt reméljük, várjuk most is püspökeink egyházlátogató kőrútjától. Szentül meg vagyunk győződve, hogy ajkaikról nagy ékesszólással elhangzott intelmek, tanácsok, imádságok mindenfelé a gyülekezetekben termékeny talajra találnak és megtermik még idejekorán a maguk áldott gyümölcseit. Végre is, itt a legfőbb ideje, hogy öntudatra ébredve egyszer már világosan lássunk. A lelkek mindenfelé megmozdultak. A kedélyek huliám- zanak. Az ellenfél sorakozik, előre tolt hadoszlopai már-már bástyáinkat fenyegetik. A harc kimenetele ránk nézve azonban nem lehet többé kétséges abban a pillanatban, amint ismét, mint egy ember az örökkévaló Ige kétélű fegyverére bízzuk magunkat, családunkat, sorsunkat, egyházunk és hazánk ügyét. Amint az evangéliom forrása teljes erővel újra felbuzdul bennünk: a jövő újból a miénk 1 Qyermeknyaraltatás. Sokszor olvassuk az újságokban, hogy megint elindult fővárosunkból a holland vonat és viszi messze, messze idegenbe a magyar gyermekeket szerelő hitrokonaink meghitt, barátságos otthonába, ahol is igazi evangóliomi szellemtől áthatott szeretettel fogadják a mi szegény gyermekeinket, akiknek a gyermekkor boldogságából alig jutott csak ízelítő is és mást sem ismertek meg, mint gondot, könyet, panaszos sóhajt. Oly lelketemelő nemes isteni szolgálat ez, amely mellett el kell némulnia a go- noszlelkü istentagadók vádjának, akik szeretnék ráfogni a keresztyénségre, hogy immár csődöt mondott. Ezen nemes részvét bizonyságát szolgáltatja annak, hogy igen, az evangéli- omi hit manapság is megtermi csodás gyümö'csét: az érdeknélküli igazi szeretetet. Amikor lelki gyönyörűséggel és Isten iránt tartozó hálaérzettel látom az evangéliom szellemének a testvér- szeretetben megdicsőülését, csalodás- szerü lelki fájdalom hatja át szívemet. Egy keserű kérdés tóiul elém: miért nem tapasztalhatunk mi magunk közt is hasonló igazi keresztyén szeretetet? Avagy a mi magyar ev. egyházunkban nem talált-e igehirdetésünk oly jó talajra, mint a külföldi hitrokonainknál? Kihalt volna tán a hagyományos magyar vendégszeretet szépséges erénye ? Nem volna nálunk is keresztyén szeretetteljes részvét a segítségre szorulók iránt? Igaz, hogy mi nem mondhatjuk ei, amit egyik holland neveld szülő hozzám irt levelében oly szépen kifejezésre juttat, hogy megkímélve a háború annyi szörnyű áldozat kívánásától a megtartó úr iránt érzett alázatos hálából kedves kér. kötelességüknek ismerik a mindenekkel és főkép a hitük cselédjeivel való jőltevéat, igaz hogy minden osztálybelinek szüntelen harcolni kell, a már szinte rémes ellenséggel, a drágasággal: ámde hála legyen a Mindenhatónak, a magyar föld az nem lett meddő, meghozza még a mindennapi kenyeret és akad még nem egy ház, ahol nem okoz gondot a kérdés, mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk, vannak jómódú hitsorsosaink, akiknél alig számitana valamit, ha eggyel többet kellene teríteni. És hány ilyen szegény gyermekünk van még, akiknek nagyobb örömöt, boldogságot nem tudnánk szerezni, mintbogy, ha csak a nyári két hónapra mehetnének el jobb levegőre és jobban tápláló helyre, ahol ihatnának jóllakásig hamisítatlan jó tejet, ehetnének bőségesen kenyeret, ízes gyümölcsöt. Az embernek fájdalmában elfacsarodik szive, amikor látja különösen a gyárfüstös városok sápadt képű növendék gyermekeit, akik egészséges lakás, hiányos táplálkozás, üdítő levegő hiányában egyre sat- nyulnak és végre is a tuberculosis áldozataivá lesznek. Szegény hazánk fáján nem lehet gyümölcs, ha az még virágjában elpusztul. De aztán nem volna-e lelketemelő, idegen országi hitrokonaink előtt is tiszteletet parancsoló dolog, ha rá mutathatnánk a magunk evangéliomi Olvassuk és terjesszük a Harangszót.
