Harangszó, 1923
1923-05-06 / 19. szám
148 HARANGSZÖ. diák atyát látott mesterében, nem itélőbirdt. Koren elismeri, hogy a Petrovics fiuk voltak a legserényebbek az ilyen munkában. De ilyenkor történt az is. hogy mikor egyszer éjfél tájban a nagy kukorica-garmadán ültek, Sándor éktelen nemzetiségi dühbe jött — mondja Koren — és kemény szavakkal fakadt ki a tötök ellen. Ezt a haragot bizonyára még Kollárnak kell tulajdonítanunk. Az asaödiak nem adtak rá okot. Korent ez meglepte s ekkor mondá: hiszen az apja, anyja is tőt származású. Petőfi itt jó kedvvel tanult és szépen haladt előre. Szerette a történelmet, a magyar nyelvben annyira haladt, hogy a dolgozatok kijavításában is segédkezett. Németül is elég jól beszélt. Horatius ódáit már 14 éves korában tanulja és szavalja. Jól rajzolt s erre havi tiz garasért másokat is tanított. Zongorázni is tanult, de nem volt zenei hallása. Már verseket is faragott. Otthon magánszorgalommal is sokat tanult, ö lévén a könyvtáros, maga olvasott legtöbbet. A könyvtári jegyzék szerint vallási műveket is olvasott, így »Der evang. Christ« pozsonyi német munkát, Fock bécsi szuperintendens művét: Die christliche Religion és Aranka Győr gyét: A kér. lélek halál elleni orvossága. (Folytatjuk.) Gyüjtsünk előfizetőket és adakozzunk a „HARANGSZÓ“ fönntartására. Térkép. Térkép van előttem, Rajt’ egy piros határjelző vonal, Szememből egy-egy könnycseppet A csúf piros vonal. [kicsal Ha könnycsepp hull rája, El-e!nézem mily nagy a hatalma, A piros vonalat mossa — marja. A könnycsepp hatalma. Istenem, mily szép lesz 1 Ha a magyar keserűség árja, Zúgó záporként özönlík rája. A magyar könny árjai... Győrik György. KORKÉPEK. Karcolatok a hétről. A Kálvinista Politikai Szövetség által rendezett sorozatos előadások utolsó pontja, április 19 én dr. Ravasz püspök előadása volt: A kálvi nizmus kulturális jelentősége a múltban, feladatai a jelenben címmel A kiváló püspök előadása során többek között a következőket mondotta : Az élő hit után való sóvárgás szülte a reformációt és csakis ez. Soha senki sem fogja fel helyesen a reformációt, ha máskép értékeli, mint vallásbeli, hitbeli szükségességet. Az embernek hit kellett, hogy éljen. Sem Luther, sem Kálvin nem gondoltak másra. így lép a világ elé a protestáns kuhur eszmény... Igyekezzünk együtt haladni lutheránus testvéreink1923. május 6. kel, mert meggyőződésem, hogy a lutheránus felfogás világi dolgokban kálvinizálódni fog, míg teológiai dolgokban a kálvinista felfogás közeledői fog a lutheránus felfogáshoz. A mi véleményünk is, igyekezzünk együtt haladni, megbecsülni, szeretni egymást I Erre utal bennünket a közös mult, a közös történet, a közös szenvedés, a közös öröm: az evan- géliom. * Londonban a Quidhallban Szent György-napja alkalmával ünnepi lakoma volt. Az asztalion a walesi herceg tilt A lakomán Hervey amerikai nagykövet is felszólalt, aki Anglia virágzására ürítette poharát. Az új és a régi Anglia — mondotta — ma is egy úton jár. Mindkettő hű az angol elvhez és ellenzi a szociális teóriákat; hű az angol keresztény hithez és szembeszáll a bolsevisták pogányságával; hű a magasabb törekvésekhez és együtt viszi előbbre a vadonba a civilizáció fáklyáját. * Egész Oroszországban nagy megdöbbenést és felháborodást keltett az egyházfők ellen megindult kíméletlen üldözés. A tiltakozás és méltatlankodás már már hangosan is megnyilvánul és Moszkva falait éjszakánkint antibolsevista felhívásokkal ragasztják tele. A civilizált világ lestíjtó Ítélete szemmel láthatóan nem marad hatás nélkül a bolsevista vezérekre, de a belső elégedetlenséget még kíméletlenebb terrorral igyekeznek leszerelni. Én pedig nekifeküdtem, hogy megírjam a negyedik dolgozatot a magam számára. A koponyám azonban csődöt mondott; egyetlen fel nem használt gondolatot sem találtam már. Akárhogy törtem, gyötörtem fejem, a saját írásbelim nem lett más, mint a három, már megirottnak, szerves kémiai vegyülete. Ricset. De ezt nem én vettem észre... Én csak Írtam, megírtam negyedszer is a .tüdővész ellen való védekezés módozatait, letisztáztam, s annak rendje s módja szerint beadtam. A tanár űr, úgy egy hónap múlva, a vizsgák tövében, szórta szét a padok között a füzeteket. Mi elkapkodtuk s izgatott kíváncsisággal nézte mindenki: milyen az osztályzata? Néztem én is... : egy óriási 4-es piroslott reám I... Alatta irás, tanári magyarázat: »Lopott! Mike és Tóth dolgozatából puskázta 1« Köszönöm szépen! Úgy éreztem magam, mint akit pofonvágtak —: ártatlanul. És nem állhattam fel, hogy tiltakozzam: — Kérem tanár űr, mi nem lopunk egymástól, csak adunk egymásnak. Különben is fordított a dolog... Nem mondhattam ezt, a diákbecsület nem engedte. Csak hallgatnom volt szabad s nézni az egy lábú, két karú szörnyet: a négyest... Az óra végén odaintettem a fiuknak : — Mit kaptatok? Örömmel ugrottak hozzám. Mutatták : mind a háromnak sudár, fess l es piroslott a dolgozata alatti... Tóth Gyula kikapta kezemből az enyémet: — Hát a tied? A fiuk összehajoltak, nézték a füzetet. Elkomolyodtak: — Négyes! — mondták csodál kozva. És néztek reám úgy, mint akivel nagy-nagy igazságtalanság történt Szabó Laci a jobb kezem után nyúlt, Mike a balt fogta. Tóth Gyula szemben állt velem s hol a füzetemre, hol reám tekintett. Szelíd arca ellágyult, szemében szívének különös jósága fénylett. — Szegény gyerek, te! — mondta halkan. S az irkám lapjára rácsurrant egy nagy, forró könnycsepp... Éppen a négyes mellé. Négy diákgyerekkel történt... Mind a négynek igen jó szíve volt. A négy közül már csak egy él. A jó szívek idő nap előtt elfáradnak. Elsőnek elment Szabó Laci. Megölte a szíve. Másodiknak Mike. A harcmezőn a szívét fúrta át egy golyó. És most harmadiknak elment Tóth Gyula. A béke harcterén halt hősi halált. Öt is a szívén érte valami...
