Harangszó, 1923

1923-05-06 / 19. szám

1923. május 6. HARANGSZÓ. Budkiewicz prelátus kivégzése óta naponta számos embert tartóztattak le. Az utcákon éjjel-nappal erős bolse­vista járőrök cirkálnak. * Lesújtó példája a mai elkölcsi zül­lésnek az az eset, amely a napokban a szombathelyi törvényszék egyik fő­tárgyalásán lejátszódott. Egy éltesebb asszony lopásra való felbujtással volt megvádolva, mert egy 12 éves kis­lányt felbiztatoU, hogy lopja meg nevelőszüleit. A leány ezt meg is tette, ékszereket, ruhanemüeket lop­kodott el. Amikor pedig a fogházból a börtönőr előkfsérte a fiatal bűnöst, hideg közönnyel, minden megbánás nélkül, szinte gúnymosollyal nézett végig biráin és elszántan mondotta: »Hát loptam, igenis loptam és más­kor is lopok. ,. « * Kismajsai harangozónak lenni is — úgy látszik — nem utolsó dolog, mert míg a munkája nem terhes, a fizetése se megvetendő. Huszonhat hold föld harangozói föld használata, a községtől évi 340 korona készpénz és a püspökileg megszabott stóladíja­zás, ennyi az egész fizetése. A föld hozamát csak 4 q átlaggal számítva, kitesz évi 104 q búzát. A mai árfo­lyam szerint ennek értéke (á 28 600 K) 2 millió 992.000 korona. A többi apróság sem éppen megvetendő. Új (alig használt) rózsaszín damaszt- selyem szalon garnitúra eladó. Cím — válaszbélyeg ellenében — megtud­ható a kiadóhivatalban i—4 Nézem, olvasom* a gyászjelenté­sét... Élt harmincöt évet... Élt? Talán nem is élt... Kez^m meg­reszket, arcomon végigfolyik valami melegség. Könny. És egy csepp — nagy, meleg, igaz — rákoppan a feke­teszegélyes, kemény papírlapra s szét­folyik rajta, mint akkor, régen, Tóth Gyula könnye az én irkám lapján... A négyes mellett. A négy közül három halott már. S a három után a négy következik. R törökvilágból. Elbeszélés. Irta: Gyurátz Ferenc. (Folytatás.) Négy év múlva nagy változás ál­lott be úgy a háború folyamában, mint a magyar alkotmányos életben. Rudolf király a magyart gyűlölő hízelgők befolyása alatt mindinkább OLVASSUK A BIBLIÁT. Kenyérgondok. Máj. 7. János 5.17. Magyarországon ma súlyos járvány dühöng: a munka nélkül való megélhetés keresése. Oly nagy arányo­kat ölt, hogy ha így halad, ez az ország tényleg nemsokára egy nagy játékbarlang lesz, ahol mindenki máról holnapra akar százezreket keresni. Az ilyen sikerek látása is nehezíti sokunkon a kenyérgondokat. Pedig az Írás szerint a munka hozzátar­tozik az élet lényegéhez. Az Atya s Jézus munkálkodik, az ember a bűnbeesés előtt is dolgozott az Édenben s a halál után is nagyobb munkára való megbízás lesz a hivő egyik jutalma. Vájjon nem azért ne­héz-e nekem az élet, mert hivalkodva állok az élet piacán? Máj 8 Zsoltár 127.1—í Az egy evező által hajtott csónak nem halad előre, csak körben forog. Az emberi élet hajójához a munka evezője mellé nélkülözhetetlen az imádság evezője Egyformán értékelem-e én mindkettőt? Imádság, istentisztelet-e a munkám s a munka, e földi életre is ható erő-e az imádságom ? Máj. 9. Máté 6. u. Mily boldogság az, hogy nemcsak kell, hanem szabad is imád­koznom a mindennapi kenyérért. Isten maga biztat rá : »Ti azért így imádkoztok.' Mint­ha mellém lépne valaki, akinek mindene van s aki megszánt engem látván, hogy egyedül nyögök az élet terhei alatt és így szólna: Ne félj, nem hordod ezután egye­dül a terhedet, jöjj bizalommal hozzám minden szükségedben s én megsegítelek. Mily boldogság! Máj. 10. Ezsaiás 55.2. Különbséget kell tennem az életnek nélkülözhető és nélkü­lözhetetlen kellékei között. A negyedik ké­résben Isten csak az élet nélkülözhetetlen kellékeinek kérésére jogosít fel s ha van élelmünk és ruházatunk, akkor elégedjünk meg. Minek emésztem én magam, hogy nincs pénzem olyan dologra, ami nem ke­nyér, ami meg nem elégíthet, hisz ez az egész földi élet csak átmeneti állapot 1 Nincs itt maradandó városunk 1 elidegenedett a nemzettől. Semmi gondja nem volt ennek érdekére, tör­vényes jogaira. A megyék, a mellette kitartó főemberek panaszai elől el­zárkózva szabad kezet engedett a hízelgésükkel kegyeit megnyert sze­rencse lovagoknak és oly idegen ve­zéreknek. kik hatalmukat arra hasz­nálták fel, hogy fosztogatással, sarco­lással minél több kincset zsarolhat­nak össze, másrészről a nemzet ve­zető, tekintélyes embereit akarták rendre letörni s az országot zsarnok­ság önkényének végkép alávetni. Ezen iránynak fő képviselői voltak Básta, az alvidék kormányzója és Belgiojósó Kassa várkapitánya. Ezeknek törvényt tipró, kegyetlen hatalma vészteljesen emelkedett. A honfiak türelme kime­rült. Csak vezérre vártak és ez meg­jött Bocskay Istvánban Ennek nem­csak gazdasága, hanem vezéri tehet­sége, ismert, alapos államférfim böl­csessége is nevelték tekintélyét. Eddig 149 Máj. 11. I. Királyok 17.10—1«. A sarep- tai asszonynak nem ad az Úr sok időre eltett javakat. Egy napi adag van csak a korsóban és a vékában mindég. A negye­dik kérés is csak a mai kenyeret kéri. A máról holnapra való éles, bizonytalansága sok keserű érzés forrása a hitetlennél, de sok őröm forrása a hívőnél. Jó nekem, hogy érzem, függök az Istentől s oly jó újra és újra örülni az Isten gondviselő szeretetének! Máj. 12. Zsoltár 104.24—28. Milyen szé­les látóköre van a zsoltárírónak 1 Álmél- kodva látja, hogy mennyi minden kell Isten­nek eleddel megelégitenie. Luther is bizony­ságot tesz, hogy ez a gondolat mennyi erőt ad a szegénység türelmes hordozásához. Jézus is azt akarja, hogy ne csak a magam kenyerére gondoljak, hanem a ,mi' kenye­rünkre Gondolok-e én azokra, akik nálam- nál sokkal többet nélkülöznek ..., amikor panaszkodom s amikor imádkozom? Máj. 13. János 6. sí—35. isten azzal mu­tatta meg legjobban szeretetét irántunk, hogy nemcsak e. földi életnek, hanem az örök életnek kenyerét is adja nekünk. Ke­nyérgondok ülnek rajtam? Van-e gondom arra, hogy az életnek kenyere, Jézus Krisz­tus, belém költözködhessék s bennem élő erő gyanánt munkálkodhassék ? HETI KRÓNIKA. A nemzetgyűlés háromhetes szünetre ment. Gróf Bethlen a pénzügyminiszter kíséretében Párisba utazott, ahol a jóvá- tételi bizottságnak tett előterjesztéseket Ez alkalommal Londonba és Rómába is ellá­togat. A B-listás tisztviselők tekintetében a miniszterelnök odanyilatkozott, hogy a nyugdíjazások végleges határidejét július elsejéig kitolták. Megütközést keltett Palla- vicini interpellációja Zita királyné neve- napjának megünneplésére rendezett misén egy egyenruha viselésére nem jogosult tiszt igazoltatása tárgyában. A honvédelmi mi­niszter válaszában hangsúlyozta, hogy min­den katonai egyéntől távol áll a templomi áhitatnak bármilyen megzavarása. leghívebb embere volt Rudolfnak, de midőn látta, hogy a király meghitt vezérei mint dúlják szét a nemzet alkotmányát, pusztítják a honpolgárok vagyonát, életét, midőn Belgivjózó őt magát is megtámadta, birtokait pusz­títja s nyíltan életére tör: akkor végre, mint maga mondá, Ő felsége ágyúi, kardja által felkelésre hajtva kitűzte a szabadságharc zászlaját. Felhívást intézett a néphez. Buzdí­totta, hogy ne hagyja honát zsarnok ellenség zsákmányakép pusztulásra jutni. Akinek magyar szíve van, sies­sen zászlai alá a harcra Istenért, hazáért, hitért, szabadságért A min­denükből kifosztott, üldözött szegény bujdosóknak, ha mellette küzdenek, a győzelem után lakhelyet, földet ígért, hol tisztességes munkájukkal békességben, boldogan élhetnek. Bocskay megtalálta a kulcsot a nép szívéhez. Amerre felhívása el­hangzott: új gondolkozást, új széllé-

Next

/
Thumbnails
Contents